Párkapcsolati szerepcsere – ezt teszi velünk a női-férfi feladatok változása, I. rész

Gondot okozhat-e a párkapcsolatban, ha a nő a határozottabb, hoz több döntést, keres jobban, illetve átad a partnerének bizonyos klasszikusan női feladatokat? Miért élik meg rosszul a férfiak, ha nem tudják megjavítani a kocsit, vagy megadni a kellő anyagi biztonságot, és eközben miért vágynak mégis arra, hogy egy sikeres nő álljon mellettük? A válaszok nem is olyan egyértelműek!

Nem egy kapcsolatot keserít meg az, amikor a nő elkezd sikeressé válni, adott esetben több pénzt is hazahozni a párjánál. Esetleg olyan helyzetbe kerülnek, hogy a férfi átmenetileg vagy karrierje kezdetén egyáltalán nem keres. Még inkább kiélesíti az anyagi különbséget, ha ezzel párhuzamosan a nő igényei is változnak: már nem elég az egyszerűbb étterem, távolabbra kell menni nyaralni, esetleg halkan, de félreérthetetlenül elhangzik, hogy a bizsu nem elég jó. Több párkapcsolatban ráadásul még együttélés mellett is bevett gyakorlat a külön kassza, az eltérő anyagi források ilyenkor még több kellemetlenséget okozhatnak. Képzeljük el mindezt fordítva: a nőnek nincs munkája vagy számottevően rosszabbul keres – ez valahogy kevésbé szokott kényelmetlen lenni, kevesebb problémát okoz. Bár ma már nagyon sok pár elszakadt a tradicionális szerepleosztástól, ha túlságosan távol kerülnek attól, az befolyásolhatja a párkapcsolati dinamikát. Az anyagiak mellett a mindennapokban betöltött feladatok is meghatározhatják ugyanis, miként éljük meg nőiségünket és a férfi minőséget a kapcsolatban.

Az úgy volt, hogy…

Miért alakult úgy, hogy ha bár idejétmúlt a „nőnek a konyhában a helye, a férfi pedig tartsa el a családot” típusú hagyományos gondolkodás, problémát okozhat, amikor a szerepek sok szempontból felborulnak? Először is azért, mert

a férfi-női feladatok éppen változóban vannak.

Nincsenek egyértelmű társadalmi normáink, elvárásaink ezekkel kapcsolatban – bár mondhatjuk, hogy Magyarországon a hagyományos nemi szerepfelosztás még mindig jóval gyakoribb, főként a skandináv államokhoz képest. Tehát nincs egyértelmű iránytűnk arra vonatkozóan, hol vannak a nemi szerep határok, mivel ez a vonal a gyakorlatban egyáltalán nem éles. Nagyon régen a férfiak és a nők feladatai egyértelműek voltak: a férfiak vadásztak, versenyeztek, óvtak és harcoltak, a nők gyűjtögettek, főztek, beszélgettek és gyerekeket neveltek. Még néhány generációval ezelőtt sem működött ez nagyon másként, nyilván más környezetben, kissé eltérő feladatokkal. Ehhez képest ma nagyon különböző a helyzet, teljesen normális, ha egy nő rengeteg szerepben mozog egyszerre: lehet anya, vezető, szerető, feleség, barátnő, kreatív vállalkozó, hobbitáncos és konyhatündér is. Hasonlóképp, teljesen normális, hogy a férfi karriert épít, de közben, ha úgy alakul, otthon marad a gyerek(ek)kel. Az is rendben van, ha mindent meg tud szerelni, de az is, ha ehhez se kedve, se energiája, se tudása, így hív egy szakembert, aki megcsinálja.

Korán tanult szerepek

Mindemellett a klasszikus férfi-női viselkedést már egészen kicsi korunkban látjuk és elsajátítjuk. Már az oviban régóta úgy nevelik a kislányokat, hogy babázzanak, legyenek kedvesek és lágyak, míg a kisfiúknál természetesebb az erőfitogtatás. Ugyanakkor később, amikor a Barbie-val játszó kislány felnő, és vezetővé válik egy cégnél, szüksége lehet némi keménységre, határozottságra. Nehéz a munkahelyen az erős vezetői szerepet gyakorolni, a párkapcsolatban pedig megszabadulni ettől, az otthoni környezetben feleslegessé váló viselkedéseket levetni, elhagyni, esetleg visszafogni. És mi történik a férfiakkal?

A kisfiú már korán megtanulja, hogy ne nagyon sírjon,

hiszen egy vagány gyerek nem picsog. Ha megsérül, az is „katonadolog”, érzelmei kimutatására szintén kevésbé ösztönzik, mint a kislányokat. Felnőttként azonban szembesülhet vele, hogy a barátnője elvárja tőle, azért legyen csak együttérző, rendelkezzen magas érzelmi intelligenciával, képes legyen olvasni párja érzéseiből, és ő is tudja kommunikálja saját lelki folyamatait.

Ellentétes elvárások

Nem teljesen egyértelmű tehát, milyen viselkedést várunk el nőként egy férfitól és fordítva. Egyszerre szeretnénk, hogy a pasi, ha kell, lépjen csak a tettek mezejére, ne szerencsétlenkedjen, de azért hagyjon minket is kibontakozni. Akarjuk, hogy legyen ízig-vérig férfi, de

ebbe lehetőleg ne tartozzon bele, hogy más nőket is megnéz az utcán

(Isten ments, hogy netán meg is kívánja őket!). A nő számára évezredek óta fontos, hogy a férfi biztonságot nyújtson, ami ma részben abban nyilvánul meg, hogy anyagilag is lehet rá támaszkodni. Ugyanakkor a dolgozó nőnek természetes igénye lehet, hogy a párja ne hagyja egyedül az otthoni feladatokkal sem. Később, a gyereknevelés kapcsán előjöhetnek azok az kívánságok, hogy az apa is vegye ki a részét a teendőkből, ugyanakkor kevésbé szóljon bele azokba a dolgokba a babával kapcsolatban, amikre anyai ösztönei révén a nő jobban ráérez. Fordított esetben is látható az ambivalencia az elvárásokkal kapcsolatban: a férfiakat megkérdezve, legtöbbjük azt állítja, elképesztően vonzó, ha egy nő magabiztos, mindig tudja, mit akar és persze sikeres is. Ugyanakkor az már kevésbé szexi, ha a nő valamilyen szempontból – akár kimondatlanul – versenytárssá válik, felülkerekedik rajta teljesítményét, az anyagiakat vagy a sikert illetően. Egymás felé támasztott elvárásainknak, vágyainknak tehát nem is olyan egyszerű megfelelni, sem nőként, sem férfiként.

Cikkünk folytatásában arról olvashat, hogyan befolyásolják a családi minták saját párkapcsolatunkban felvett nemi szerepeinket, a férfi-női dominancia eltolódása miként érhető tetten a kommunikációban, és mit tehetünk, ha nem érezzük jól magunkat férfiként, illetve nőként egy kapcsolatban.

A szerző a Lisznyai Pszicho-Műhely és a Párkonzultáció pszichológusa. Az alábbi e-mail címen kerülhet vele kapcsolatba, jelentkezhet konzultációra: angela.dienes@mindset.co.hu.