Madarat tolláról – barátot a kötődés módjáról?

Korai kötődésünk befolyásolhatja, hogyan kötődünk később másokhoz. Minden kötődési minta más stratégiákat hív elő pár- és baráti kapcsolatok fenntartásához. A stratégiákon túl, ha felismerjük vagy megpróbáljuk megérteni saját és barátaink vagy párunk kötődési mozgatórugóit, számos dologra fényt deríthetünk. Többek között megismerhetjük a mérgező baráti kapcsolatok mögött rejtőző lehetséges okokat is.

Szociális kapcsolataink kialakításában azokra a belső mintázatokra támaszkodunk, amit kisgyermekként az elsődleges gondozónkkal vagy gondozóinkkal alakítunk ki. Négy fő kötődési mintát fedezhetünk föl: biztonságos, szorongó-elkerülő, szorongó-ellenálló és dezorganizált (Ainsworth et al. 1978).

Kötődni annyi, mint bizalmat adni

A biztonságosan kötődő

A biztonságosan kötődő kisgyermek megtanulja, hogy szükségletei mindig kielégítődnek. Ezért a gondozóba vetett bizalom később már a világban való bizalomban testesül meg. Aki így nő fel, hiszi, hogy a világ az a hely, ahol másoktól törődésre, odafigyelésre és támogatásra számíthat.

A bizonytalan-ambivalens

A bizonytalan-ambivalens, más szóval rezisztens módon kötődő gyermek azzal kerül szembe, hogy időről-időre gondozója nem elérhető számára, vagy nem megfelelő módon reagál rá. A kapcsolatban nincs meg az állandó gondozói jelenlét, így bizonytalanabbá válik, nem tudja a következő pillanatban mire számíthat. Máskor az elsődleges gondozó túlstimulálja a babát: akkor akar például játszani vele, amikor ő éppen pihenne. Ez később szorongóvá, aggodalmaskodóvá és bizalmatlanná teheti mások iránt is.

A bizonytalan-elkerülő

A bizonytalan-elkerülő, avagy averzív kötődés kialakulása akkor lehetséges, ha a gyermek gondozója gyakran elhanyagoló vagy elutasító. Megvan a kötődésre való szükséglet, ám a gyakori hiányérzet miatt a gyermek inkább nem kockáztatna abban, hogy másra is számítson.

Dezorganizált kötődés

Végül, de nem utolsósorban a dezorganizált kötődés akkor alakulhat ki, ha az elsődleges gondozó agresszívan, vagy akár bántalmazóan lép föl. Gyakori ilyen helyzetben a gyermek érzelmi elhanyagolása. A gyermek nem tudja megtanulni, mikor mire számíthat, ez pedig a későbbiekben is oda vezethet, hogy oda nem illő vagy eltérő, rendszertelen válaszokat adhat – akár ugyanazokra a helyzetekre is.

Korai élmények a későbbiekben

A baráti kapcsolatokban is megjelenő forgatókönyvek a felsorolt négy kötődési minta alapján íródhatnak. A kapcsolat minősége mellett érdemes felfigyelni arra, hogy a viselkedés mögött a

kötődési kapcsolatból fakadó önvédelem állhat.

Az ambivalens gyermek ambivalens felnőtté válhat. Kétségbeesetten keresné a meleg, befogadó környezetet. Azonban korán elakadást élt át ezen a területen. Ebből kifolyólag eszköztelenné válhat az adok-kapok kapcsolatokban, így nehezen elérhető számára az egyenlőség a barátság terén. A függés nem áll messze tőle, melyet kölcsönösen vár el, ám ez megterhelő lehet, hiszen szükségletei állandó kielégülése fontos számára. Éppen ezért olyanná válhat, aki hajlamos a „miért ne próbáljuk ki a legjobbat” elvet követni. Baráti kapcsolataiban megjelenhetnek a függőségek és egyéb destruktív viselkedések is. Könnyű hierarchiába bonyolódni vele: ő lehet az, akihez függő viszony fűzi a barátait, vagy ő az, aki függeni fog másoktól (Ogden, Minton és Pain, 2006).

A bizalom kiépítése nehéz dolog, a nem biztonságos korai kötődés pedig még inkább megnehezítheti.

Az elkerülő gyermek számára a közeli kapcsolat kialakítása jelenthet később problémát. Ő lehet talán az a barát, aki pusztán a szociális zónában marad – perifériás helyzetéből nehéz kimozdulnia. Egy brit kifejezés szerint: aki megégett már, kétszer fél. A mondás jól leírja az elkerülő felnőtt kapcsolati viselkedését. Habár vágynak arra, hogy egy csoport belső magjává válhassanak, vagy közeli baráti kapcsolatot alakítsanak ki és értékessé váljanak mások számára, egyszerűen nem tudják, hogyan érhetnék el ezen céljaikat. Később olyan baráttá válhatnak, akiket a fenn és lenn állandó diszharmóniája jellemez, megbízhatóságuk és empátiájuk pedig néhol megkérdőjelezhető lehet.

A dezorganizált kötődés tövéről nagyfokú bizalmatlanság fakadhat. Az ilyen gyermekkori élmények olyan személyt faraghatnak, aki mindig éberen figyel, mert fél a fenyegető ingerektől, tart a környezetéből érkező csapásoktól. Nehezen bízik meg másokban. Ez a kapcsolódási séma azonban arra sarkallhatja őket, hogy a környezetükben is káoszt és diszfunkciót okozzanak (tudattalanul!), egyszerűen azért, mert csak az ilyen helyzetek az ismerősek számukra (Siegel és Solomon, 2003).

Mit tehetünk?

Ha úgy érzékeljük, felismertük valamely ismerősünket vagy barátunkat az alábbi leírásban, ne féljünk megpróbálni közelebb kerülni hozzá – ha úgy érezzük, barátunk engedi. Ne feledjük: még ha eltérően is érzékeljük,

a kapcsolat rombolása számukra nem magától értetődő!

Ambivalens barátok: Biztosítsd őket szóban, hogy itt vagy számukra. Mikor egy kapcsolat kétoldalú és egyenlően benne van mind a két fél, a függés és a másikba kapaszkodás nem szükséges – és nem is visz előre. Emlékeztesd őket olyan pillanatokra, amikor ott voltál nekik! Mindenkinek szüksége van „én-időre” és egy olyan személyes térre egy kapcsolaton belül is, ami csak az övé! Engedd, hogy megérezzék: nincs szükség arra, hogy állandóan megmentsenek, azonban ha nekik lenne szükségük hasonlóra, ott lennél, hogy ezt megtedd értük – amennyiben szükséges.

Elkerülő barátok: Az elkerülő kötődésből fakadóan hajlamosak lehetnek a mély tartalmú személyes beszélgetések elkerülésére is. Félve attól, hogy megaláztatásban, elhagyatásban részesülnek, nehezen tanulhatják meg az őszinte és konstruktív visszajelzés mikéntjét és hatását önmagukon. Pozitív feedback-et adva nekik arról, ami a barátságban jónak számít, megkönnyítheti számukra a falak lebontását, és közelebb viheti őket a „mi nem helyes” megértéséhez.

Dezorganizált barátok: Talán a legnehezebb eset mind közül. Mivel az egészséges kapcsolat gyakorlatilag ismeretlen számukra, széles skálán mozoghat részükről a nem megfelelő alkalmazkodás. Eltűnnek, mikor szükségünk lenne rájuk, vagy krízisből krízisbe futnak bele, hogy aztán megmenthessék őket. Engedd, hogy megtudják, milyen kimerítő az állandó kiszámíthatatlanság! A beszélgetés ellenállást válthat ki, akár eltűnhetnek újra, vagy hirtelen hőssé válik a szemükben a barát. Ha tisztelettel kapcsolódunk egymáshoz, engedjünk kicsit elvárásainkból – kölcsönösen! Ez olyan kapcsolat kialakításában segíthet bennünket, amilyet mindig is szerettünk volna.

Azonban kötődési mintáinkból fakadó viselkedésünk nincsen kőbe vésve! Kötődésünk egy „alapcsomag”, mely befolyásolja, milyennek ismerjük meg a körülöttünk levő világot. Ám későbbi élményeink is nagyban befolyásolják, hogyan alakítunk ki kapcsolatokat másokkal. A barátok iskoláskortól a szocializáció lényegi elemévé válnak, így különösen sokat meríthetünk belőlük. A felsorolt kötődési mintákat is segíthetik átformálni, ezáltal pedig jobbá tenni saját világunkat.