Szülők a hiszti ellen

Veled is előfordult már, hogy gyermekedet noszogatnod kellett a játszótérről való hazaindulás miatt, vagy órákat kellett neki könyörögni, hogy üljön le vacsorázni? Az indulásra tett kísérletek pedig sorra kudarcba fulladtak, amikor gyermeked elkezdett ordítani, rugdalózni vagy sírni, mert maradni akart? Még a jól nevelt gyermekekkel is megesik, hogy tiltakoznak szüleik akarata ellen, és tombolni kezdenek, ha valami nem úgy alakul, ahogy ők azt szeretnék. De vajon miért hisztiznek a gyermekek? Mit tehetünk ellene szülőként? Cikkünkből kiderül!

A hiszti a gyermek tiltakozásának megnyilvánulása. Ha megzavarják abban, hogy valamit megszerezzen, megtegyen vagy valahova menjen, akkor dühös lesz. A sírás, a sikoltozás, a kiabálás és a harapás, általában a „nem” tiltakozó szót követi. Lényegében a szülő és gyermek között kialakult konfliktus mögött az áll, hogy

A GYERMEK VALAMIT AKAR, AMIT A SZÜLŐ ELLENEZ.

A hiszti először a kisgyermekkori fejlődés részeként jelenik meg, általában 0-3 éves korban. A fejlődés ezen szakaszában a gyermeknek még hiányoznak a szavai arra, hogy kifejezze magát, ezért inkább nonverbális úton kommunikál. Ha például a szülő nem hajlandó felvenni őt, akkor azonnal a földre dobja magát, és elkezdődik a véget nem érő tiltakozás.

Generációkon át úgy tekintettek a hisztire, mint a gyermek manipulációja arra, hogy megkapja, amit akar. A szakértők azt tanácsolták a szülőknek, hogy hagyják figyelmen kívül a gyermeket. Eszerint a régimódi nézet szerint a gyermekeket hagyni kell sírni, különben elkényeztetik őket. Bár igaz, hogy a szülők képesek „bedőlni” a gyermekek sírásának, azzal is sokat árthatnak, ha  ha hagyják őket sírni anélkül, hogy közbelépnének.

A gyermek, aki sír, bajban van, ezért szüksége van a szülői segítségre. Erős érzelmeket él át, egyedül érzi magát, tehetetlen és nem tudja, hogyan nyugtassa meg magát. A szülő feladata, hogy kényelmesebbé tegye gyermeke életét, és segítsen neki túljutni a frusztrációin.

A kora gyermekkor egyik legfontosabb fejlődési feladata a gyermek szülőbe vetett bizalmának a kiépítése. Ez a bizalom adja az alapját a későbbi biztonságérzetnek. Ha a szülő a földön hagyja sírni gyermekét, ő elhagyatottnak fogja érezi magát, és végül nem bízik meg a szüleiben.

A kisgyermekkor fontos fejlődési feladata a bizalom kialakulása, mely a későbbi biztonságérzet alapját adja.
A kisgyermekkor fontos fejlődési feladata a bizalom kialakulása, mely a későbbi biztonságérzet alapját adja.

Mit tegyünk, ha kitör a hiszti?

Annak ellenére, hogy nem könnyű kezelni a hisztiket, van néhány hatékony mód a nehéz pillanatok kezelésére.

  • Maradjunk nyugodtak! Vegyünk néhány mély lélegzetet! Ha tiszta fejjel, nyugodtan reagálunk a helyzetre, gyorsabban megoldódik.
  • Határozzuk meg a határt! Fontos megtanítanunk a gyermekünknek, hogy a fizikai erőszak nem elfogadható módja annak, hogy kifejezze magát. Mondhatjuk például, hogy „Nincs rúgás, nem bántunk senkit a családunkban.” A szabály ismétlésére van szükség. A gyermek nem azonnal, hanem az idő múlásával lesz képes tudatosan leállítani magát. Végül elérjük, hogy a gyermek hallgasson ránk, mert megerősítésre és a szeretetre vágyik.
  • Nyugtázzuk a gyermek kívánságát! A legjobb módja annak, hogy kezeljük a hisztit az, hogy gyorsan meghatározzuk, mi a tiltakozás tárgya, és szavakba foglaljuk azt. Például ha a 18 hónapos gyermek kiabál, mert nem kapott süteményt, megmondhatjuk neki: „Látom, hogy nagyon szeretnéd azt a muffint.”

AMINT MEGFOGALMAZÓDIK A VÁGYA, KEVÉSBÉ VAN HELYE A HISZTINEK.

  • Adjuk meg az elutasítás okát! Elmondhatod neki: „Ideje vacsorázni! Tudod, anya feladata megbizonyosodni arról, hogy megeszed a vacsorát az egészséged érdekében.
  • Keressünk alternatív megoldást, amikor csak lehetséges! Például kínálhatunk néhány finom gyümölcsöt a sütemény helyett.
  • Hagyjuk el a „csata” színhelyét! Ha ugyanabban a helyiségben tartózkodunk, és rendkívüli módon vitatkozunk, az interakció negatív energiája további nézeteltéréseket generál. Elterelhetjük a figyelmet azzal, hogy azt mondjuk: „Keressük meg az új autódat a hálószobában, és idehozhatod az asztalhoz.” Ily módon túljuthatunk a holtponton.
  • Ha a kicsi sírni kezd, amikor el kell hagyni a játszóteret, nyugtassuk meg! Például így: „Tudom, hogy nehéz most neked. Látom, hogy tényleg szeretnél még maradni. Holnap szundikálás után visszatérünk, mit szólsz?
Fontos megnyugtatni a gyermeket, és elmagyarázni ellenzésünk okát, ahelyett, hogy magára hagynánk.
Fontos megnyugtatni a gyermeket, és elmagyarázni ellenzésünk okát, ahelyett, hogy magára hagynánk.
  • Ösztönözzük, hogy szavakat használjon! „Mondd, hogy »Mérges vagyok«, és segítek neked.” Még akkor is, ha nem tud tökéletesen beszélni, ösztönözzük arra, hogy inkább szavakkal fejezze ki magát a hiszti helyett.
  • Próbáljuk megakadályozni a hisztit. Amikor csak lehetséges, kerüljük a „nem” szó használatát. Az azonnali elutasítás úgy hat, mintha egy piros köpenyt villantanánk fel egy bika előtt. Próbálkozzunk más kifejezésekkel! Például, amikor egy sütiért könyörög, mondhatjuk, hogy: „Nem egészséges, hisz tele van cukorral”. Vagy amikor a tűzhely felé közeledik, mondjuk neki: „A tűzhely meleg.
  • Határozzuk meg a gyermek gyenge pontjait! Ha tudjuk, hogy nehéz lesz számára elhagyni a játszóteret, és hisztizni fog,

ADJUNK ELŐRE FIGYELMEZTETÉSEKET.

Például öt, három és egy perccel indulás előtt. Majd mondjuk: „Még három lökés a hintán és utána mennünk kell!” Ez lehetőséget ad arra, hogy feldolgozza és elfogadja a döntést, majd noszogatás nélkül is képes legyen elhagyni a játszóteret.

A hisztihez való megfelelő hozzáállással azt az érzést kelti gyermekében, hogy meghallgatjuk őt, és törődünk azzal, amit szeretne. Ezáltal gyermekünk megbizonyosodik arról, hogy bízhat a bennünk, bármilyen csalódás is éri az életben. Idővel, ahogy a gyermekünk növekszik, egyre jobban elsajátítja a nyelvet és önszabályozásra tesz szert, a hisztik száma is csökkenni fog.

Hozzászólások lezárva.