„Ahol mindig süt a nap” – a Bátor Tábor

A Bátor Tábor súlyosan beteg gyermekek és kamaszok élményterápiás rehabilitációjáért alakult. Az évente már 15 turnust indító, a résztvevők számára teljesen ingyenes tábor egyik mottója: „Életeket változtatunk”. De mi kell ahhoz, hogy egy ilyen tábor teljesíthesse a célját? Mit csinálnak ott a táborozók? Miért okoz szinte függőséget a gyerekek és az önkéntesek körében is? Aki járt ott, vissza akar menni. Mi van a bátorság mögött?

Sosem szerettem a nagy szavakat, mert túlzónak tűnnek számomra. Mikor egy visszatérő önkéntes ismerősömtől érdeklődtem a táborról, még a jelentkezésem előtt, elárasztott velük. Így, hogy részt vettem az egyik nyári turnusban, már értem, miért. Nehéz megfogalmazni azt, amit ott megél az ember, önkéntesként, úgynevezett „cimbiként” is. Az élmény átadhatatlan, így inkább arról írok, mik a tábor alapelvei, mi a célja, és hogy mindez miként valósul meg – hogy „működjön a csoda”.

A bátrak tábora – mi történik ott?

A Bátor Tábor daganatos és krónikus betegségekkel küzdő gyermekek számára létrehozott tábor. A 2001 óta működő kezdeményezés ingyen biztosítja hatvani táborhelyén a fiatalok – és a tábortípustól függően testvéreik és családjuk – élményterápiás kikapcsolódását. A magyarországi Bátor Tábor egy harminc tagot számláló táborszövetség, a SeriousFun Children’s Network része. Regionális központként az alapítvány Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából érkező gyerekeknek nemzetközi turnusokat is indít. Az önkéntesek komoly kiválasztáson és képzésen esnek át, mielőtt részt vehetnek a táborban.

A bizalomra, összetartásra és hihetetlen szervezettségre épülő

táborba szívesen térnek vissza mind a gyerekek, mind az önkéntesek. A tábor nagy vonzereje a folyamatos fejlődés, az igényesség és a mindenre kiterjedő, érzékelhető figyelem. Szemléletének talán legfontosabb alappillére a testi és lelki biztonság biztosítása. Előbbi a gyakorlatban egy 0-24 órás orvosi felügyeletet jelent, megadva a kiindulópontot ahhoz a rengeteg programhoz, amiben a gyermekek az egy hét alatt részt vesznek. Az utóbbi elemeit a későbbiekben fejtem ki.

A tábor programjai sűrűn követik egymást – nincs idő felocsúdni. A pörgős napirenden túl a programok sokszínűsége és izgalmassága az, ami a figyelmet a betegségről a szórakozásra, vidámságra tereli. A gyerekek többek közt részt vesznek horgászaton, íjászaton, evezésen, kézműves- és színjátszó foglalkozáson, rejtvényfejtést igénylő programon és lovagláson is. A prímet talán mégis a 6 és 9 méter magasan elhelyezkedő kötélpálya viszi, amihez különböző kiegészítők társulnak: egy kötélhinta, egy pelenkaoszlop, de kötélen is lehet csúszni, persze mindezt a magasban. Amikor nincs kötött program, a csocsó, a pingpong, a társasjátékok és a szabadtéri játékeszközök veszik át a terepet.

A terápiás rekreáció, az élményterápia szerepe

Az önfeledt szórakozáson túl a programok lehetőséget adnak a terápiás rekreáció megvalósulására is. A módszer célja, hogy a gyermekek megtapasztalják saját határaik átlépését. A kihívások szükségesek ahhoz, hogy lássák:

képesek olyanra, amiről korábban nem hitték volna.

Természetesen mindenkinek más-más kihívási fokot jelenthet ugyanaz a tevékenység. A Nadler-féle zónák képletesen lefestik ezeket a fokokat. A komfortzónába tartozó cselekvések megszokottak, nem jelentenek számunkra erőfeszítést, nem igényelnek lelki felkészülést. A kihívási vagy tanulási zónában már olyan cselekvésekkel találkozunk, amelyek újdonságuknál fogva ijesztőbbek vagy nehezebbek számunkra, nagyobb kitartást vagy bátorságot igényelnek. A pánikzóna már olyan eseményeket tartalmaz, amik megrémisztenek minket, és úgy érezhetjük, az adott cselekvés meghaladja a megküzdőképességünket. Ezek a zónák tapasztalatainkon keresztül tágulhatnak és szűkülhetnek. Egy tett átkerülhet a pánikzónából a kihívási zónába, a kihívási zónából a komfortzónába, és így tovább. A programok célja az, hogy minél több kihívással találkozhasson a táborozó, így megtapasztalva belső erőforrásait, képességeit, új tapasztalatokat szerezve önmagáról.

2017_NYT_I_TA_IMG_2142-Custom-2
A táborozók a sikereiken felbuzdulva gyakran saját ötleteikkel színesítik a kihívást jelentő helyzeteket

Ahhoz, hogy a kihívásokat könnyebben fogadják a gyerekek, valamint a rejtett tartalékaik a felszínre kerülhessenek, több oldalról kapnak segítséget. A pozitív atmoszféra és a támogató közeg nagyon fontos. Az utóbbit nemcsak a cimbik segítik elő, de az is, hogy a táborozókból kialakuló közösség egymást is bátorítja. A programokon mindenki részt vesz, és a másik sikere gyakran inspirálja a még a feladat előtt álló gyerekeket. A lehetőség, hogy a gyerekek itt csinálhatnak olyat,

amit a betegségükből fakadóan MÁSHOL nem tudnának,

szintén motiváló, és tettre sarkall. Valamint egészen másfajta összehasonlítást élhetnek meg a programok során a táborozók, mint a táboron kívül. A táborban mindenki hasonló, így senki nem indul hátrányból, nincs versenyhelyzet. A fejlődést minden gyerek önmagához mérheti. A kihíváson, a sikerélményen és a felfedezésen túl a megerősítés is fontos eleme a terápiás rekreációnak. A visszajelzés segít abban, hogy tudatosulhasson az elért siker, rögzülhessen az élmény.

„Mert itt olyanok, mint én”

Az, hogy a gyermekek sorstársak között vannak a tábor során, nem csak felszabadulást ad. A táborozók ráeszmélhetnek, hogy van, aki átéli azt, amit ők, és megérti, hogy min mennek keresztül. Fontos annak megélése is, hogy nincsenek egyedül a gondjukkal.  Ezt segíti elő az, hogy a tábor ideje alatt nincs a gyermekeknél semmilyen elektronikai eszköz. Így könnyebben

koncentrálhatnak a jelenre, bevonódnak, egymással vannak.

Tábori rituálék is kiemelik az összetartozás, társas támasz üzenetét. Az önkéntesek és a gyerekek minden nap közösen éneklik el a tábordalt, együtt, egymás kezét fogva egy óriási körben. A tábortánc is ugyanezt a célt szolgálja. Ez kevésbé megható, sokkal inkább vidám légkört teremtve hozza össze pár percre az egész tábort. A tábor lakói a cimbikkel közösen hét házba vannak osztva, nem és kor szerint. Minden este összeülnek a házak egy beszélgetésre, ahol a nap történéseit foglalják keretbe. Ez hol elcsendesedve, elmélyülve, hol pedig derűsebben, de mindig nyugodt légkörben ad lehetőséget a napi élmények átgondolására, megosztására és feldolgozására. Nem meglepő, hogy a tábor során rengeteg barátság kötődik.

2014 I turnus_ANI2610
A gyerekek és az önkéntesek mint közösség élik együtt át a tábor pillanatait

Elmaradhatatlan statisztika

A Bátor Tábor legnagyobb célkitűzése, hogy a tábor során megtapasztalt pozitív érzések, a megküzdéshez szükséges eszközök és erő, amit felfedezhettek magukban és maguk körül a táborozók, átíveljen a tábor határain túlra is. Vagyis, hogy a gyermekek hasznosíthassák a táborban megélteket a való életben is. A Yale Orvosi Egyetemének Gyermektudományi Központja és a SeriousFun Children’s Network 2014-ben több ország táborát bevonva, azok résztvevőinek segítségével vizsgálta a táborok hatásait. A kérdőíveket a táborok után egy, valamint hat hónappal is kitöltötték. 402 család vett részt az összes mérésen. Az eredmények alapján a szülők 73-81%-a észlelte úgy, hogy

a gyermekük önértékelése és önbizalma jobb lett,

önállóbbá vált, és érettebben viselkedik. Emellett a százalékok mellett érkeztek visszajelzések arra vonatkozóan is, hogy a gyermekek szívesebben próbálnak ki új dolgokat, érdeklődőbbek a társak, társas tevékenységek iránt. Kiemelendő, hogy a szülők változást tapasztaltak a szociális kompetencia terén is. Ez megnyilvánult az alkalmazkodóképességben, a problémamegoldó stratégiákban, a gyógyszerszedéssel és orvosi személyzettel kapcsolatos attitűdben, valamint az új ismeretségek kialakításában is. Ezek a kutatási eredmények is alátámasztják azt, ami valójában számokban nem visszaadható.

2014 I turnus_ANI1806
A gyerekek a tábor után érdeklődőbbek és nyitottabbak az élményekre és a társakra

Sokkal beszédesebbek azok az élmények, mikor önkéntesként láthatjuk a gyerekeket egymás között nevetve vagy épp elmerülve, vagy büszkeségtől ragyogva, hogy megcsináltak valamit, amitől tartottak. Mikor a házak önkéntesei és táborozói pár nap után már úgy érkeznek meg az étkezéseket vagy a programok kezdetét jelző gyülekező zenére, hogy éneklik az adott dalt. Mikor a tábor után az önkéntesek még napokig nem képesek másról beszélni, csak a táborról – vagy semmiről.  Legfontosabbként pedig, mikor szülői köszönőlevelek jutnak el a táboroztatókhoz, így megbizonyosodhatunk róla, hogy a gyermekeknek is ugyanakkora élmény volt a tábor, mint nekünk. Méltó a szlogen: „Hisszük, hogy a felhők fölött mindig süt a nap.”

A táborokról és az alapítvány támogatásának lehetőségeiről bővebben tájékozódhatsz a Bátor Tábor honlapján: http://batortabor.hu/

Források:

https://www.seriousfunnetwork.org/document.doc?id=845

http://batortabor.hu/

Nadler, R. S. (1993). Therapeutic process of change. In M. A. Gass (Ed.) Adventure therapy: Therapeutic applications of adventure programming (pp. 57-69). Dubuque, IA: Kendall/Hunt.