Nyuszómuszó, Öcskös, Anyuci – miért és hogyan kapjuk a beceneveinket?

A neveinket életünk nagy részében hordozzuk. Helyzettől függ, hogyan hívnak minket. Különböző megszólításaink többé-kevésbé rajtunk maradnak, lehetnek azok megszégyenítőek, viccesek vagy kedveskedők is. Miről árulkodik egymás megszólítása? Hogyan döntjük el, milyen neveken hívjuk a másikat? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ leginkább családi kapcsolataink perspektívájából.

A szüleink által kapott nevünket életünk első szakaszában folyamatosan használjuk. Erről ők döntenek helyettünk. Valaki átlagosabb, valaki extrémebb nevet kap. Mindannyian hallottunk már olyan nevekről, amelyekről nem tudtuk biztosan állítani, hogy jó döntés volt a szülők részéről. Ugyanígy van ez a becenevekkel is. Bár erről a területről nem hallunk sokat, mégis egész lényünkre hatással vannak. Közeli kapcsolataink meghatározó eleme az, hogy hogyan hívnak minket barátaink, családunk.

A MEGSZÓLÍTÁSOKNAK JELENTÉSük VAN.

Sokszor eltekintünk attól a ténytől, hogy ezek az aprónak tűnő, szokásos elemek folyamatosan közölnek valamit hordozójukkal. Sokszor akkor jövünk erre rá, amikor mi kapunk új nevet. Az identitásunk egy másik részét képezi le, mint amik eddig voltunk. Jól mutatja ezt az, hogy a feleség házasság után felveszi a férj nevét valamilyen formában. A legtöbb kutatás talán épp ezért a párkapcsolati nevekre mint identitásunk egyik legmeghatározóbb elemére  helyezte a hangsúlyt.

A közös valóság megalkotásához a beceneveink is hozzájárulnak
A közös valóság megalkotásához a beceneveink is hozzájárulnak

A megszólításokban tükröződik, milyen a viszonyunk egymáshoz. A közös jelentésképzés teszi lehetővé az egyedi nevek gyártását. Ahhoz, hogy egyedi megszólítást adjunk, tudnunk kell valamit a másikról. Ezért az intimitás fokmérője. Sokszor sajátos beceneveinket egy bizonyos személyhez, társasághoz kötjük. Történetük van, amit csak a bennfentesek ismernek (ezek lehetnek a személy számára sértő, rossz dolgokat felidéző történetek is). Visszafelé gondolkodva: a becenevek adásával tehát személyesebbé válik egy társasági együttlét is. Figyeljünk viszont, hogy ez ne legyen erőltetett, személyeskedő és felszínes.

Sokszor automatikusan a családban töltött szerepet kapják meg becenévnek a személyek. Gyakran szólítjuk egymást Öcsinek, Huginak, Apának, Anyának. Jó-e ez, vagy sem? A család konzervál. A gyerekek sokszor „hiába” nőnek fel, otthon utána is ők maradnak a gyerekek. Azt is tudjuk, hogy a férj és feleség státusz sokkal fontosabb egy személynek, mint a szülői. Ez azt jósolná be, hogy azokban a házasságokban, amikben családalapítás után is szinten marad a női-férfi minőség, a keresztnevükön szólítják egymást a szülők. De legalábbis nem az egyértelműen szülői minőséget kifejező „Anya” és „Apa” neveken.

Ám ez tényleg így van? Bizonyított, hogy a becenevek a kapcsolat elején intenzívebben vannak jelen. Azaz feltételezhetjük, hogy az intimitás kialakulásában fontosak. Egy házasság során a partnerek egyre jobban megismerik a másikat szülőként is. Mondhatjuk tehát, hogy természetes jelenség, hogy rajtuk marad a családi szerep lenyomata. Egyszerűbb is ezt használni, hiszen a gyerekek is így hívják őket. Viszont azzal sincs semmi baj, ha keresztnevükön hívják egymást. Ezzel az önálló identitásukat erősíthetik a házasságukban is.

A megszólításoknak funkciójuk van.

Kommunikációs célnak megfelelően választjuk őket. Ezért jó és rossz célokra egyaránt felhasználhatók. Tudunk velük nagyon kedveskedők lenni, DE nagyon elutasítók is. Mindig érzelmeket hordoznak magukban. Kifejezhetjük velük a lekicsinylésünket és csodálatunkat is. A helyzethez igazítjuk őket. Egy kissé agresszívnek induló közlés élét enyhíthetjük egy mondat végi kedves szóval. A humoros becenevek segíthetik a feszültség csökkentését, kedves módon irányíthatják rá a személy figyelmét egy rossz tulajdonságára. Viszont egy kedves mondatot is tehetünk szarkasztikussá és megvetővé egy rosszul választott becenévvel.  Érdemes tehát elgondolkodni, miért is nem kifejezetten kedves közlés, amikor azt mondjuk: „Megint nem vitted le a szemetet, pedig már annyiszor megbeszéltük, Édes!”

Becenevek a párkapcsolatokban

Mint ahogy fentebb is említettük, a kutatások szerint átlagos jelenségnek tekinthető, hogy a becenevek leginkább a párkapcsolat kezdetén vannak jelen a pár életében. Talán ez is lehet az oka, hogy a becenevek nagyobb párkapcsolati elégedettséggel járnak együtt.

A párkapcsolat elején kialakuló intimitás jellemzője egymás kedveskedő megszólítása
A párkapcsolat elején kialakuló intimitás jellemzője egymás kedveskedő megszólítása

De vajon becenév okozatként, vagy okozó tényezőként van ebben jelen? Azért hívunk valakit szép neveken, mert szeretjük, vagy az is hozzátesz a szeretetünkhöz, hogy szép neveken hívjuk? Nyilvánvalóan mindkettő előfordulhat. Egyértelmű tehát, hogy a párkapcsolati elégedettség és a becenevek között pozitív kapcsolat van, viszont oksági kapcsolatot nehéz azonosítani. A kutatások általában pillanatképet és együttjárást tudnak kimutatni. Ezért nehéz megmondani, hogy a korábban egymást többet becéző párok vajon később is együtt maradnak-e, illetve elégedetten maradnak-e együtt. Hiszen ha jobban belegondolunk, az édesgető becézések felszínesek lehetnek. Mennyivel könnyebb annyit mondani: „Milyen jól nézel ki, Édes!”, mint azt: „Nagyon szeretlek”. Utóbbiban nincsenek kedveskedő kifejezések, csak egy őszinte vallomás. És mennyivel többet jelent, mint az előbbi.

Egy tanulmányban azt vizsgálták, milyen mindennapi kapcsolódási lehetőségek vannak a párok között. Eredményeik szerint négyféle leggyakoribb mindennapi érintkezési rituálét soroltak fel a párok: fizikai kontaktus (pl.: csók, ölelés, szex), kommunikáció (pl.: telefonhívás), vallásosság megélése és becenevek, sajátos fordulatok alkalmazása. Úgy tűnik tehát, hogy nem csak a „szokásos” módok vannak, amelyek visszatérő momentumként különleges jelleget kölcsönöznek a mindennapokban a kapcsolatainknak. Ilyen lehet egy becenév is.

Láthatjuk, hogy a becenevek a hosszú távú kapcsolatokban is fontos szerepet kapnak – bár a rövidebb távúban nagyobb előfordulási arányban vannak jelen. A hosszú távú kapcsolatokban elvesztik korábbi, esetleg felszínes jellegüket, sokkal személyesebbek lesznek. Egy rosszul választott becenév kellemetlen helyzetbe hozhatja viselőjét, rossz dolgokra emlékeztetheti őt. Vékony a határ a csúfolódó és a vicces becenév között! Fontos ezért, hogy tudjunk mindegyik fél számára kedves becenevet adni, és ezzel a kapcsolat intim jellegét erősítsük meg.