Hiperszenzitivitás – avagy a túlérzékenység hatásai

Sokan egyetértenek azzal, hogy érzéketlennek lenni nem egy kívánatos tulajdonság. De vajon ez egyben azt is jelenti, hogy az érzékenység alapvetően kívánatos jelenség lenne? Úgy tűnik, manapság mi magunk sem tudunk e kérdésben dönteni. A társadalom az érzékeny lelkületű emberektől határozottságot és erőteljességet követel meg, míg az erősebb karakterűektől azt, hogy legyenek kissé előzékenyebbek, tapintatosabbak. Van-e középút?

Kutatások igazolják, hogy a magas szenzitivitás, érzékenység egy veleszületett jellemvonás.  A tudományos szakkifejezés szerint (sensory-processing sensitivity) az idegrendszer szenzoros feldolgozásért felelős területei mutatnak túlérzékenységet a külső ingerekkel szemben. A hiperérzékeny (HSP) emberek tehát így születnek, ez nem tanulható tulajdonság. Gyerekként az iskolában gyakran mondhatták rájuk, hogy félénkek, visszahúzódóak, gátlásosak. Felnőttkorban leginkább introvertáltként jellemezhetik őket. Fontos azonban kiemelni, hogy nem minden érzékeny emberre jellemzőek a felsorolt tulajdonságok. Sőt, érdekes módon a hiperérzékenyek 30%-ban az extrovertáltak közé tartoznak.

A hiperérzékenység mérésére a szakemberek kidolgoztak egy kérdőíves tesztet is, melyet számos kutatásban sikerrel használnak. A skála 27 különböző, de egymással szoros összefüggésben álló egységből áll. Ezek alapján a hiperszenzitív emberekről elmondható, hogy:

  • gazdag és komplex belső világuk van
  • erősen érdeklődnek a művészetek és a zene iránt
  • könnyen elárasztják őket az érzelmeik
  • közönség előtt vagy ha figyelik őket, gyengén teljesítenek
  • könnyen megijednek
  • érzékenyen reagálnak a fájdalomra, éhség érzetre és a koffeinre
  • testből érkező ingerekre különösen érzékenyek
  • akár egészen finom érzékelésbeli változásokat is képesek felismerni.

Kutatók szerint a hiperérzékenység alapvetően pozitív jellemvonás. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a mentális betegségekhez is besorolható-e az agy feldolgozórendszerének megváltozott működése miatt?

Az említett jellemvonás gyakran megtalálható művészi beállítottságú emberekben: színészekben, írókban, költőkben. Továbbá azokban, akik különösen kreatívak és nagy mértékben empatikusak. Az érem sötétebb oldalán azonban megjelenik a depresszióra való hajlam megnövekedett rizikója is, emellett pedig a kiégés tekintetében is a magasabb rizikócsoportba tartoznak a HSP-s emberek. Ennek oka, hogy

könnyen és igen erőteljesen képesek bevonódni feladataikba, ami érzelmileg túlterheli őket.

Így kiemelten fontos, hogy akik tudatában vannak hiperérzékenységüknek, keressenek olyan közeget, ami nem elnyomja és terhekkel árasztja el őket, hanem engedi kibontakoztatni kreatív képességeiket!

environmental-protection-326923_1920
Érzékeny és kifinomult képességeinket kamatoztathatjuk kreatív feladatokban, ugyanakkor érdemes óvatosan kezelni az új kihívásokat!

Milyen egy HSP-s agya?

A hirepérzékeny személyiségű emberek agya különbözik az átlagétól. A túlérzékenységről kimutatták, hogy kialakulásának minden komponense biológiailag meghatározott. A túlérzékeny emberek idegrendszere a bejövő ingerekre hiperérzékenyen reagál, mivel az ingerérzékelési küszöbe jelentősen alacsonyabb az átlagemberéhez képest. Ez a magas fokú ingerlékenység megnövekedett emocionális reakcióhoz, és kifinomultabb szenzoros érzékeléshez vezet. Így például a túl erős fény vagy bántó szagok érzékelése gyorsabb és pontosabb a hiperszenzitív személyiséggel rendelkezők esetében.

Az agy működésének makroszintjén is tapasztalható változás. Érdekes, hogy az empátiáért felelős agyterület és a túlérzékenység vonását kódoló területek egymással átfedésben vannak. A hiperszenzitív személyiséggel rendelkezők insulája (az agykéreg egy része) is hiperaktivitás mutat. Ez magyarázza a megnövekedett érzékenységüket a belső emocionális, testi és fizikai állapotaik felismerésére. Új keletű kutatások kapcsolatot mutattak ki e jellemvonás és az 5-HTTLPR szerotonin átvivőanyag polimorfizmusával. Az említett génmódosulás kapcsolatba hozható számos mentális betegséggel, többek között például a depresszióval is.

Mit tegyünk, ha mi magunk is túlérzékenyek vagyunk?

Kutatások szerint akár az előnyünkre is formálhatjuk túlérzékenységünket. Ám előtte meg kell tanulnunk együtt élni vele!

  1. Ehhez jó, ha csökkentjük a környezetünkben lévő erős, intenzív ingereket.
  2. Próbáljunk egyszerre egy feladatra koncentrálni, és limitáljuk a párhuzamos feladatvégzés számát!
  3. Igyekezzünk elkerülni a kiégést azzal, hogy figyelünk már a korai jelekre: érzelmi túlfűtöttség és szorongás, ingerlékenység esetén lassítsunk!
  4. Írjuk le érzelmeinket, így azok nem homályosítják el gondolatainkat!
  5. Próbáljuk ki a mindfullness (jelentudatos) meditációt különösen, ha fájdalomkezelésről van szó!
  6. Használjuk ki kreativitásunkat!
  7. Juttassuk előnyökhöz magunkat empatikus hozzáállásunkkal, például a munkahelyi kapcsolatok erősítésével!

Összefoglalva: legyünk őszinték magunkhoz és másokhoz is, ha a hiperérzékenységről van szó! Árnyoldalai mellett hangsúlyozzuk és emeljük ki azt, amitől különlegesek vagyunk! Ilyen a mélyebb gondolkodás, érzelmesebb hozzáállás, empátia  és a képesség, hogy más perspektívából lássuk a világot!


Iratkozz fel hírlevelünkre!