A vérünkben van? – Etnikai különbségek, III. rész

„Egyszerűen csak lusták dolgozni”, „ingyenélők”, mégis „jönnek és elveszik a munkánkat”. Mennyi esélye van a munkaerőpiacon az etnikai kisebbségeknek? Létező probléma a munkahelyi diszkrimináció, vagy mindenki képességei szerinti pozíciót tölthet be? Megoldás lehet a munkaerőhiányra a migráció?

Jim Sidanius és Felicia Pratto (2005) szociálpszichológusok szerint a munkaerő-piaci egyenlőtlenség az elsődleges oka annak, hogy a csoportközi hierarchia és elnyomás fennmaradhat. A munkánk meghatározza a szocio-ökonómiai státuszunkat, általános jóllétünket ás megítélésünket. A domináns csoportok azáltal tartják fenn a hierarchiát, hogy különböző értékű munkákat osztanak ki egyes társadalmi csoportok között.

A kutatók érvelésük alátámasztására számos országból gyűjtött adatot idéznek: holland munkaadókat kérdezve 53% állította azt, hogy végzettségtől függetlenül inkább a holland származású jelöltet alkalmazná, mint egy bevándorlót. Egy amerikai felmérés szerint a válaszadók 74%-a nem alkalmazna szívesen afroamerikai munkavállalót, sőt: a munkaadók úgy gondolták, hogy ha valaki lakcíme arra enged következtetni, hogy „fekete környéken” él, ez elegendő indok a jelentkező elutasítására. Hasonló eredmények születtek Nagy-Britanniában, Franciaországban és még számos országban. Sidanius és Pratto (2005) szerint a diszkriminációt tiltó törvények ellenére

a munkahelyi megkülönböztetés továbbra is mindennapos és nyílt probléma a nyugati országokban.

A munkahelyi diszkrimináció egyértelmű bizonyítékai az úgynevezett munkaerő-piaci audit vizsgálatok, melyeket másnéven szituációs tesztnek is neveznek. A vizsgálat azt hivatott kiszűrni, hogy minden tekintetben azonos jelöltek közül hátrányt szenved-e bárki a bőrszíne miatt. Ezt hagyományosan három módszerrel mérik:

  1. Levélben történő jelentkezés az állásra
  2. Telefonos interjú
  3. Személyes találkozó

Minden esetben két jelentkezőt küldenek a munkaadóhoz, akik végzettség, tapasztalat, életkor és minden meghatározó paraméter szempontjából azonosak, az etnikumot kivéve. A munkaerő-piaci diszkrimináció ezután az alapján mérhető fel, hogy melyik jelölt jut tovább a kiválasztási folyamatban, melyikükkel bánnak barátságosabban, melyikük kap állásajánlatot, illetve melyikük kap magasabb kezdő fizetést. Öt ország (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Hollandia, Németország) 19 audit vizsgálatának statisztikai eredményei szerint az alárendelt csoportokkal szembeni diszkrimináció mindenhol határozottan megjelent.

Ennek is az eredménye, hogy az alárendelt csoportok tagjai jellemzően felülreprezentáltak az éjszakai műszakos, monoton, balesetveszélyes munkakörökben. Amellett, hogy az ilyen kevésbé kívánatos munkakörökben helyezkednek el könnyebben,

a hatalmi pozíciókból szinte teljesen ki vannak zárva

(Sidanius és Pratto, 2005). Mindez természetesen hozzájárul ahhoz, hogy a kisebbségi csoportoknak általánosan alacsonyabb a jövedelme, amely szoros kapcsolatban áll a megélhetési bűnelkövetéssel, és a kisebbségi családok gyermekeinek oktatási lehetőségeivel, melyekről korábbi cikkeinkben részletesebben írtunk.

Az elmúlt időszak érdekes problémája Magyarországon és egész Európában a munkaerőhiány és a bevándorlás kérdése. Egyesek attól félnek, hogy a bevándorlók „elveszik a munkánkat”, mások szerint a bevándorlás lehet a válasz a munkaerő-piaci válságra. Az egyik piacvezető munkaerő közvetítő cég igazgatósági tagja, Chris Heutink szerint

„a populista politikai pártok ugyan problémaként állítják be a migrációt, de nincs igazuk.

Persze ez hatással van a társadalmi ökoszisztémára, amivel foglalkozni kell, de nincs valóságalapja a gyakran hangoztatott érvnek, hogy a bevándorlók elveszik a helyiektől a munkát. Észrevétele szerint a bevándorlók akár Hollandiában akár Angliában (és itt gondolhatunk a magyar bevándorlókra is), inkább azokat a munkákat végzik el, amiket a helyiek nem hajlandóak. Véleménye szerint hosszútávon a migráció nem az egyetlen, de az egyik megoldása lehetne a munkaerőhiánynak világszerte.

Az etnikai kisebbségekkel, bevándorlókkal szembeni diszkrimináció és ellenséges attitűd egy duplán vesztes helyzet, mely mindkét fél számára nehézségeket okoz. Mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak felelőssége van a probléma megoldásában és egy igazságosabb, stabilabb társadalom kialakításában.

Felhasznált Irodalom:

Sidanius, J., & Pratto, F. (2005). A társadalmi dominancia. Budapest: Osiris Kiadó.

Megszólalt a holland HR-guru: kellenek a bevándorlók a munkaerőpiacnak. (n.d.). Letöltve: Július 18, 2017, http://www.portfolio.hu/gazdasag/karrier/megszolalt_a_holland_hr-guru_kellenek_a_bevandorlok_a_munkaeropiacnak.1.253693.html