A kapunyitási krízis négy fázisa

Belépve a felnőtt életbe, a tanulmányok lezárása után sokan olyan mélypontot tapasztalnak meg, amit korábban nem. A célok és identitás elvesztését, önmaguk megkérdőjelezését. Ez az kapunyitási krízis, mely egyre több huszonévest érint.

Korábbi cikkünkben olvashattatok a krízis hátteréről: többek között a kitolódott tanulási időszaknak és a későbbi családalapításnak köszönhetően egy új életszakasz jelent meg a fiatalok életében. Ezzel pedig együtt jár egy, a tinédzserkorhoz hasonló, ám mondhatni nagyobb tétekkel játszó, így újfajta stresszt hordozó identitáskrízis, melyben folytatódik önmagunk keresése, korábbi döntéseink megkérőjelezése, felnőtt identitásunk felépítése. A krízisnek egy újabb kutatás szerint négy különböző fázisa van, melyek eltérően hatnak ránk.

  1. Elégedetlenség

Ez a krízis kirobbanását megelőző fázis: úgy érzed, csapdába estél a párkapcsolatod, a karriered, a döntéseid által, és csak haladsz az árral anélkül, hogy tényleg hinnél abban, amit csinálsz. Növekszik benned a kétség, hogy vajon hosszú távon is ezen az úton szeretnél-e járni, tényleg ez-e a neked való. Ha épp ebben a fázisban vagy, érdemes meghallgatnod azt a belső hangot, ami kérdéseket tesz fel, és a válaszok keresésére indulnod. A krízis lecsenghet úgy is, hogy rájössz, jól választottál munkát, csak elsőre nehéz volt megbirkóznod az új kihívásokkal, vagy meg tudod oldani a párkapcsolatodban a vitás kérdéseket, és megerősíted korábbi elköteleződéseidet.

2. A stressz felhalmozódása

Itt már tisztán látod, hogy valami nem stimmel, de még gyűjtöd az erőt

és a bátorságot, hogy kilépj ebből az állapotból, valamit változtass. Visszatart a félelem, hogy mi vár rád, ha feladod az addigi elképzeléseidet a jövődről, hiszen még nincs kész terved arra: mi, ha ez nem.

3. A „kiugrás”

Előbb-utóbb betelik annyira a pohár, hogy összeszedd a bátorságod, majd kiugorj az ismeretlenbe: otthagyod a munkahelyed, szakítasz a pároddal, életmódot váltasz, elmenekülsz abból, ami nem jó. Ez talán a legnehezebb része, hiszen összeomlást élsz meg, amikor a biztosból minden bizonytalanná válik, és még nem tudod, hogyan és merre tovább.

Ez a típusú „szabadesés” épp annyira ijesztő, amennyire felszabadító is,

hiszen elengednek a korábbi kötelékek, az ejtőernyő viszont még nem nyílt ki, hogy felfogjon. Ha épp ebben a szakaszban vagy, fontos, hogy tudd: ez is csak egy fázis, amit növekedés követ, amikor majd újra biztos talajt érzel a lábad alatt.

4. Az én újraalkotása

A krízis negyedik fázisa már a fejlődésről szól: lassan, de biztosan elkezded újra felépíteni az identitásod. Új kötődéseket alakítasz ki, amelyek összhangban vannak az új éneddel és céljaiddal. Miután elvetetted, amit nem szeretnél, elkezdhetsz azzal foglalkozni, amit igen. Használd ki ezt az időszakot arra, hogy jobban megismerd önmagad, próbálj ki hobbikat, akár munkákat is, mert ha elsőre haszontalannak is tűnik valami, sosem tudhatod, mi fog az új célodhoz és egyéniségedhez vezetni. Tedd, amit úgy érzel, tenned kell, hogy megtaláld az utad! És a legfontosabb: igen, vedd komolyan azt a kis hangot, ami a változáshoz sürget, annyira, hogy foglalkozz magaddal, de azért ne túl komolyan, hiszen a folyamat bármilyen rossz döntés után megismételhető, nem kell huszonévesen előre látnunk – és eldöntenünk – a teljes életutunkat.

 

Egy kis filmajánló a témában: Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című filmje nemcsak szuper nyárvégi kikapcsolódás, hanem tanulságos történet is két huszonéves lány útkereséséről. Vicky épp esküvő előtt áll, ám egy új ismertség nyomán alaposan megkérdőjelezi a választását. Barátnője, Cristina pedig egy szakítás után próbál újra rátalálni önmagára: azt már tudja, hogy mit nem akar, amit viszont igen, azt még keresi…


Iratkozz fel hírlevelünkre!