„Amit két ember tud, az nem titok” – miért tudódnak ki legféltettebb titkaink?

Valami megrázó, nem hétköznapi, szokatlan élmény történik velünk? Általában késztetést érzünk rá, hogy rövid időn belül megosszuk ezt másokkal. Lehet ez az élmény pozitív vagy negatív, ha kellően megérint minket érzelmileg, minden vágyunk az lehet, hogy másokkal is megbeszéljük. A titkokat – bár minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy magunkban tartsuk – előszeretettel beszéljük meg másokkal. Pontosan mi késztet minket arra, hogy erős érzelmi bevonódás esetén a titkolni próbált élményeinket és érzéseinket megosszuk a külvilággal, és ez milyen pszichológiai előnyökkel jár?

A titkok továbbadásának hátterében többek között az érzelmileg jelentős események megosztásának mechanizmusa áll. Egy titok általában mindig nagy emocionális töltettel bír hordozója számára. Ezen a terhen – ahogy a korábbiakból sejthető – általában pont azzal próbálunk enyhíteni, hogy továbbadjuk másnak. Ha olyan történetről van szó, amely a hallgatóságot is leterheli érzelmileg, bennük is meg fog jelenni a továbbadásra vonatkozó szükséglet. Így egyfajta láncolat indul el, mely során titkaink számos emberhez juthatnak el, eredeti szándékunktól eltérően.

Érzelmi élmények megosztása

Társas lényként eredendő igényünk van a másokkal való kommunikációra. Szeretjük megosztani a velünk történt eseményeket, és azt, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlünk bizonyos élmények. Ilyen helyzetekben számos pszichológiai folyamat indul el bennünk és hallgató környezetünkben is. A minket ért élmények és érzelmek megosztásának elsődleges funkciója, hogy ezáltal újraélhetjük, újra megtapasztalhatjuk az adott esemény által kiváltott érzelmeinket. Pozitív érzelmek esetén mind a saját magunk, mind a hallgatóságunk pozitív érzelmi állapotát növelni tudjuk. A negatív érzelmek más funkcióval bírnak, amelyet az érzelmi emlékezet vonatkozásában kell keresnünk. Azáltal, hogy minél több embert avatunk be a minket ért negatív élménybe, az beépül a kollektív érzelmi memóriánkba. Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy közös tudás- és élménytárat, melybe minden olyan esemény belekerül, amelyet a közösség megoszt egymással. Ez a tár azt a célt szolgálja, hogy a jövőben valamennyi hasonló helyzetben tudjuk, hogy mire számíthatunk. Valamint tisztába kerülünk azzal is, hogy hogyan előzzük meg azt, megkímélve magunkat a további negatív érzelmektől.

Kutatások szerint, ha történik egy nagyobb érzelmi volumenű esemény, azt az érintett általában minél többször és minél több embernek igyekszik továbbadni. Ez a folyamat számos előnnyel jár. Egyrészt a kibeszélés hordoz magában egy szociális aspektust, másrészt segíti az adott szituáció kognitív átdolgozását.

Társas-érzelmi következmények

Élményeink megosztásával elsősorban elnyerhetjük a szociális környezetünk figyelmét, érdeklődést válthatunk ki belőlük irányunkba, valamint felkelthetjük együttérzésüket. Ily módon

AZ ÉRZELMEK MEGOSZTÁSÁNAK KIEMELKEDŐ SZEREPE VAN A TÁRSAS KÖTELÉKEK KIALAKÍTÁSÁBAN

és megerősítésében.

E folyamatok által jobban tudunk kapcsolódni a minket körülvevő emberekhez, és szoros kötelékeket alakíthatunk ki. Különösképpen negatív érzelmek esetén egyfajta támogatásra és segítségnyújtásra is számíthatunk környezetünktől. Ez megnyilvánulhat konkrét tanácsokban és megoldási javaslatokban is. De olykor az is elegendő, hogy valaki meghallgat minket, s támogatását, együttérzését fejezi ki, esetleg megnyugtat és megvigasztal minket.

Titkaink kibeszélése egy láncolatot indít be társas környezetünkben, így azok hamar kitudódhatnak viszonylag széles körben.

Kognitív következmények

Azáltal, hogy megosztjuk környezetünkkel az erős érzelmi töltettel bíró élményeinket, a helyzetről kialakított gondolkodásmódunk is módosul. Történetünk elbeszélése során címkékkel ruházzuk fel az érzelmi élményt és rendszerezzük azt oly módon, hogy felismerjük a kapcsolatot az egymást követő események között. Ezáltal a racionális gondolkodás szabályainak megfelelő keretek közé helyezzük az alapvetően emocionális eseményt. Tehát a kezdetben érzelmi élményt igyekszünk átfordítani minél inkább józan ésszel magyarázható eseménnyé.

Érzelmeket sokszor olyan helyzetekben élünk át, melyek valamilyen módon ellent mondanak elvárásainknak, korábbi hiedelmeinknek. Ekképpen megkérdőjeleződik bennünk minden addigi tudásunk, amit a világgal vagy önmagunkkal kapcsolatban felépítettünk. Ilyenkor annak érdekében, hogy a világban történő események és a fejünkben felépített sémák közötti ellentmondást enyhítsük, számos kognitív folyamat zajlik le bennünk. Minden folyamat azt a célt szolgálja, hogy

JELENTÉSSEL ÉS ÉRTELEMMEL RUHÁZZUK FEL A SZÁMUNKRA MEGMAGYARÁZHATATLANT.

Tehát az érzelmileg intenzív élmények elősegítik a tervek, alternatívák készítését, magyarázatok keresését, belső sémák, modellek módosítását, melyek mind azt szolgálják, hogy értelmet találjunk az egyelőre értelmetlennek tűnő helyzetben.

Titkok és pletykák

Ha a korábban kifejtett szempontok alapján mi megosztjuk titkainkat másokkal, a hallgatóságra is ugyanolyan érzelmi nyomás helyeződik, mint előzőleg ránk. Így a különféle kognitív és szociális hatások elérésének reményében ők is továbbadják azt másoknak. Ezáltal kialakul egy láncolat, pontosabban egy háló, mely az eredeti elbeszélőtől indul, de akár jelentős mennyiségű emberig is eljuthat az eseményt követő alig néhány órában.

Ezt a folyamatot mind a titkokra, mind a pletykákra lehet vonatkoztatni. Ne ítéljünk el másokat azért, mert nem tudnak magukban tartani nyomós és terhes információkat! Ahogy láthattuk emberi szükségletünk, hogy ilyen helyzetekben a környezet felé forduljunk, ami többféleképpen is képes enyhíteni a nyomáson és segíteni a szituációval való megküzdésben.


Iratkozz fel hírlevelünkre!