Hogyan befolyásolja a mindennapi stressz a politikai választásokat?

Mindannyian szembe találhatjuk magunkat kisebb-nagyobb magánéleti problémákkal a mindennapi életünkben. Ennek ellenére a demokrácián alapuló társadalmak elvárják állampolgáraiktól, hogy rendszeres szavazásokon fontos döntéseket hozzanak, legyen szó népszavazásokról vagy egyéb országgyűlési választásokról. A legtöbb ember azonban nem vesz részt az összes ilyen szavazáson, míg sokan teljesen kivonják magukat alóluk. Milyen mértékben tudható be ez a jelenség a mindennapi stressznek?

A 2014-es választásokon Magyarországon a Nemzeti Választó Iroda adatai szerint a részvétel mindössze 61,73% volt. Az első körös szavazáson eddig csak egyszer, 1998-ban volt ennél alacsonyabb a részvétel (56,26%). Az ilyen adatok aggasztóak lehetnek, főként ha azokra a sokak életét érintő szavazásokra gondolunk, ahol csupán néhány százalék különbség született a végső eredményekben. Az Egyesült Királyság 2016-os népszavazásán például a szavazók csupán 51,89%-a elengedő volt az Európai Unióból való kilépés elhatározásához, hiába döntött volna ellenkezőképpen a másik 48,11%. Az ilyen számok tökéletesen szemléltetik, hogy mennyire sokat számíthatna bizonyos helyzetekben az olyan állampolgárok voksa, akik esetleg úgy döntenek, nem vesznek reszt a szavazáson.

Mi lehet a szavazásokon való alacsony részvétel oka?

A pszichológiai szakirodalom sokáig elsősorban olyan lehetséges indokokkal magyarázta a szavazásokon való alacsony részvételt, mint bizonyos erőforrások hiánya. Ilyen erőforrások közé tartozik a pénz vagy az idő. Az elmúlt években azonban egyre többen kezdtek foglalkozni a mindennapi stressz hatásaival is. A fizikai (Pacheco és Fletcher, 2015) és a mentális (Ojeda, in press) egészségügyi gondok egyaránt csökkenthetik a politikai választásokon való részvétel valószínűségét. Az élet egyéb területein tapasztalt problémák, mint a válás (Sandell és Plutzer, 2005) vagy az anyagi nehézségek (Pacheco és Plutzer, 2008) szintén hasonlóan befolyásolhatják a szavazókat.

Akár a házasságban tapasztalt problémák is csökkenthetik egy szavazáson való részvétel valószínűségét.

Hagyományosan az ilyen stresszfaktorok hatásait egy egyszerű egyenlettel szemléltetik a szakirodalomban (Downs, 1957). A potenciális szavazó felméri a szavazásból származó személyes hasznát és [simple_tooltip content=’A költség itt nem feltétlenül anyagi kiadásra utal.’]költségét[/simple_tooltip]. Amennyiben a haszon magasabb, mint a költség, részt vesz a szavazáson. Azok az egyének, akik egyéb magánéleti problémáikkal vannak elfoglalva, a szavazáshoz kötődő költségeket (például a ráfordítandó időt) magasabbnak értékelik mint azok, akiknek az aktuális életük kevésbe stresszes, így könnyebben szabadítanak fel bizonyos erőforrásokat (például a szavazásra fordítandó időt).

De mi a helyzet az olyan személyes problémákkal, melyeken az egyén pontosan egy  például egészségügyi döntéshez kötődő  szavazásban való részvétellel tudna változtatni?

A rendszeres és a nem rendszeres szavazók

A fent leírt elmélet azon a feltételezésen alapszik, hogy a mindennapi stresszhatások az állampolgárok szavazáson való részvételének valószínűségét egyformán befolyásolják. Dr. Hans Hassell és Dr. Jamie Settle (2017) azonban ezt a feltételezést megkérdőjelezték egy augusztusban publikált kutatásban. Hipotézisük szerint a nem rendszeres szavazókra valóban igaz, hogy stresszhatás esetén a szavazáson való részvételük valószínűsége csökken. Azonban arra gyanakodtak, hogy a rendszeres szavazóknál a mindennapi stressz nem befolyásolná a részvételük valószínűséget.

Egyfelől a nem rendszeres szavazók hajlamosak lehetnek túlbecsülni a szavazásra fordítandó erőforrásaik mértékét. A nem rendszeres szavazók a rendszeres szavazókhoz képest magasabbra becsülik a szavazáshoz szükséges idő mennyiségét és alacsonyabb százalékban gondolják, hogy a szavazás „egyszerű” (Blais, 2000). Másfelől egyre ismertebb a szokásszerű szavazás jelentősége.

Azok a személyek, akik egy szavazáson részt vettek, nagyobb valószínűséggel fognak az azt követő szavazáson is részt venni,

mint azok, akik nem (Coppock és Green, 2015). Végeztül azok a személyek, akik rendszeresen részt vesznek a különböző politikai folyamatokban, könnyebben kapcsolják a magánéletükben tapasztalt nehézségeket politikai megoldásokhoz (Brody és Sniderman, 1977).

Hassell és Settle (2017) a kutatásukban résztvevőket először megkérték, soroljanak fel három olyan dolgot, mely jelenleg stresszt jelent a magánéletükben, ezzel erősítve ezeknek a faktoroknak a pillanatnyi jelentőséget. Ezt követően a résztvevők egy skálán indikálták, mennyire valószínű, hogy a következő szavazáson részt fognak venni. A válaszokat egy kontrollcsoporttal hasonlították össze, ahol a résztvevőket nem emlékeztették a mindennapi stresszhatásokra.

A kutatás eredményei szerint a stresszre emlékeztetett, nem rendszeres szavazók (itt olyan személyek, akik az előző két szavazás közül legalább egyen nem vettek részt) kevésbé tartották valószínűnek, hogy a következő szavazáson részt fognak venni, mint a kontrollcsoport nem rendszeres szavazói. Ezzel ellentétben a mindennapi stresszre emlékeztetett rendszeres szavazók (itt olyan személyek, akik az előző két szavazáson részt vettek) még nagyobb valószínűséggel jelezték, hogy a következő szavazáson részt fognak venni, mint a kontrollcsoport rendszeres szavazói.

Ez a kutatás értékes adatokat ad hozzá az eddig elérhető szakirodalomhoz. Többek között hangsúlyozza a rendszeres szavazás fontosságát. Amennyiben tehát egy állam szeretné az állampolgárait maximálisan mozgósítani a különböző szavazásokon és választásokon, ezt fontos lehet figyelembe venni, és a szavazásokon való részvétel rendszerességét motiválni. Az első szavazók részvételének motiválása szintén fontos szerepet játszhat ezen állampolgárok későbbi részvételének valószínűségében is.

Felhasznált irodalom:

Blais, A. (2000). To vote or not to vote? The merits and limits of rational choice. Pittsburgh, PA: University of Pittsburgh Press.

Brody, R. A., & Sniderman, P. M. (1977). From life space to polling place: The relevance of personal concerns for voting behavior. British Journal of Political Science, 7(3), 337–360.

Coppock, A., & Green, D. (2015). Is voting habit forming? New evidence from experiments and regression discontinuities. American Journal of Political Science. doi:10.1111/ajps.12210

Downs, A. (1957). An economic theory of democracy. New York, NY: Harper and Row.

Hassell, H. J., & Settle, J. E. (2017). The differential effects of stress on voter turnout. Political Psychology, 38(3), 533-550.

Ojeda, C. (in press). Mental disability and political voice: The effect of depression on political participation. Social Science Quarterly.

Pacheco, J., & Fletcher, J. (2015). Incorporating health into studies of political behavior: Evidence for turnout and partisanship. Political Research Quarterly, 68(1), 104-116.

Pacheco, J., & Plutzer, E. (2008). Political participation and cumulative disadvantage: The impact of economic and social hardship on young citizens. Journal of Social Issues, 64(3), 571–593.

Sandell, J., & Plutzer, E. (2005). Families, divorce and voter turnout in the US. Political Behavior, 27(2), 133–162.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!