Online könnyebb? – Közvélemény-kutatás a gyakorlatban, I. rész

Demokrácia, politikai verseny, közvélemény, választási előrejelzés. E fogalmak mára természetessé váltak számunkra, és a politika az általuk kijelölt pályán zajlik. A demokráciákban a pártok versenyeznek a választók szavazataiért. Hogy megtudják, melyek a társadalom legfontosabb kérdései, közvélemény-kutatásokat végeznek. A közvélemény-kutatásnak pedig egy sajátos formája a választásokat megelőző választási előrejelzés, amely azt hivatott trendszerűen bemutatni, hogy miképp állnak és változnak a jelöltek közötti erőviszonyok.

Számtalan tanulmány született arról, hogyan lehet számokká, vizualizálható ábrákká alakítani a választók adott pillanatban érvényes, aggregált véleményét, mégis újra és újra kihívás elé kerülnek a közvélemény-kutatók, hiszen apró pontatlanságaikon – amelyeknek oka legtöbbször nem technikai, hanem pszichológiai eredetű – rengeteg múlhat a választások során. A tavalyi évben két komoly meglepetés is született, melyekért a közvélemény felmérőit tették felelőssé. Az egyik a Brexit népszavazás volt júniusban, míg a másik Donald Trump amerikai elnökké választása novemberben.

Milyen tényezők játszottak közre a Brexit során?

A brit fogadóirodák mind a maradást favorizálták, ugyanakkor rengeteg hezitáló szavazó döntött az utolsó pillanatban a kilépés mellett. Erre valószínűleg hatott a média, hiszen folyamatosan azt lehetett hallani, a maradás fog nyerni. Sokakat protest-szavazásra buzdíthatott ez a véleményklíma. Ezt több elemző megerősítette, akik azt is kiemelték, valóban nagy szerepe volt a maradáspárti médiának, mégis a döntő tényező az volt, hogy a pártpolitikai valóságot felülírva nem az osztály-törésvonalak mentén szavaztak a britek, hanem jellemzően a magasan képzettek a maradást, az alacsonyan képzettek a kilépést támogatták.

Az alábbi táblázat mutatja, átlagosan a közvélemény-kutatók jelezték előre a legszorosabb versenyt. Egy ilyen arányú maradáspárti győzelem a közvélemény-kutatási hibahatáron belül van. Ugyanakkor leolvasható az is, hogy amikor az embereket arra bátorították, önkéntes alapon válasszanak győztest, lényegesen magasabb arányban állították, hogy a maradáspártiak fognak nyerni. Ebből arra lehet következtetni, hogy egyszerűen ciki volt bevallani, ha valaki kilépéspárti.

Megjelenik a számokban a társadalmi megfelelési kényszer.

A Brexit népszavazás eredményének előrejelzései:

 

Maradás

Kilépés

Maradás győzelmének valószínűsége

Fogadóirodák

53,5% 46,5% 76,7%

Szakértői előrejelzések

55,1% 44,9% 62%

Önkéntes előrejelzések

54% 46% 74%

Közvélemény-kutatások

50,6% 49,4% 55,6%

Átlag

53,3% 46,7% 66,5%

Voltak olyan közvélemény-kutatók, akik pontosan előrejelezték a Brexit népszavazás eredményeit, ugyanakkor a mainstream média csak a szavazás után figyelt fel rájuk. Az okostelefonokra optimalizált PollFish ugyanis tökéletesen mért. A sikerük kulcsa: felfedezték, a hezitáló szavazók és a kilépéspártiak attitűdje szinte ugyanolyan. Sőt, a szavazói hajlandóságra is tudtak következtetni, ami alapján előre tudták jelezni, hogy az utolsó pillanatban a hezitálók is a kilépés mellett fognak dönteni. A PollFish-sel ellentétben

mindenki más úgy vélte, a hezitálók a status quo fenntartásában érdekeltek.

A PollFish titka, hogy bigdata-elemzéssel is dolgoznak. David Rothschild, a Columbia Egyetem és a Microsoft kutatója egy interjúban elmondta, kb. 10000 telefonos applikáción keresztül begyűjtve az adatokat nagyjából 250 millió ember attitűdjeit képesek vizsgálni a legkülönbözőbb témákban. A pontosságot a nagy adathalmaz mellett azzal magyarázza, hogy az online tér biztonsága és kényelme ma már felszabadító jelleggel hat a válaszadókra, és elősegíti azt, hogy őszintén nyilatkozzanak.

Lényeges tehát figyelembe venni olyan háttértényezőket, mint például a média szociálpszichológiai hatása, a nehezen felmérhető attitűdváltozások és a szavazói hajlandóság. Ezeket ezúttal csak a merőben új módszereket alkalmazó, bigdata-elemzéssel is foglalkozó cégek voltak képesek számításba venni.

Ezek okozhatták Donald Trump győzelmét?

A Brexit népszavazás után az amerikai elnökválasztási-kampány hangulata nem csupán fokozódott, egyenesen hisztérikussá vált. Folyamatosan mentek a találgatások, hogy a Brexit vajon egy globális jelenség előfutára vagy valami különálló és egyszeri hiba a liberális világrendben. A mainstream média mindkét országban a politikai status quo fenntartásában érdekelt jelöltet támogatta, ugyanakkor lufiként dagadó hezitáló tömegekkel találkoztak a közvélemény-kutatók.

Azonban az amerikai kutatók is alapvető módszertani problémába ütköztek: nem tudtak pontos adatfelvételt végezni telefonon. Kiütközött az a probléma, hogy a mobiltelefonok hívószám-azonosítója önmagában, természetéből adódóan csökkenti a válaszadási hajlandóságot.

Az emberek nem vették fel a telefont a kutatóknak.

Ezen felül pedig megmutatkoztak a szokásos demográfiai eltérések telefonon elérhetők és nem elérhetők között, amely egy szint után már nagyon nehezen súlyozható a reprezentativitás megtartása mellett.

Trump négy állam: Florida, Michigan, Pennsylvania és Wisconsin megnyerésével biztosította győzelmét. Ezek között több államban a „csendes többség” támogatásának elnyerésével tudott diadalmaskodni, akiket szintén alulmértek a közvélemény-kutatók. Sőt, a Trump-támogatók között sokan az utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy eddigi politikai inaktivitásuk helyett ezúttal elmennek szavazni – a külsős, az üzletember, a sikeres Donald Trumpra. Ők a rejtőzködő szavazók, akik a közvélemény-kutatások során úgy nyilatkoznak, hogy nem mennek el szavazni, majd mégis megjelennek az urnáknál.

Összefoglalásképp tehát két fontos tényezőt kell figyelembe venni a siker, azaz a pontos előrejelzések érdekében. Egyrészt kiemelt figyelmet kell fordítani a média helyes eredmény-interpretációira, hiszen hatalmát nem korlátozza minden esetben a felelősség terhe, így jöhetnek létre az ún. médiabuborékok. Másrészt valahogyan ki kell kerülni azt a problémát, hogy a közvélemény-kutatások során a válaszadási kontroll teljes egészében a válaszadó kezében van. Erre lehet megoldás az internet és az online kérdőívezés. A folyamatos online jelenlét és a választók által az internetbe vetett bizalom ugyanis egyfajta biztonságérzetté alakult a választókban, akik így szívesebb osztják meg véleményüket akár a döntéshozókkal is.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!