A versenyzés és a pénzhajhászás árnyékában

A megszállott szerencsejátékozás egyenértékű addikciónak tekinthető, mint a drog- és alkoholfüggőség, mellyel az egyik legnagyobb probléma, hogy komoly fejlődési rendellenességeket okozhat. Nem mondunk újdonságot azzal, hogy a sportfogadás nem csak a szurkolókat vagy a hirtelen meggazdagodni vágyó szerencsejátékosokat érinti, hanem a sportolókat is. Leginkább talán a labdarúgók érintettek, számos botrány alakult már ki itthon és külföldön egyaránt. Egyesek adósságokba, míg mások láncokba verték magukat sportfogadások és bundázások miatt. Sokak számára érthetetlen, miért kockáztatja emiatt sok sikeres sportember az egzisztenciáját. Cikkünkben körüljárjuk, hogy a sportolók miért is fogékonyabbak a szerencsejátékokra, és hogyan vehetjük észre az erre figyelmeztető jeleket.

A sportolói populáción végzett szerencsejáték-szokásokkal kapcsolatos kutatások száma elég szegényes, azonban ha megnézzük, milyen személyiségvonások jellemzik a megrögzött fogadókat és a sportembereket, láthatjuk, miért tartoznak a sportolók a magas kockázatú csoportba. Ilyen közös tulajdonságok az extrém versengő személyiség, a torz optimizmus, a megmagyarázhatatlannak tűnő elvárások a győzelmet illetően, a szervezet magas energiaszintje, és ide sorolhatjuk a magas intelligenciaszintet is. Ezek a vonások mind azt eredményezik, hogy a sportolók főként olyan szerencsejátékot választanak, amely magas szintű készségeket, ügyességet, szakértelmet kívánnak. Curry és Jiobu (1995) kutatásuk alapján pedig arra jutott, hogy a sportolókat és a szerencsejáték-függőket

két fő motiváció köti össze: a versenyzés és a külső jutalom.

Előbbi főként mások legyőzése iránti vágyként írható le, utóbbi pedig az anyagi javakra és a hírnévre, mások elismerésére irányul.

Egy tanulmány arra mutatott rá, hogy sportolóknál a szerencsejáték sokszor komorbiditást mutat más addikciókkal és a depresszióval. Utóbbi esetében elmondható, hogy a sportolóknál közel négyszer akkora az esélye a depresszió előfordulásának, mint az átlag populációnál, ezért is születhetett meg ez az eredmény. Azonban ha a szerencsejáték és a depresszió egyszerre van jelen, semmiképp sem szabad csak úgy elnézni fölötte, fontos megkeresni az ok-okozati összefüggéseket. Az előfordulási gyakoriság tekintetében Rockey (1998) nagy létszámú egyetemista mintán azt találta, hogy sportolóknál a problémás használat prevalenciája 12,4 százalék, a teljes mintáját nézve ez a szám 7,3 százalék.

Miért is fogékonyak a sportolók a szerencsejátékra?

Curry és Jiobu (1995) a versengő személyiséget teszik ezért felelőssé, amely a pályán kívül is a sportoló lételemévé válik, és a szerencsejáték egyfajta megoldást jelent arra, hogy a verseny és edzés helyszínein kívül is versenyezhessen másokkal. A drog- és alkoholfüggőkhöz hasonlóan a sportolóknál is kialakul egyfajta tolerancia az „adrenalin rush”-sal szemben (a szerhasználók emiatt fogyasztanak egyre többet az adott anyagból), ezért szükséges számukra, hogy folyamatosan versenyezzenek. Egy addikcióra kevésbé fogékony személy számára a játék közbeni bukás nagy valószínűséggel azt eredményezi, hogy abbahagyja a tevékenységet, viszont egy versengő sportoló a veszteségek után is olyan taktikákon és lehetőségeken töri a fejét, ami a következőkben győzelemhez, sikerhez vezetheti.

A sportolók természetüknél fogva olyan személyek, akik nem szeretnek veszíteni,

és ahogy a sportpályán, úgy a szerencsejátékban is szeretnének minél magasabbra törni, és a lehető legtöbbet elérni. Ez jelenti az igazi problémát és a patológiás viselkedés alapját, ugyanis a sportoló emiatt nem tud kiszállni az önrontó körből, ami néha nyereségekkel, de többségben veszteségekkel van tűzdelve. Az egyre nagyobb anyagi és időbeli befektetés szégyent és bűnösségérzést szül, s jellemző a tevékenység feletti kontroll visszaszerzésének folyamatos sikertelensége is. Patológiás helyzetről leginkább akkor beszélhetünk, ha a játék már nem a győzelemről, a vereségről vagy a pénzről szól, hanem megismétlődő és kétségbeesett kilépési kísérletekről.

A szerencsejáték és a sport kapcsolatának egyik legmarkánsabb találkozási pontja a lóverseny, amely évszázadok óta kedvelt esemény.

Egy másik nézőpont szerint sok sportoló azért kezd el játszani, mert érzik a karrierjük végét, a cipő szögre akasztásának közelségét, és a későbbi megélhetésük biztosítását látják a szerencsejátékokban. Az eddigi tapasztalatok nem sok olyan nyugdíjba vonult sportolóról tanúskodnak, akik sikeres megélhetési szerencsejátékossá avanzsáltak.

Milyen figyelmeztető jelek vannak sportolóknál a problémás szerencsejáték-használatot illetően?

Az egyik legfontosabb ilyen a szerencsejáték körüli változatlan és állandó gondolatok, amelyeket a személy környezete főleg úgy vehet észre, ha a sportoló a beszélgetések alkalmával főként vagy visszatérően erről mesél. Ha ezt realizáljuk és visszajelezzük a személynek, akkor jellemzően védekező magatartást mutat és hazudik a szokásaival kapcsolatban, hogy elkerülje a konfrontációt – természetesen ez is egy figyelmeztető jegy. Egy másik jelzőértékű szokás, ha a sportoló pénzkeresési szándékkal játszik. Ennek sikertelensége esetén jönnek a kölcsönök, az ismerősöktől való kéregetés, ami ugyancsak problémás viselkedésre vall. Az egyre nagyobb adósságok törlesztése és a korábban már említett „adrenalin rush” iránti tolerancia kialakulása miatt megjelenhet a tétek fokozatos emelése is.

Sportolóknál előfordulhat az edzések, megbeszélések elmulasztása

vagy akár a szociális kapcsolatok leépítése is. Ha mégis részt vesz az edzésen vagy versenyen, sokszor nyugtalan és ideges, valamint könnyen ingerelhető, a későbbiekben ez az élet más területeire is átterjedhet – minden olyan szituációra, amikor épp nem szerencsejátékozik. Ez veszekedésekbe is torkollhat az edzőivel, a csapattársaival, a klubvezetőséggel, de akár a szeretteivel is. A régebb óta fennálló problémás viselkedés legfőbb jelzőmozzanata pedig az életvitel sikertelen kontrollálása, illetve a folyamatos sikertelen kilépési, leszokási kísérletek.

Az alkohol- és drogfüggőkhöz képest a szerencsejáték szenvedélybetegei másfajta stigmát és kevesebb segítséget kapnak a társadalomtól. Pedig hasonló terápiákat, gyógymódokat és támogatást igényelnének. A legújabb kutatásokra támaszkodva mondhatjuk, hogy ez kifejezett igaz az aktív játéktól visszavonuló sportolókra. Számukra a szerencsejáték nemcsak pénzkeresési forrás lehet, hanem a megszűnő sporttevékenység által keletkezett űr is kielégülésre találhat a félkarú rabló, a pókerasztal vagy a tippmix szelvény mellett.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!