Szigorúan, demokratikusan vagy szabadon – te hogyan neveled a gyermeked?

Sokat hallunk, látunk, olvasunk arról, hogyan kell, lehet és érdemes gyermeket nevelni. Kifejezetten szeretnek ehhez hozzászólni, tanácsokat adni a rokonok, a barátok, az ismerősök vagy akár csak a körülöttünk élők. Fontos azonban valós önvizsgálatot tartanunk, és feltennünk magunknak néhány kérdést erre vonatkozóan. Hogyan neveljük valójában gyermekünket? Hosszú távon milyen hatása lehet ennek gyermekünkre? Cikkünkből megtudhatjátok, rátok melyik nevelési stílus jellemző, és hogy ezek milyen előnnyel vagy hátránnyal járhatnak. Mogyorósi Rebeka pszichológus írása.

Szeretjük kategorizálni a dolgokat, és egyértelműen tudni, mi hová tartozik, hová sorolható. Gyakran így vagyunk saját magunkkal is. Ezt most megtehetjük nevelési stílusunk tükrében. Sokféle kategorizálás létezik erre vonatkozólag, ebből a két, szakmailag talán legismertebbet mutatjuk most be. Érdemes mindkettő alapján szemügyre venni azt, hogyan is állunk a fenti kérdésekkel annak fényében, hová soroljuk magunkat. A kategóriák sajátja, hogy nem jelentenek kizárólagosságot, tehát lehetnek átfedések közöttük. Érdemes árnyalatokban gondolkodni, és arra figyelni, mi az, ami inkább, általában jellemző ránk, és mi az, ami kevésbé.

A Lewin-i hármas

Kurt Lewin amerikai-német pszichológus három szülői nevelési stílust különített el, melyek jól elhatárolhatók egymástól. Elsőként beszéljünk az autokratikus nevelési stílusról. Ez a kategória a tekintélyelvű nevelést jelenti. Az ilyen típusú szülő egyfajta vezető, egyedül hozza meg döntéseit, melybe gyermekei nem szólhatnak bele, nem vehetnek részt a döntéshozatal előkészületeiben igényeikkel, véleményükkel formálva azt. Az ilyen szülő nevelési módszere az utasítás, a parancs. Az effajta nevelői stílus hatására a gyermek önállótlan, visszahúzódó lesz, tele elfojtásokkal.

A demokratikusan nevelő szülő lehetőséget ad gyermeke számára, hogy különböző kérdéseket megvitassanak a döntéshozatal előtt. Számít a gyermek igénye, véleménye is, a szülő figyelembe veszi azt. Az ilyen szülő nevelési módszere a meggyőzés, a kompromisszumok keresése, a közös nevezőre jutás. Gyakran magyaráz el dolgokat gyermekének, ezt eszközként is használja a szabályok betartatására. A gyermek számára fontos, hogy megértéssel jusson el a szabályok betartásáig, átláthassa az adott helyzetet, magyarázatot kapjon a „nem”-re és az „igen”-re egyaránt. Az, hogy a gyermeknek lehetősége nyílik pozitív vagy negatív véleményének kinyilvánítására, segíti őt abban, hogy nyitott legyen, hatékony a problémamegoldásban, segíti szociális kapcsolataiban is.

A harmadik Lewin által elkülönített kategória a Laissez-faire nevelési stílus. Ez a fajta nevelés a ráhagyó, szabados nevelési stílus, melyben a szülő nem tölt be vezető szerepet a családban, a döntéshozó lehet akár maga a gyermek is. A családot egyfajta anarchisztikus légkör jellemzi. Nincsenek meghatározott feladatok.

Outdoors Cute Joy Summer Girl Fun Grass Nature
Minden szülő arra vágyik, hogy szép, okos, jól nevelt gyermeke legyen. Sokszor magas elvárásokat támaszt ezzel gyermeke felé, anélkül, hogy cselekedeteivel példát mutatna, nevelésével igényei mentén segítené, szeretetével, megértésével támogatná őt.

A dimenzionális megközelítés

Ennek a különösen nagy jelentőséggel bíró témának természetesen akadnak magyar vonatkozásai is, így egy másik fontos kategorizálást is érdemes figyelembe vennünk. Ranschburg Jenő pszichológus négyféle stílust különített el, melyek két tengelyen mozognak, annak mentén, hogy mennyire korlátozzuk a gyermekünket, valamint, hogy mennyire törődünk érzelmi, intellektuális igényeivel, hogyan reagálunk ezekre, tudjuk-e fogadni közeledését. A másik tengely a „hideg-meleg” vonal. A melegség itt a szeretetteljes, elfogadó, míg a hideg a rideg, elutasító szülői magatartást takarja.

Meleg-engedékeny nevelési stílus

A nevelés pozitív fajtája, ahol a szülő reális, szükségszerű és egyben rugalmas határokat szab gyermekének. Szükségleteire legtöbbször pozitívan reagál, így a gyermek érzelmi és más igényeivel bátran fordulhat a szülőhöz. Lehetősége van kifejezni a szülő iránt érzett haragját, melyet egyes korlátok váltanak ki a gyermekből. A gyermek a szülőtől szeretetet, törődést, gondoskodást, érzelmi odafordulást kap. Fontos, hogy a különböző érzelmeknek (legyen az pozitív vagy negatív) helye van, megélhetőek, kifejezhetőek a családban.

Hogyan hat ez a gyermekre? – Az ilyen típusú nevelés nagyban elősegíti a biztonságos kötődést, melynek párkapcsolati vonatkozásairól bővebben egy korábbi cikkünkben olvashattok.

Az ilyen módon nevelt gyermekek nyitottak, érdeklődők, kiegyensúlyozottak

lesznek. Barátságosak, jól tudnak kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Ezek mellett viszont határozottan képviselik álláspontjukat, önértékelésük pozitív.

Meleg-korlátozó nevelési stílus

Ez a fajta nevelés felel meg a túlóvó, túlgondoskodó szülői magatartásnak. Az ilyen szülő merev, rugalmatlan szabályrendszert alakít ki, mindig mindennek meg van a maga helye, ideje, ezen változtatni semmilyen igény mentén nem lehetséges. Mindent pontosan ugyanakkor és ugyanúgy lehet és kell csinálni. Emellett azonban a gyermek szülő iránti dühét – ami természetesen megjelenik a szabályok, különösen a merev korlátok hatására – korlátozza, bünteti, így ez a harag elfojtásra kerül.

Hogyan hat ez a gyermekre? – Az ilyen nevelésben részesülő gyermekek szorongani fognak. Ennek oka, hogy a harag kifejezésének tiltása miatt azt befelé kénytelenek fordítani. Mivel ez otthoni légkörben büntetett, így máshol, például az iskolában fejeződik ki. Ugyanakkor az erős szorongás miatt belőlük lesznek a jó tanuló, illedelmes, folyamatosan megfelelni vágyó gyermekek. Emiatt jellemzően

kevesebb kreativitással rendelkeznek,

erősen szabálykövetővé, visszahúzódóvá válhatnak.

soutout
Gyermekünkben a különböző korlátozások gyakran dühöt, haragot szülnek. Jó, ha ennek kifejezésére teret, módot, lehetőséget adunk.

Hideg-engedékeny nevelési stílus

Ez az előző stílus teljes ellentéte. A szülő engedékenysége ebben az esetben inkább a törődés hiányának felel meg. Az ilyen típusú szülő gyermeke közeledési, kapcsolódási igényét elutasítja. Érzelmi és egyéb igényeit akár figyelmen kívül is hagyja. Hátterében a gyermek iránti ellenérzés állhat, mely nem feltétlenül tudatos. Ez jut kifejeződésre ebben a nevelési stílusban.

Hogyan hat ez a gyermekre? – A gyermekben az alapvető kötődési szükséglete sérül a szülői elutasítás, törődés hiánya által. Ő maga is idővel

elutasítóvá válik emiatt, főként a szüleivel szemben.

Nem alakul ki így a későbbiekben sem jó szülő-gyermek kapcsolat. Az így felnövekvő gyermekeknek általában nehézségeik lesznek a kapcsolatok kialakításában, fenntartásában.

Hideg-korlátozó nevelési stílus

Az előző stílus jellemzőihez itt hozzáadódnak a szigorú keretek, szabályok. A gyermek érzelmi és egyéb igényei elutasítást, a korlátozások okozta jogos harag pedig gátlást, büntetést von maga után. Ennek hátterében szintén a gyermek iránti tudatos vagy tudattalan ellenérzés állhat.

Hogyan hat ez a gyermekre? – Az így felnőtt gyermekekben egyszerre lesz jelen a harag és a bűntudat érzése. Megjelenik a bizalom teljes hiánya. Az ezek mentén keletkezett agressziót a gyermek saját maga ellen fordítja. Ennek a nevelési stílusnak

gyakran következményei súlyos pszichés zavarok.

Összegzés

Mindezt együttvéve tehát a nevelésnek az egyik oldalán a szülő, az ő érzései, gondolatai, míg a másikon gyermeke és az ő igényei, szükségletei állnak. Ők együttesen alkotják a nevelési helyzetet, interakcióban egymással formálják azt. Fontos, hogy a szülő a példamutató, aki cselekedetivel képes modellt állítani gyermeke elé, melyet követni tud majd. A szülő a határt szabó, akinek tudnia kell, milyen alapokon is nyugszanak az általa húzott határok és korlátok, vagy hogy ő húzta-e meg ezeket egyáltalán. A szülő az, akinek eszköz van a kezében ahhoz, hogy segítse gyermekét azon az úton, ahol ő már jóval előrébb tart.

Látva a hibákat, a nehézségeket, fontos elgondolkodni azon, hogy mi magunk milyen szülőt szerettünk volna annak idején. Mi az, amin jó lenne változtatni, és mit lenne jó megtartani. Elvárásokkal, szavakkal nem, csupán cselekedeteinkkel tudunk hatást gyakorolni arra, hogy gyermekeinkből milyen felnőtt válik majd.