Nemcsak a húszéveseké a munkaerőpiac – nyugdíjasok újra a munka világában

Mindannyian ismerjük a különböző iskolaszövetkezeteket, amelyek diákokat foglalkoztatnak részmunkaidőben, lehetővé téve ezzel, hogy a tanulók több pénzhez jussanak, mint egyébként arra lehetőségük lenne. Néhány napja ismét felkapta a sajtó a diákszövetkezetekhez hasonló nyugdíjasszövetkezetek megalakulásának hírét. A törekvés lényege, hogy idősek számára teremtsenek a diákmunkákhoz hasonló lehetőségeket a könnyűiparban, a kereskedelemben és egyéb területeken. Ebben az életszakaszban vajon milyen pszichológiai tényezők befolyásolhatják a munkavállalást? Öregedő társadalmunkban vajon hasznos az idősek ilyenfajta munkavállalása? Cikkünkben az alábbi kérdésekre keressük a választ.

Májusban jelentek meg az első nyugdíjasszövetkezetek megalakulását tárgyaló cikkek a különböző hírportálokon, ma pedig már nyugdíjasoknak szóló ajánlatokat is találunk, ha elkezdünk keresgélni. Budapesten és vidéken egyaránt van lehetőség munkavállalásra: legfőképpen a könnyűiparban, illetve a kereskedelemben, a diákokéhoz hasonló 733-1170 forintos órabérért cserébe – írja a HVG. Az idősek nyugdíjuk megtartása mellett dolgozhatnak, keresetükből mindössze a 15 százalékos személyi jövedelemadót vonják le.

A számok egyelőre nem igazolják a nagy várakozásokat, eddig kevés nyugdíjas
vállalt ilyen szövetkezeten keresztül munkát. Ennek okai még ismeretlenek, talán nem
elég hatékony a szervezetek kommunikációja az idősek felé, de az is lehet, hogy a célcsoport nagyrésze tud a lehetőségről, mindössze nem kíván élni azzal.

Akkor és most

Természetesen időseink nem most állnak először munkába igazán aktív éveiket követően is. Nagyszüleink igen sokáig keltek és feküdtek a nappal, mentek ki a földjeikre fáradságos, megterhelő fizikai munkát végezni, vagy dolgoztak hivatalokban és egyéb helyeken. Mi a helyzet azonban a mai elöregedő társadalmunkban? A születések száma csökken, a várható élettartam pedig növekszik, ezáltal egyre több nyugdíjaskorút egyre kevesebb fiatal kell, hogy eltartson. A politikusok nem titkolták, szerintük miért lehet kedvező gazdasági szempontból, ha ez a rétege a társadalomnak újra feladatokat vállal: rengeteg ember munkáját tudják elvégezni, ezzel pedig javítani a gazdaságot, pótolva az elöregedő társadalom miatt kieső munkaerőt. Kérdés az, szeretnénk-e, hogy időseink olyan munkát végezzenek, amit alapvetően aktív korú felnőtt embereknek kellene. Erre korábban nem volt szükség, így az idősebb generációk tagjai nyugodtan tölthették otthon nyugdíjas éveiket.

A KSH 2013-ban végzett társadalomkutatása szerint

többen úgy nyilatkoztak, dolgoznának tovább a nyugdíjkorhatárnál.

Korábbi kutatások vizsgálatai a témában azt mutatták, azok az emberek, akik rosszabb egészségügyi helyzetben vannak vagy valamely szerettük szenved betegségben, hamarabb mennének nyugdíjba – érthető okokból. Szemben velük például a magas szocio-ökonómiai státusszal (SES, társadalmi-gazdasági helyzet) rendelkezők szívesen dolgoznának még akár évekig is. Ezek az emberek gyakran szellemi munkát végeznek, amely az egészségügyi állapotukra nincs olyan hatással, mint más nehezebb, fizikai feladatok. Ez is okozhatja, hogy szívesebben maradnának tovább aktívak: szervezetük is sokkal terhelhetőbb állapotban van.

A fent említettek alapján két okból vágyhatnak az idősek újra a munkára: alacsonynak érzik a nyugdíjukat és szükségük van annak kiegészítésre, vagy pedig

szeretnének szociálisan, mentálisan és fizikailag is „fittek maradni”.

 

Életszakaszok hatása az időskori munkavállalásra

Az időskorba lépéssel újabb kérdések merülnek fel az emberekben, elhagyva munkahelyeiket újabb problémákkal kell szembe nézniük. Az anyagi kérdéseket félretéve kicsit közelítsük meg a kérdést lelki egészségünk szempontjából!

Aggodalomra adhat okot az idősödő emberek számára: vajon unalmassá és üressé válnak-e majd napjaik, ha nem találnak a munka helyett más elfoglaltságot, esetleg nincsenek szeretteik, unokáik, akikkel időt lehetne tölteni. A munkatársak elhagyásával a szociális háló megritkulása is elrettentő lehet, és ahogy már említettük, könnyen megeshet, hogy ezután

az idősek nem lesznek kitéve megfelelő gyakoriságú szellemi és fizikai igénybevételnek.

Személyiségünk fejlődését illetően különböző elméletek láttak napvilágot. Ezek közül az egyik legjelentősebb Erikson nevéhez köthető: egy szakaszos, úgynevezett pszichoszociális fejlődésmodellt állított fel. Szerinte életünkben bizonyos életkorokhoz köthetően meghatározott krízisekkel találjuk magunkat szembe, amelyeket meg kell oldanunk: ha sikeresen vesszük az akadályt, egy érettebb személyiséggel folytathatjuk utunkat, ha viszont nem, életünkben többször is elő fognak kerülni megoldatlan feszültségeink, különböző problémák formájában.

Első két évünkben csecsemőként feladatunk, hogy kialakítsuk a külvilág felé való ősbizalunkat. Ebben szüleink vannak segítségünkre, akik kielégítik alapvető szükségleteinket, azt eredményezve ezzel, hogy a biztonság és bizalom érzését éljük át. Érzelmi elutasítás, következetlen bánásmód esetén egy alapvető szorongás kísér minket életünkben, rányomva ezzel bélyegét társas kapcsolatainkra. Természetesen, ahogy az első szakasz, az ez után következők is mind-mind közrejátszanak életünk számos területén, így a munkában is, azonban számunkra a leglényegesebb most az utolsó, az időskori szakasz.

Életünk vége felé közeledve szembe kell néznünk eredményeinkkel, vissza kell tekintenünk a mögöttünk lévő évekre és számot vetni, mit értünk el. Vajon sikeresek voltunk? Esetleg több volt a kudarcunk? Pozitív lezárásként, értékelve dolgainkat

kialakul az énintegritás-érzés állapota,

egy megelégedettséggel és békével jellemezhető állapot. Bölcsességre és megnyugvásra teszünk szert. Rosszabb esetben eluralkodik rajtunk a kétségbeesés, döntéseinkre megbánással tekintünk vissza, a halál gondolata pedig riasztó lesz.

Pozitívumok és negatívumok

Amellett, hogy gazdaságilag talán tényleg segíthet, ha újabb emberek térnek vissza a munkaerőpiacra, pszichológiai szempontból is lehetnek előnyei az újításnak. Ismerve a pszichoszociális fejlődésmodell utolsó állomását, gondolhatunk arra, hogy a nyugdíjaskorban való munkavállalás olyan szempontból hasznos lehet, ha valaki szeretné magát elfoglalni vagy „kétségbeesésében” kipróbálni új, számára szokatlan munkákat. Azonban megfontolandó, hogy ennyi elég lehet-e az énintegritás kialakulásához. Továbbá érdemes alaposan megfontolni munkáltatóként is, milyen körülmények közé fogadjuk az időseket. Korlátozott fizikai képességeik miatt például az ergonómiai szempontokat is fokozottan figyelembe kell venni. Minél kényelmesebb és biztonságosabb munkahelyek kialakítására már példákat is láthattunk: olvashatunk gyárakról, melyek székeket szerelnek a gyártósor mellé, hogy ülve is lehetséges legyen az egyébként álló munkavégzés. Érdemes tehát, mint minden kérdést, ezt is több oldalról körbejárni, emellett pedig figyelni a szövetkezetek megnyitásának eredményeit.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!