Bombanők: női főszerep a terrorizmusban

Terrorista. A szó hallatán sokunk előtt megjelenhet egy sztereotip kép. Ez a kép nagy valószínűséggel egy kegyetlen férfi arcához kötődik. A valóságban azonban a női terroristák jelenléte egyáltalán nem ritka. Sőt, napjainkban és a közeli jövőben sokak szerint számuk egyre csak nőni fog. De miért van erre szüksége a terrorista csoportoknak? És melyek azok a szerepek, melyeket női terroristák töltenek be?

2010. március 29.-én, hétfőn hajnalban két nő és két férfi elhagyott egy moszkvai lakást. A lakást bázisként használták, ahol saját készítésű robbanószerkezeteket gyártottak. Ezen a napon a két nő a derekukra csatolt öv formájában viselte a bombákat. A nők a moszkvai metró egyes számú, piros vonalához igyekeztek, mely állomásai a belváros több központi helyszínén találhatóak (Bloom, 2011).

A mindössze 17 éves Dzhennet Abdurakhmanova a reggeli csúcsforgalomban szállt egy metrószerelvényre, mely az Ulica Podbelszkovo állomásra tartott. Pufi lila kabátot viselt. Apró termetén könnyedén elrejtette utastársai elől a testéhez erősített bombát. A bomba néhány perccel 8 óra előtt robbant fel Lubjanka állomáson.

A 28 éves Mariam Sharipova nem sokkal társa után szállt egy másik metrószerelvényre, mely szintén a piros vonal Ulica Podbelszkovo állomására tartott. Két tanár lányaként Sharipova kitűnő eredményekkel végzett egy dagesztáni egyetem pszichológia és matematika szakán 2005-ben, melyet követően ő is tanárként kezdett dolgozni.

Legtöbbünk talán nem így képzeli el „A Terroristát”.

A testéhez erősített bomba nagyjából 40 perccel az első robbanást követően, 8:37 perckor robbant fel a metró Park Kulturi állomásán. A támadásban 40 ember vesztette életét, további 160-an pedig súlyosan megsebesültek. A terrortámadást a csecsen iszlamista parancsnok, Doku Umarov vállalta később magára.

Női szerepek

A történelem során nyugati terrorista csoportok élén, mint az amerikai Weather Underground mozgalom vagy az olasz Vörös Brigádok, gyakran találkozhattunk nőkkel (Laster és Erez, 2015). Napjainkban azonban egyre gyakrabban figyelhetünk meg női tagokat patriarchális társadalmak terrorista szervezeteiben is. Tradicionálisan az efféle csoportokban a nők, habár megbecsült, de hattéri szerepet játszottak. Jasszer Arafat, palesztin politikus, például úgy fogalmazott, a női méh „a palesztin emberek legerősebb fegyvere”, célozva arra, hogy a nők hozzák világra a jövő katonáit (Berko és Erez, 2007). Hasonlóan, eleinte az Al-Kaida is az anyai szerepet hangsúlyozta, illetve annak fontosságát, hogy a nők fiaikat a „helyes” ideológiai értékek szerint neveljék (von Knop, 2008). A férfi családtagok gondozásán és pszichológiai támogatásán kívül a női extremisták elláthatták többek között a főzés és takarítás feladatait táboraikban, illetve a sérültek ápolását (Jacques és Taylor, 2009). Az elmúlt évtizedekben azonban a nők egyre inkább aktív szerepet töltenek be különböző terrorista szervezeteknél.

A női terroristák sok szempontból válhatnak a szervezet előnyére (Laster és Erez, 2015). Könnyedén tudnak üzeneteket, akár fegyvereket, átcsempészni fokozottan megfigyelt területeken. A nőkre hajlamosabbak vagyunk áldozatokként tekinteni, mintsem olyan személyekre, akik merényletre készülnek. Mivel személyük gyakran kevésbé gyanús mint egy férfié, kisebb az esélye, hogy biztonsági motozáson esnek át. Az ártatlan megjelenést ügyesen, ám annál végzetesebben tudják fokozni. Színlelt terhességgel például akár 10 kiló robbanóanyagot lehet egy nő testéhez erősíteni. Bár a fent említett példa a csecsen öngyilkos merénylőnőkről meghökkentőnek tűnhet, történetük korántsem számít ritkaságnak. Míg 2000-ben úgy becsülték, a nemzetközi terrortámadások 20-30%-áért felelősek női terroristák (Harmon, 2000), 2015-re bizonyos kutatók szerint a női öngyilkos merénylők száma akár az 50%-ot is elérhette (Laster és Erez, 2015).

A sztereotíp női kép által nyújtott lehetőségeken túl

a női terrorista alkalmazása szimbolikus jelentőséggel is bír,

mely a terrorista szervezetek előnyére lehet (Laster és Erez, 2015). A terrorista csoportok egyik fő célja a félelemkeltés. Egy női terrorista által elkövetett merénylet különleges figyelemben részesülhet médiától, így maximalizálódik azon személyek száma, akikhez eljut a hír. Ez a hír pszichológiailag erősebb jelentőséggel bír, mintha egy sztereotip férfi terrorista követte volna el a merényletet, ugyanis azt a hitet erősíti meg az emberekben, hogy nincsenek biztonságban, hogy mindenhol, mindenkitől okuk van félni, hiszen egy ártatlannak tűnő nő is okozhat ilyen tragédiát. Továbbá aktív férfi támogatóik toborzásában is jelentős eszközként használhatják fel a szervezetek azt az érvet, hogy ha egy nő feláldozza életét a céljuk érdekében, férfi társaik számára szégyenteljes nem cselekedni ugyanezért a célért.

A cselekedetek mögötti motivációk

A terrorcselekedetek mögött rejtőző motivációk keresése fontos a terrorizmus által okozott szorongás csökkentésében. Egy összefüggő történet alkotása elengedhetetlen ahhoz, hogy megpróbáljuk a felfoghatatlan viselkedést mégis megérteni. Sajnos ez egy kiemelkedően nehéz feladat, hiszen ritka esemény, hogy valaki le tudjon ülni egy terroristával beszélgetni a cselekedetei okairól, így a tudományok sem tudnak pontos válaszokkal szolgálni.

Kézenfekvő magyarázatnak tűnhet, hogy a terroristák egyszerűen őrültek. Általánosan azonban a kutatók úgy vélik, sem a férfi, sem pedig a női terroristák nem szenvednek különleges pszichológiai rendellenességektől (Post, 2007; Speckhard és Akhmedova, 2006). Sokan továbbá úgy tartják, a női terroristákat hasonló motivációk vezérlik, mint a férfi terroristákat (Laster és Erez, 2015). Mégis van néhány teória, mely kifejezetten bizonyos nők motivációira fokuszál. Ezek közé tartozik például a bosszúvágy. Ezt kiválthatja rokonaik megkínzása, meggyilkolása az ellenséges katonák által, esetleg saját megerőszakolásuk. Egy ilyen erőszakos megszégyenítést követően bizonyos vallások szerint a fiatal nők nem mehetnek férjhez. Így egy terrorista csoport tagjaként a küzdelem új célt adhat egy látszólag értéktelen életnek.

Lehetséges, hogy ezek a magyarázatok bizonyos szituációkban helytállóak. Egyértelműen azonban nem tudjuk megmondani, miért dönt valaki úgy, hogy egy terrorista csoport tagjává válik. A nemekhez kötődő sztereotípiák látványosak a témát érintő kutatásokban és a médiában egyaránt (Hoogensen, 2005). Amikor egy női terroristáról hallunk, hajlamosak vagyunk elgondolkodni, „vajon egy nő hogy lehet képes ilyen szörnyűségekre?” E kérdés többek között abból a feltételezésből ered, hogy a nők az élet gondozói, nem pusztítói, hogy ők természetükből adódóan otthonteremtők, akik a békességet táplálják. Az efféle nemi sztereotípiák azonban veszélyesek lehetnek, amennyiben a terrorizmus elleni stratégiáknál nem vagyunk figyelmesek. Jelenlétük ugyanis hamis következtetésekhez vezethet, és egy olyan réshez a stratégiákban, melyet könnyen kihasználhatnak azok, akik elfogultságunkat ismerik, és nem félnek ellenünk felhasználni.

Felhasznált irodalom:

Berko, A., & Erez, E. (2007). Gender, Palestinian women, and terrorism: Women’s liberation or oppression?. Studies in Conflict & Terrorism, 30(6), 493-519.

Bloom, M. (2011). Bombshell: The many faces of women terrorists. Canada: Penguin Canada.

Harmon, C. C. (2000). Terrorism today. London, England: Frank Cash.

Hoogensen, G. (2005). Gender, identity, and human security: Can we learn anything from the case of women terrorists?. Canadian Foreign Policy Journal, 12(1), 119-140.

Jacques, K., & Taylor, P. J. (2009). Female terrorism: A review. Terrorism and Political Violence, 21(3), 499-515.

Laster, K., & Erez, E. (2015). Sisters in terrorism? Exploding stereotypes. Women & Criminal Justice, 25(1-2), 83-99.

Post, J. M. (2007). The Mind of the Terrorist: The Psychology of Terrorism from the IRA to al-Qaeda. NY: St. Martin’s Press.

Speckhard, A., & Akhmedova, K. (2006). Black widows: The Chechen female suicide terrorists. In Y. Schweitzer (Ed.), Female suicide bombers: Dying for equality? (pp. 63–80). Tel Aviv, Israel: Jaffee Centre for Strategic Studies.

Von Knop, K. (2008). The multifaceted roles of women inside Al-Qaeda. Journal of National Defense Studies, 6, 139-162.


Iratkozz fel hírlevelünkre!