Csoda a vízben – a szinkronúszásról bővebben, I. rész

A szinkronúszás az egyik legkeményebb sport a világon, noha ez kívülről nem feltétlenül látszik. A könnyed mozgású hölgyek fejjel lefelé forognak, és artistákat megszégyenítő akrobatikus elemeket mutatnak be, mindezt visszatartott lélegzettel. Ugyan a szinkronúszó számok befejeződtek már a hazai rendezésű világbajnokságon, de még nem késő, hogy egy kicsit többet is megtudjunk a sportágról. Mióta létezik, mennyi edzésmunka kell hozzá? És vajon tényleg csak nők űzhetik? Cikkünkből kiderül.

A szinkronúszás az úszósport művészi ága, ahol a versenyzők gyakorlataikat, másnéven kűrjeiket zenére hajtják végre.

A sportág gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza, amikor is már vázákon ábrázoltak a szinkronúszáshoz hasonló tevékenységet űző hölgyeket. Mai formája azonban a 19. század végén jelent meg, ám a versenyeket ekkor férfiak számára rendezték. Az akkor még művészi vagy díszes úszásnak nevezett sportág azonban hamar a hölgyek uralma alá került.

A népszerűsítés egyik mérföldkövének Anette Kellerman 1907-ben bemutatott vízi balett előadása tekinthető. Ennek hatására a következő harminc évben számos egyesület alakult meg szerte a világon. A ’40-es ’50-es években azonban Esther Williams hollywoodi filmjei tették igazán ismertté a szinkronúszást.

A FINA 1968-ban ismerte el,

mint negyedik vízi sportágat az úszás, műugrás és a vízilabda mellett. Hivatalos olimpiai sporttá azonban az 1984-ben a Los Angeles-i játékokon vált, ahol két versenyszámban, egyéniben és párosban avattak olimpiai bajnokot.

Magyarországon 1993-ban alakult meg a sportági szövetség, így a hazai versenyzők azóta  vesznek részt az Európa-bajnokságokon és 1994 óta a világbajnokságokon. Habár hazánkban mindössze egy pár évtizedes múltra tekinthetünk vissza, a magyar válogatott 2000-ben és 2012-ben is sikeresen kvalifikálta magát a világ legjobb 24 duója közé.

Forrás: www.mszusz.hu
Forrás: www.mszusz.hu

A sportolók sokszor hallhatják pályafutások során, hogy a szinkronúszás nem is igazi sportág, de miért is gondolják ezt az emberek?

Leginkább azért, mert a szinkronúszás olyan, mint a ritmikus gimnasztika vagy a balett.

Ha igazán jól csinálják könnyűnek és légiesnek tűnik.

A lányok gyönyörű dresszekben, kisminkelve és konttyal ugranak a vízbe, hogy bemutassák azokat a pár perces gyakorlatokat, amelyeket hosszú hónapokon át tökéletesítettek.

A szinkronúszás összetettsége miatt különösen nagy edzésigényű sportágnak számít, ezért is érdemes már fiatal korban elkezdeni. A profi versenyzők átlagosan heti öt-hat napot töltenek edzéssel, körülbelül napi nyolc-tíz órában – ennek a háromnegyedét vízben, a többit pedig a szárazföldön. Erre azért van szükség, mert a szinkronúszás az úszás, a balett és a gimnasztika együttesének tekinthető sportág. A sportolóknak kimondottan fejlett kondicionális képességre van szükségük, mely magában foglalja az erőt, az állóképességet, és a gyorsaságot. Ezek mellett elengedhetetlen még az ízületi mozgékonyság, hajlékonyság is, hiszen a szinkronúszók válla, dereka, csípőízülete, térde, spicce extrém laza kell, hogy legyen.

A versenyzőknek tehát egyszerre kell hajlékonynak és erősnek lenniük, illetve kűrgyakorlataik során nem csak egymással, de a zenével is összhangban kell lenniük.

Hogyan zajlik egy szinkronúszó verseny?

A sportág komplexitása miatt, a szinkronúszás szabályrendszere is az egyik legösszetettebnek számít a vizes sportágak közül. A szabálykönyv több száz oldalon át boncolgatja a versenyek előírásait, a különböző elemek és versenyszámok értékelésének folyamatát.

Az egyik legfontosabb, amit ki kell emelni, hogy a fiatalabb korosztályokban – gyerek, utánpótlás és junior – még találkozhatunk kötelezős versenyszámmal. Ez négy különböző elem (két állandó és két sorsolt) négy bírói panelnél történő végrehajtását jelenti, felnőtt korosztályban azonban ez már megváltozik. A felnőtt versenyzők szabad és technikai programban versenyezhetnek, ahol a technikai kűr veszi át az egyszerűbb kötelezős verseny helyét.

A FINA világbajnokságokon kilenc versenyszámban avatnak bajnokokat, melyek a következők: egyéni, páros, vegyes páros és csapat. Ezekben a versenyszámokban egyaránt van technikai és szabad program, míg a kilencedik, kombinációs kűrben nincsen. A felsorolt programok kűrideje kettő és négy és fél perc között változik, mely minden versenyszám esetében előre meghatározott. A sportolók a bevonulásra és a póz felvételére harminc másodpercet kapnak, míg a zene elindulásától a beugrásig tízet – ez viszont már a gyakorlat részét képezi.

Forrás: www.mszusz.hu
Forrás: www.mszusz.hu

Pontozásos sportág lévén a kűröket a medence két oldalán ülő bírók értékelik. A technikai, másnéven rövid programok esetében pontozzák a végrehajtást, az összbenyomást és a kötelező elemek végrehajtásának minőségét. A szabad programnál a végrehajtást, a művészi benyomást és a nehézséget nézik a bírók.  Az így kialakult pontszámok alapján az első tizenkét kűr jut a döntőbe, ahol már csupán a szabadon választott gyakorlatot kell végrehajtani, s ez alapján alakul ki a végső rangsor.

A hazai világbajnokságon a már megszokott eredményekhez hűen, az oroszok vitték haza a legtöbb aranyérmet. Habár a magyar szinkronúszó válogatott nem jutott döntőbe a világbajnokságon, azt azért mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy

a sportág hazai fejlődése megkérdőjelezhetetlen.

De hogyan készülnek mentálisan a szinkronúszók? És milyen nehézségekkel találkoznak egy ilyen összetett és erőt próbáló sportág versenyzői? Cikkünk folytatásában ezekre a kérdésekre is választ kapunk.

 ***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!