A hazugságészlelés módszerei

Hazugságnak nevezzük, amikor embertársunknak szándékosan hamis információt adunk át, anélkül, hogy ő erről tudna vagy pedig engedélyt adott volna rá. Kis hazugságokat minden ember használ, ám nem mindenki áll meg a jelentéktelen füllentések szintjén: a nagyívű hazugságok és csalások pedig emberéleteket, kapcsolatokat tehetnek tönkre, miközben jelentős anyagi károkat okozhatnak. Nem véletlen, hogy az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja, hogyan vehető észre, ha valaki nem mond igazat. Cikkünk a hazugságészlelés különféle módszereit szeretné röviden bemutatni.

Hogyan ismerhetők fel a hazugságok?

A fenti kérdésre a mai napig nem született kielégítő válasz. Rendkívül bonyolult és problémás témakörrel állunk szemben, hiszen semmilyen megkülönböztető, egyetemes viselkedés nem utal a hazugságra, a gondolatok kiolvasására pedig nincs direkt lehetőség.

Nem lehet egyetemes, mindenkire vonatkozó jeleket keresni.

Az emberek hazugsághoz való egyéni beállítódása egyénenként eltérő és máig tisztázatlan, hogy hazugságra való hajlam és „tehetség” függ-e az életkortól, intelligenciától, végzettségtől vagy pedig genetikai örökségtől (Brückner, Dorfner, 2009). A hazugságnak a közlés formája szerint számos fajtája létezik: hazudhat valaki a másik embernek szemtől-szembe, de az is hazugság amikor a média hamis hírekkel egész tömegeket vezet félre. A cikk leginkább a személyek közti hazugságokkal foglalkozik.

A hazugságészlelés története: naiv pszichológia

A hazugság észlelésére már az ókori Keletről fennmaradt egy módszer: amikor valakiről hazugságot feltételeztek, az ajkán egy szem rizzsel kellett előadnia mondanivalóját. Már ismert tény volt, hogy hazugság esetén az izgalom miatt a száj kiszárad, ezért, ha a rizsszem a gyanúsított kiszáradt ajkaihoz tapadt, akkor bűnösnek ítélték. Természetesen a módszer eléggé pontatlan volt, hiszen maga a puszta gyanúsítás is kiválthatta a szájszárazsággal járó izgalmi reakciót, így az ártatlanokat is büntetésre ítélve.

A középkori Európában a tudományos alapú hazugságészlelést gyakran a vallási alapúval váltották fel: a hazugság gyanúját gyakran döntötték el úgynevezett „Istenítélettel” amikor a gyanús személyt tűz vagy vízpróbának vetették alá. Ezek a módszerek azonban gyakran a vizsgált személy halálával végződtek.

A hazugságészlelés története: tudományos alapok

A tudományos alapú hazugságészlelés a XX. században a poligráf megjelenésével vett új irányt. A poligráf már azon az elven alapul, hogy a hazugság egy stresszesemény a hazugsággal előálló személy számára, és így hazugság esetén megjelennek a különféle stresszreakciók. Ilyen reakciók például a felgyorsult légzés, a csökkenő nyálelválasztás, a bőrpír az arcon és az általános izgalmi állapot növekedése. A poligráf képes egyszerre mérni ezeket a jellemzőket, ám a stresszreakciók megjelenése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kihallgatott személy hazudik. A stresszt kiválhatja magának a kihallgatásnak a ténye, vagy egy olyan, a kihallgatáson felidéződő, érzelemteljes emlék élménye, amely nem kapcsolódik a kihallgatás témájához. A poligráf ezenfelül be is csapható, például az antiszociális személyiségzavarban szenvedő emberek kevésbé érzékelik stresszeseménynek a hazugságot, ezért az ő stresszreakcióik kevésbé lesznek kiugró értékűek. A tapasztaltabb vagy pedig nagyobb önuralommal bíró kihallgatott alanyok pedig képesek stresszreakcióik erősségét a fontos kérdéseknél csökkenteni, a jelentékteleneknél pedig növeli, így hamis irányba terelve el a kihallgatást.

Paul Ekman, az eddig élt leghíresebb hazugságkutató pszichológus a „Facial Action Coding System” nevű viselkedéselemző rendszerét nagysebességű kamerák felvételeire építette, amik lehetővé teszik a megfigyelt személy arcizmainak legapróbb rezdülését is. A mimikai izmok mozgásának részletes elemzése a másik ember pontos érzelmeinek a felismerését, ezáltal többek között a hazugsággal esetlegesen együtt járó jelek kiszűrését célozza – hazugság esetén számos embernél ugyanazok az arcizmok rándulnak össze (Ekman, 1978). A módszer hátránya, hogy drága felszerelést és hosszú, szakértői elemzést igényel, így a hazug már hét határon túl járhat, mire lelepleznék.

Az LVA vagyis „Lavyered Voice Analysis” nevű módszer az izraeli Nemesysco Ltd. fejlesztése, és az emberi beszédhang elemzésével segíti a hazugságok és kényes információk feltárását. Az LVA készülék a beszédhang különféle jellemzőit – mint például a hangerő, hangszín vagy a szünetek száma – figyelembe véve az agyi aktivitás nyomait érzékeli, mivel a készítők feltevése szerint a gondolkodás és a beszéd változásai konstansan együtt járnak. A hangelemző módszer „két meghatározott elemző képletre épülő algoritmusok halmaza” (idézet a cég honlapjáról), amely olyan paramétereket mér, mint például az „érzelmi szint”, „gondolkodási szint”, vagy „stressz-szint”, amik alapján grafikonokat állít össze. A grafikonok alapján megvizsgálható, mely kérdéseknél vagy kijelentéseknél változott az alany beszédmódja és vele kapcsolatosan a különféle mért értékek. Az eszköz használat előtt kalibrálja magát: ehhez egy semleges hangminta szükséges az adott személytől, hogy utána az LVA az ez alapján beállított alapértékekhez viszonyíthassa a további adatokat. Az LVA-t kritikák is érik, miszerint működése túlságosan egyszerű matematikai alapokon nyugszik, és nem képes különbséget tenni az emberi beszéd és egyéb hangok között. (Eriksson, Lacerda, 2007)

Konklúzió?

Mint látható, a hazugság észlelésére számos eszköz és módszer született, ám megfelelően pontos eredményt egyik sem nyújt. A legbiztosabb eredményt talán a modern módszerek egybeolvasztása, vagyis a fiziológiás jelek, az arcmozgások és a hangelemzés együttes alkalmazása jelenthetné. Könnyen belátható, hogy nem tarthat mindenki a zsebében egy több százezer forintos vizsgálati felszerelést, így egyelőre a hazugságok leleplezésére a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszerek a józan, körültekintő gondolkodás és a keresztkérdések maradnak.

Források:

Brückner, E., Dorfner A., Heydolph-Breindl C., Schiller D. (2009). „Gibt es eine Neigung zum Lügen? –Ist Lügen eine Persönlichkeitseigenschaft?“ Entwicklung eines Lügentests.

Ekman, P. (2009). Beszédes hazugságok. Budapest: Kelly Kiadó

Ernhardt, U., Johnen W. (2013). Mindennapi hazugságaink. Budapest: Trivium Kiadó

Eriksson, A., Lacerda F. (2007). Charlatanry in forensic speech science: A problem to be taken seriously. The International Journal of Speech, Language and the Law, 14.2, 169-193.

A Nemesysco. Ltd. weboldala: www.nemesysco.com

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!