Nevessünk együtt! – Hogyan hat a humor a párkapcsolatokra?

A párválasztási szempontok között előkelő helyen szerepel az igény mindkét nem részéről, hogy a partnernek legyen „jó” a humora. Azonban a „jó” humor definíciója már távolról sem ennyire közmegegyezésen alapuló, hiszen mondhatnánk: ízlés dolga. Hogy az ízlés dolga mégis vizsgálható tartományba emelkedjék, ahhoz nyújtanak segítő jobbot Rod A. Martin és csapata 2003-as cikkükkel, melyben osztályozzák a humort annak pozitív-negatív és társas, illetve egyéni aspektusai szerint. E korszakalkotó szemléletmód számos kutatót ihletett arra, hogy utána járjon, valóban a „jó” humor-e az, ami a partnerválasztás szempontjából számít?

Mielőtt túl messzire szaladnánk a kályhától, néhány mondatban vázolnánk Martinék kétdimenziós humorelméletét. E két dimenzió a fent említett pozitív-negatív és társas-egyéni pólusok. Ezek mentén alakul ki az alábbi négy humorkategória.

A modernitás négyféle humora

Az Énvédő humor a humor pozitív-egyéni változata, mely legegyszerűbben megfogalmazva egy „napos oldal” szemléletet takar. Ez a humor segít használójának konstruktívan csökkenteni a belső feszültségét, ezáltal nemcsak átsegíti a stresszes életszakaszokon, de őrzi testi-lelki egészségét is. Vele szemben az Önostorozó humorú ember humora arra szolgál, hogy azelőtt döngölje alkalmazóját a földbe, mielőtt azt bárki más megtehetné. Minden humortípus közül ez a fajta humor az, amely a legalacsonyabb szociális, pszichológiai és testi jólléttel jár, tehát a legnagyobb egészségügyi kockázatot jelenti. Ugyanakkor az

Önostorozó humorú ember az, aki az Agresszív humorú ember legideálisabb célpontja,

hiszen aki Agresszív humort használ, annak célja mások megalázása és sakkban tartása a nevetségessé tevés eszközével. Az Agresszív humorú emberre jellemző az ellenségeskedés és az alacsony lelkiismeretesség, miközben – nem meglepően – elégedetlen kapcsolataival. Végezetül a társas humor pozitív aspektusa a Kapcsolatépítő humor, aki ezt használja, annak fő célja a társasági feszültséges mérséklése és a kohézió erősítése. Ugyan a Kapcsolatépítő humor meríthet az Önostorozó, sőt az Agresszív humortípus eszköztárából is, ám előbbi esetben a saját rovásra elsütött vicc mögött mély önelfogadás lapul, míg utóbbit jellemzően más társaságok kontójára használják, akkor sem túl vaskosan. E humortípus használója magabiztos, önmagával és kapcsolataival elégedett.

Ki mint nevet, úgy kötődik?

E rövid ismertetőtől a kapcsolati oldal felé fordulva a téma első és legfontosabb állomása a kötődés kérdése. Az egyén másokhoz való kötődésének minősége egész életére meghatározhatja kapcsolatai minőségét is. Az újabb kutatások e téren is a két dimenziós modell felé hajlanak, melyek az énre vonatkozó szorongás, illetve a másokra vonatkozó elkerülés dimenzió mentén sorolják kötődési típusokba a egyéneket. Ennek alapján több vizsgálat készült, mely a humortípusokat kötötte kötődési típusokhoz.

Kutatások szerint a kötődés meghatározza a humort
Kutatások szerint a kötődés meghatározza a humort

Kazarian és Martin (2004) azt találta, hogy a magas szorongási érték Önostorozó, míg az alacsony szorongási érték jellemzően Kapcsolatépítő humorral társul. Ezen a nyomvonalon haladtak tovább Cann és munkatársai (2008), akik azt bizonyították, hogy a szorongás dimenzió magas értéke az Önostorozó humornak kedvez, míg alacsony értéke elősegíti az Énvédő humor kialakulását. Eredményeik alapján az elkerülés dimenzió magas értéke pozitív kapcsolatot mutat az Agresszív humorstílussal és negatívat a Kapcsolatépítővel. Kutatásukban ezen kívül vizsgálták még a konfrontációs stílusokat és a párkapcsolati elégedettséget is, és azt találták, hogy egyedül az Énvédő humorstílus az, ami pozitív konfrontációs stílust és biztonságos kötődést (alacsony szorongás és elkerülés) feltételez, miközben magas párkapcsolati elégedettséggel jár. Leszögezik azonban, hogy a kötődés stílus az, ami determinálja a humor- és a konfrontációs stílusokat.

Mikortól számít a jó humor?

Didonato és munkatársai (2013) már azt vizsgálták, hogy vajon a Kapcsolatépítő vagy az Agresszív humorstílus élvez-e preferenciát akkor, ha a felek alkalmi, illetve akkor, ha hosszú távú partnert keresnek. Eredményeik nem meglepő módon azt mutatták, hogy hosszú távú partner esetén mindkét nem a Kapcsolatépítő humorú embereket preferálja, míg – meglepő módon – alkalmi kapcsolat esetén egyik nemnek sem számított a partner humorstílusa.

A járás időszakát vizsgálta ismételt vizsgálati elrendezéssel öt hónap távlatában Caird és Martin 2014-ben. Arra keresték a választ, hogy az egyes humorstílusok vajon időben állandóak-e, illetve hogyan hatnak a párkapcsolati elégedettségre? Párkapcsolati elégedettség tekintetében azt találták, hogy

a pozitív humorstílusok növelik a párkapcsolattal való elégedettséget

úgy személyen belüli, mint személyközi szinten, ám a negatív humorstílusok esetén nem volt ilyen egységes a kép. Ugyan az Agresszív humor személyközi szinten csökkenti a párkapcsolattal való elégedettséget, de az egyénen belül növeli azt. Ugyanakkor az Önostorozó humornak csupán a túlzó használata az, ami negatívan hat a párkapcsolati elégedettségre, aminek az lehet a magyarázata, hogy a Kapcsolatépítő humor is tartalmazhat Önostorozó elemeket, ám a Kapcsolatéptő humor jó hatással van a párkapcsolatra. Végezetül az időbeni állandóság tekintetében azt találták, hogy azt befolyásolhatja az egyén aktuális hangulata.

Egy fokkal tovább ment a humor párkapcsolatokra gyakorolt hatásának vizsgálatában Butzer és Kupier 2008-ban. Ekkor azt nézték, hogy vajon milyen hatást gyakorol a pozitív illetve negatív humorstílusok használata kellemes, illetve konfliktusos szituációkban. Arra jutottak, hogy azok a párok boldogabbak, akik még a kellemes szituációhoz képest is magas arányú pozitív humor használnak konfliktusos helyzetekben.

Humorhatás húsz évvel később

Végezetül a szuperhosszú távot vizsgálták Saroglu és munkatársai 2010-es munkájukban. Az általuk vizsgált házasságok átlagosan húsz évet tudhattak maguk mögött, melyek között akadtak élő és válással végződő házasságok is. A kutatók célja az volt, hogy feltárják: bejósolja-e a házasság sikerét vagy a válást a felek humorstílusa? Azt találták, hogy

a házasság sikerének legjobb bejóslója az Énvédő humorstílus

volt, illetve, hogy az ilyen hosszú párkapcsolatokban nem hatottak rombolóan a negatív humorstílusok akkor, ha közel egyenlő mértékben jellemezték a feleket. Ezt azzal magyarázták, hogy a párkapcsolat sikerének legfőbb alapja a személyiség hasonlósága. Elváltak esetén arra jutottak, hogy legnegatívabban az hatott, hogyha a férfi nem használt kellő mennyiségű Énvédő humort, illetve ha mindkét fél túl sok Önostorozó és túl kevés Kapcsolatépítő humort alkalmazott. Elváltak esetében szignifikáns eltérés mutatkozott az egyes felek önjellemző tesztjében, illetve a társuk rájuk vonatkozó jellemzésében, amely érdekes kérdéseket vet fel, melyek további kutatásokat igényelnének.

Források: https://drive.google.com/file/d/0BzcD4_5ikD3_bG5McFRzcFMzTjQ/view?usp=sharing