„Mitől fél a róka?” – A Hogy Vagy Egyesület érzelemfókuszú programja gyerekeknek

Mindennapjaink során kevés figyelmet fordítunk arra, hogy mi miért történik bennünk. Pedig saját testi és lelki egészségünk szempontjából óriási jelentősége van, hogy a viselkedésünk mögött rejlő érzelmeinket helyesen ismerjük fel. Ennek érdekében dolgozta ki a Hogy Vagy Egyesület érzelemfókuszú programját gyerekek számára. A szakmai önkéntesek arra tanítják a kicsiket, hogyan tudnak befelé figyelni és önmagukra reflektálni. Vajon miért fontos, hogy már gyermekkorban fejlesszük ezt a képességünket és később felnőttként mit profitálhatunk ebből?

Mindennapjaink során rengeteg emberi viselkedéssel találkozunk. Megfigyeljük, hogy mit csinálnak embertársaink, és viselkedésükre magyarázatokat keresünk. Ha valaki megnyomja a buszon a leszállásjelzőt, az a feltevésünk, hogy le szeretne szállni. A hűtőbe nyúló emberről pedig általában azt gondoljuk, hogy biztosan éhes. Ilyen esetekben a külső, látható viselkedés mögött egy belső mentális állapotot feltételezünk. Azonban nem csak mások, hanem saját belső állapotainkkal kapcsolatban is hipotéziseket gyártunk, amikor arról gondolkodunk például, hogy miért érzünk adott módon, és ez az érzelem vajon honnan jöhetett. Azt a képességünket, hogy önmagunk és mások elméjéről gondolkodjunk, a pszichológiai szakirodalom mentalizációnak hívja.

A mentalizáció fejlődése és jelentősége

Fonagy (2003) szerint gyermekkorban 3-4 éves kor körül bontakozik ki a mentalizációs funkció, amikor a gyermek mások viselkedésének értelmezésében már nem saját valóságából kiindulva fogalmazza meg az elvárásait. Vagyis felismeri, hogy

tőle független belső folyamatok (érzelmek, gondolatok) mehetnek végbe a másik személyben.

E funkció kialakulásában az ún. szülői érzelemtükrözésnek van alapvető fontosságú szerepe (Gergely és Watson, 1998). Ez azt jelenti, hogy a gondozó reagál a csecsemő fokozott izgalmi állapotaira, visszatükrözi ezeket számára, és egy belső mentális állapotokkal rendelkező lényként tekint rá. Így tanulja meg a gyermek a specifikus érzelmek egyikeként címkézni saját belső élményeit. Képzeljük el például azt a gyakori helyzetet, amikor a kisgyerek járás közben elesik és sírni kezd. Ha az édesanya odamegy hozzá, felveszi és azt mondja, hogy „semmi baj, csak most nagyon megijedtél”, ezzel tükrözi gyermeke számára a kellemetlen belső élményt. Így tanulja meg, hogy amit átélt előbb az elesés során, az az ijedtség érzése. Később ez a képessége teszi lehetővé számára a megfelelő érzelemszabályozást, illetve azt, hogy másoknak is belső mentális állapotokat tulajdonítson.

mom-866571
Az anya tükröző funkciója ágyazza meg a gyermek mentalizációs készségének kialakulását.

Mentalizációs készségünk egész életünk során elkísér minket, és felnőtt korunkban is rengeteg múlik azon, helyesen értjük-e önmagunk és mások belső állapotait. „Fel kell tudnunk ismerni az érzéseinket lokálisan ahhoz, hogy aztán globálisan önazonosak legyünk” – állítja Szakadát Sára, a Hogy Vagy Egyesület alapítója. Hiszen ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit miért érzünk vagy gondolunk, nagyon sok olyan helyzetet elkerülhetünk, melyek károsak lennének számunkra. Például nem maradunk benne, vagy bele se megyünk kudarcra ítélt élethelyzetekbe. A minket érő stresszhelyzetet is sokkal hatékonyabban tudjuk kezelni, ha jól ismerjük saját magunkat. Például tudjuk, hogy mi segít nekünk megnyugodni egy feszültséget okozó helyzetben. Az pedig, hogy nem csak magunk, hanem mások érzelmeit és gondolatait is hatékonyan olvassuk, ezáltal empátiával fordulhassunk feléjük, a sikeres interperszonális kapcsolatok kialakításnak alapja.

A Hogy Vagy Egyesület érzelemfókuszú módszere

A program kidolgozói kezdetben a bagi cigánytelepen dolgoztak a BAGázs keretein belül, 2016 ősze óta pedig saját egyesületük van, és két VIII. kerületi óvodában tartanak foglalkozásokat hátrányos helyzetű gyermekek számára. Módszerük célja, hogy a gyerekek

képessé váljanak önmagukra reflektálni, érzéseiket felismerni, indulataikat kezelni.

Tudják, hogy mikor szomorúak, dühösek, rémültek vagy éppen vidámak. Munkájuk során azt tapasztalták, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek a „Hogy érzed magad?” kérdésre sokszor csak a jól/rosszul tengelyen tudnak válaszolni. Pedig ezen a két nagy dimenzión belül rengeteg más érzést is átélhetünk; ezekre meg kell tanítani őket. Az is gyakori, hogy az érzéseket összekeverik a viselkedéssel. Például arra a kérdésre, hogy mit érezhetett a katona a mesében, azt válaszolhatják, hogy megverte a boszorkányt, ahelyett, hogy haragudott a boszorkányra. Fejletlen mentalizációs készségük miatt indulatkezelésük is fejletlen, sokszor nehezen illeszkednek be a kortárs csoportba. Ezen igyekeznek változtatni az Egyesület szakmai önkéntesei a foglalkozások során.

IMG_0829
A gyerekek reflektív funkcióját meséken és rajzoláson keresztül fejlesztik a program szakmai önkéntesei.

A csoportfoglalkozásokat pszichológus hallgató önkéntesek tartják,  gerincét mindig a mese adja. A foglalkozás vezetői együtt gondolkodnak el a gyerekekkel arról, vajon mi van a szereplők viselkedéseinek, döntéseinek hátterében. Mikor és mit éreznek a mese szereplői. A vezetők folyamatosan tükrözik a gyerekeket, visszajelzik számukra azokat az érzelmeket, amiket észrevesznek rajtuk. Például azt kérdezik, hogy „lehet, hogy most szomorú vagy, amiért nem úgy ért véget a mese, ahogy szeretted volna?” Ezek segítenek címkézni a belső állapotokat, amit a gyerekek átélnek. Így tanulják meg önmagukban

azonosítani élményeiket és a specifikus érzelmek egyikeként meghatározni azokat.

Ezen kívül saját érzelmeiket is folyamatosan kihangosítják a gyerekkel dolgozó szakemberek. Megosztják velük, ha például szomorúak valamiért, vagy nagyon örülnek valaminek, ezzel modellt állítva a gyerekek elé az önreflexióban. Rajzolással is segítik az önkifejezést, ahol minden gyerek lerajzolhatja a mese közbeni élményeit. Mindezek együtt az empátiás és mentalizációs készség javítását, az érzelmi intelligencia fejlődését szolgálják.

A program fontos lába az esetmegbeszélő csoportok óvodapedagógusok számára. A szakemberek szabadon beszélhetnek mindennapi élményeikről, érzéseikről és elsajátíthatják a mentalizációs szemléletet. A csoportvezető önkéntesek hosszú szakmai kiképzés után dolgozhatnak a programban és a foglalkozások között rendszeres szupervíziós alkalmon vesznek részt.

Általános érintettség

Habár az Egyesület eddigi munkájuk során hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel dolgozott, szándékuk programjukat szélesebb rétegek számára is elérhetővé tenni. Hiszen az önismeretünk alapjául szolgáló fejlett önreflektív működés, valamint a másokkal szembeni megértés és empátia mindannyiunk számára rendkívül értékes tulajdonságok. Éppen ezért a Hogy Vagy Egyesület szeretné minél több iskolában és óvodában is elindítani csoportjait, ahová a szülők térítés fejében tudják majd beíratni gyermekeiket. Társadalmi vállakozást szeretnének megvalósítani oly módon, hogy az önköltséges csoportokból befolyt összeget a hátrányos helyzetű gyerekekkel történő munka fenntartásába kívánják visszaforgatni.

Amennyiben felkeltette érdeklődésed a Hogy Vagy Egyesület programja, további információkért felkeresheted őket a hogyvagyegyesület@gmail.com email címen, illetve meglátogathatod az alábbi Facebook oldalukat:

 https://www.facebook.com/hogyvagyegyesulet/

Felhasznált irodalom:

GERGELY, GY., WATSON, J., S. (1998). A szülői érzelmi tükrözés szociális biofeedback modellje: A csecsemő érzelmi öntudatra ébredése és az önkontroll kialakulása. Thalassa, 9, (1), 56-105.

FONAGY, P. (2003). A kötődés generációs átvitele. Egy új elmélet. Thalassa, 14, (2-3), 83- 106.


Iratkozz fel hírlevelünkre!