Női terroristák ábrázolása a médiában

A média gyakran úgy mutatja be a terrorista nőket, mint olyan személyeket, akik kivételként keveredtek egy alapvetően férfiak által dominált területre. Valóban erről lenne szó? A valóságban egyáltalán nem ritkaság a terrorista szervezetek vezetői és követői között nőket felfedezni. A női terroristákról szóló hírek mégis gyakran nagyobb publicitásban részesülnek, megfogalmazásuk sokban különbözik a férfi terroristák által elkövetett tettekétől. Cikkünk a hat leggyakoribb sztereotip ábrázolásmódot mutatja be, mellyel a különböző médiumok a női terroristákat illetik.

A nemi sztereotípiákkal és a közhiedelemmel ellentétben a női terroristák közel sem ritkák. A modern terrorizmus történelme során gyakran találkozhattunk nőkkel olyan terrorista szervezetek élen, mint az amerikai Weather Underground csoport, az olasz Vörös Brigádok, vagy a német Vörös Hadsereg Frakció. Amint az korábbi cikkünkből kiderült, a terrorista csoportok tagjai között is meglepően magas arányban vannak a nők: míg egy 2000-res becslés a nemzetközi terrortámadások 20–30%-át tulajdonította női elkövetőknek (Harmon, 2000), 2015-re a női öngyilkos merénylők aránya akár az 50%-ot is elérhette (Laster és Erez, 2015).

A női terroristák cselekedeteit mégis sokszor nagyobb megbotránkozás és sokk fogadja, mint a férfiakét. Számos elemzés mutatja, hogy

a nők által elkövetett merényleteknek egyrészt jóval nagyobb a visszhangja a sajtóban,

másrészt az erről szóló hírek erősen sztereotipikusan ábrázolják az elkövetőt, gyakran kihangsúlyozva nőiességét (Plaza, Rivas-Nieto és Ray-Garcia, 2017).  Az efféle reprezentáció azonban veszélyessé válhat. Ismerve mélyen gyökerező sztereotip képeinket, a terrorista szervezetek könnyedén kihasználhatják azokat. A nagyobb publicitás alkalmanként előnyükre válhat, akár a hétköznapi ember megfélemlítésében, akár saját további támogatóik toborzásában. Amennyiben a terrorista szervezet helyett az elkövető személyét hangsúlyozzák a médiaforrások, hajlamosak lehetünk az illetőre hárítani a felelősséget tetteiért, ahelyett, hogy egy átfogóbb megoldást keresnénk a szervezet gyengítésére. Ráadásul a jelenleg elérhető kutatások szerint alaptalan az a feltételezés, miszerint a terrorista szervezetek női és férfi tagjait általánosságban egymástól különböző motivációk vezérelnék.

Dr. Brigitte Nacos 2005-ben összegyűjtötte a 6 leggyakoribb sémát, melyekkel a különböző médiumok a terrorista nőket ábrázolják. Frissebb kutatások azt mutatják, a sémák a következő évtizedben sem változtak (Conway és McInerney, 2012).

Nacos érdekes párhuzamot von továbbá a női terroristák és a női politikusok ábrázolásában:

az alábbi 6 sémából legalább 5 szerinte mindkét esetben gyakran alkalmazott.

A külső megjelenés sémája

Talán az egyik első séma, ami eszünkbe juthat a női sztereotípiák kapcsán, a külső megjelenés sémája. A terrorizmus kontextusában ez korántsem új. Már több mint 40 évvel ezelőtt is úgy írtak Leila Khaled-ről, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért csoport tagjáról, mint „sötét szemű szépségről”, akinek szexepilje megigéző, arca pedig Audrey Hepburn-re emlékeztet (Viner, 2001). A Baszk Haza és Szabadság (ETA) egyik leghírhedtebb tagját, a La Tigresa néven ismert Idoia Lopez Rianot 1994-ben ítéltek el 23 ember meggyilkolásáért. A londoni Times akkori tudósítása szerint Lopez Riano egy „mediterrán filmsztárra” emlékeztet, aki „egyike azon keveseknek, akik még a bűnügyi nyilvántartási fotón is jól néznek ki”. A leírásból az is kiderül, „erős szemfestéket visel rózsaszín rúzzsal, fülbevalója pedig megcsillan a fényben, amint göndör, fekete fürtjeit hátradobja” (McElvoy, 1995). A Times  2017. júniusi cikkének szalagcíme változatlanul a „szexuális nőstény tigris” jelzővel illette (Keeley, 2017).

Bizonyos elemzések szerint a női merénylők aránya akár az 50%-ot is elérheti.
Bizonyos elemzések szerint a női merénylők aránya akár az 50%-ot is elérheti.

Ezzel szemben Nacos elemzése azt is megmutatta, a férfi terroristák esetében alig találkozhatunk külsejükre vonatkozó leírással. Amennyiben ilyen információ mégis megjelenik, ez általában a rendőrségi nyomozáshoz köthető. Ilyen lehet mondjuk a hajszín megváltoztatása a rendőrök előli rejtőzködés céljából.

A családi kapcsolatok sémája

A férfi terroristákkal szemben a média komolyabb figyelmet szentel a terrorista nők családi kapcsolataira, így próbálva megfejteni esetleges motivációikat. Amennyiben egy fiatal terrorista nő kifejezetten csinos, az újságírók gyakran azt a kérdést boncolgatják, vajon miért nincs férjnél. Az „elbűvölő” Leila Khaled rövidre zárta a kérdést a nyilatkozatával, mely szerint a forradalom jegyese. A szintén egyedülálló Idoia Lopez Riano esetében szépségét „misztikus szexuális bátorságához” kötötték.

A „Fekete Özvegy” elnevezést először a média kezdte használni a csecsen női terroristákra. Az elnevezés felidézi a tetőtől talpig feketébe öltözött özvegy képét, aki bosszúra vágyik, miután orosz katonák kivégezték férjét. A csecsen terrorista nők közül valóban sokan vesztették el férjüket vagy más férfi rokonukat hasonló helyzetben, azonban az elnevezés csalóka lehet, hiszen nem számol azokkal a nőkkel a csoportból, akiket a személyes helyett valóban politikai motiváció vezérel.

A szerelem sémája

Gyakran felbukkan a séma, miszerint a nők szerelmük hatására, vagy – a fentebbi sémához kapcsolódóan – elvesztett szerelmük miatti bosszúvágyból csatlakoznak egy adott terrorista szervezethez. Robin Morgan szerint bár gyakran tagadják, a női terroristák minden esetben a szerelem miatt csatlakoznak a csoporthoz (2001). Érvelése szerint ez a klasszikus női viselkedés része.

Bár a szerelmi kapcsot valóban fellelhetjük több terrorista szervezetnél, a média általi nyomatékosítás mára szinte egy klisét teremtett a női terroristákat és belső motivációikat illetően, mely korántsem igaz minden esetben.

Az efféle narratívák hatására tovább erősödhet bennünk egy, a nemek közötti különbségekről alkotott hamis kép.

A valóságban a női és férfi terroristák toborzása nagyban ugyanúgy történik. Della Porta elemezése szerint az olasz Vörös Brigád szervezetnél azokból az esetekből, melyekben a csoporttagok és a toborzóik közötti kapcsolat ismert volt, 88%-ban ismerős volt a toborzó, ebből 44%-ban volt közeli barát és 20%-ban rokon (1995). A nemek között nem mutatkoztak különbségek. Della Porta azt is megemlíti, valószínűleg hasonló arányban csatlakoznak férfiak szerelem miatt a szervezethez, mint a nők.

Cikkünk jövő heti folytatásában megismerhetik a hátralevő négy sztereotip képet, melyekkel a média a női terroristákat gyakran ábrázolja.

 

Források – a cikk két részéhez felhasznált összes irodalom:

Adler, F. (1975). Sisters in crime. New York: Waveland Press.

Bennett, K. (2002, February 11). Arab press glorifies bomber as heroine. New York Times.

Conway, M., & McInerney, L. (2012). What’s love got to do with it? Framing ‘Jihad Jane’ in the US press. Media, War & Conflict, 5(1), 6-21.

Della Porta, D. (1995). Left-wing terrorism in Italy. In Cranshaw, M. (ed.) Terrorism in context. University Park: Pennsylvania State University Press.

Harmon, C. C. (2000). Terrorism today. London, England: Frank Cash.

Jacoby, S. (1992, October 2). Terrorism is women’s work too. Washington Post.

Keeley, G. (2017, June 14). Eta ‘sexual Tigress’ Idoia Lopez Riano, who killed 23, is released early. The Times. retrieved from https://www.thetimes.co.uk/article/eta-sexual-tigress-idoia-l-pez-ria-o-who-killed-23-is-released-early-6tc2cqmjd

Klemesrud, J. (1979, January 9). A criminologist’s view of women terrorists. New York Times.

Laster, K., & Erez, E. (2015). Sisters in terrorism? Exploding stereotypes. Women & Criminal Justice, 25(1-2), 83-99.

McElvoy, A. (1995, September 9). The trapping of a Tigress. Times of London.

Merkl, P. H. (1995). West German left-wing terrorism. In Cranshaw, M. (ed.) Terrorism in context. University Park: Pennsylvania State University Press.

Morgan, R. (2001). The demon lover: The roots of terrorism. New York: Washington Square Press.

Nacos, B. L. (2005). The portrayal of female terrorists in the media: Similar framing patterns in the news coverage of women in politics and in terrorism. Studies in Conflict & Terrorism, 28(5), 435-451.

Pilkington, E. (2010, March 11). Blonde, blue-eyed, all-American neighbour – or JihadJane, secret face of US terrorism? ‘Cat lady’ suspected of plot to kill Prophet cartoonist FBI arrest linked to terror suspects held in Ireland. The Guardian.

Plaza, J. F., Rivas-Nieto, P., Rey-García, P. (2017). Representation of women as terrorists and victims of terrorism in the Spanish press. The case of El País newspaper. Revista Latina de Comunicación Social, 72, 129-144.

Tremlett, G. (2002, August 27). ETA brings women fighters to the fore. The Guardian.

Urbina, I. (2010, March 11). Militant views were expressed online but unknown to neighbors. The New York Times.

Viner, K. (2001, January 26). Palestinian liberation fighter Leila Khaled. The Guardian.

Woodward, K. L. & Malamud, P. (1975, October 6). Now, the violent woman. Newsweek.


Iratkozz fel hírlevelünkre!