„Minden apaság egyedi történet” – tudósításunk az apaság születéséről

A 21. század apáira szükség van. Nem csak a munkahelyen, a ház körül vagy a szupermarketben, hanem egy kapcsolatban is. Abban a bensőséges állapotban, melyre szüksége van neki és a gyermekének, mellyel szövetséget alkot szülőként az anyával és abban is, amit úgy hívunk: család. Hogyan lesz egy férfiből apa manapság? Mitől lesz valaki jó apa? Mitől lehet nehéz apaként részese lenni ennek a kapcsolatnak? Ezekre a kérdésekre kerestük közösen a választ az Apa Akadémia előadássorozatának „Az apaság születése című beszélgetésén. Tudósításunkat olvashatjátok.

Igazán családias hangulatban sikerült körüljárni a témát az Apa Akadémia szakembereivel: Léder László pszichológussal, Dézsi Réka dúlával és Rist Lilla újságíró, családterapeutával. Az előadássorozat egy korábbi tudósítását itt olvashatjátok. Az utóbbi beszélgetés attól vált valóban autentikussá, hogy az előadók rövid felvezetőit követően valódi diskurzus alakult ki a teremben. Ahol apaként, anyaként, apaságot és anyaságot fontolgatóként, valamint apák és anyák gyermekeiként vetettünk fel kérdéseket, kételyeket, osztottunk meg tapasztalatokat és fogtuk a fejünket egy-egy aha-élmény kapcsán.

Apának lenni a 21. században

A családalapítás, szülővé válás társadalmi megközelítése meglehetősen anya-gyerek kapcsolatcentrikus napjainkban Léder László szerint. Az anyák járnak tanácsadásokra, baba-mama könyvek, tréningek, termékek állnak sorban, hogy „segíthessenek” abban, hogyan legyenek szuperanyuk, s általában őket kérdezzük meg arról is, hogyan is érzik magukat. A társadalom ugyanakkor nemcsak gondoskodó odafordulást nyújt az anyáknak, az elvárások terheitől sem kíméli őket. Továbbá a leendő nagyszülők, testvérek, barátok nagyon szívesen osztják meg a tutit a szülés, az anyaság praktikus és filozofikus kérdéseiben egyaránt. Az apáról pedig még mindig nem írtunk semmit. Valahogy így van ez a valóságban is, hogy mindeközben ott van az apa, aki könnyen izolálódhat ebben a helyzetben, noha  lelke mélyén az anyához hasonlóan örülne egy „Hogy vagy?” kérdésnek, aki talán szintén szívesen beszélne a boldogságáról, félelmeiről, kételyeiről, s aki nem utolsósorban örömmel osztozna nemcsak a ház körüli teendőkben, de a gondoskodás pillanataiban is, ha nem merülne fel olyan gyakran a gondolat:

„Nekem ezt vajon szabad?”

A 2008-as gazdasági válság óta a kenyérkeresői elvárás nőtt a férfiak irányában. Folyamatosan magas színvonalon kell teljesíteniük, a gyengéd érzelmek megélése, megosztása kínos. Dézsi Réka úgy fogalmaz: „Míg az anyáknak a teste kap érzéstelenítést, addig az apáknak a lelke.”

Apává válni

„Apává válunk, és nem annak születünk” – mondja Léder. Noha a szülői viselkedésben vannak biológiailag előrehuzalozott aspektusok, nem támaszkodhatunk kizárólag az ösztönrendszerünkre. Fontos tudatosítani: mi milyen apai mintát hordunk a hátizsákunkban. Milyen az, amikor úgy viselkedünk, mint az apánk, és milyen az, amikor hagyjuk, hogy a saját apaságunk érjen bennünk, és ezzel azonosan cselekszünk, érzünk. Az apák felé irányuló elvárások nem kevésbé szorongáskeltőek, mint az anyák esetében, még ha azok más természetűek is, így a recept számukra sem több:

Elég jó apának kell lenni.

Az apaság nemcsak a  férfi identitás, de az élet értelmének is egy új megélési lehetősége. Az apává válás folyamata nem áll meg a születéssel, a különböző életszakaszok az apai megújulásról, az apaszerep újradefiniálásáról is szól. Mást jelent apának lenni egy csecsemővel és egy serdülővel a családban, de az első és a második gyermekre várva is. Mindenesetre az biztos, hogy minden apaság egyedi történet.

Mindenki másképp tud „elég jó” apa lenni.

Apabiológia

Bármennyire is anya-gyermek kapcsolatcentrikus társadalomban élünk, az apai gondoskodás egyenrangú az anyai gondoskodással. Léder számos állat- és emberkutatás eredményét is megosztotta, melyek az apai bevonódás fontosságát támogatják, gondoskodási ösztönének az anyaihoz való hasonlóságát hangsúlyozzák. Selyemmajmok vizsgálata esetén kiderült, hogy a kölyök táplálását az apa is biztosítja, ugyanis az ő feladata a kicsinyek szoptatásra hordása. Az agyi változásokat vizsgáló kutatásokban kimutatták, hogy a gondoskodás hatására ugyanazok az agyterületek (amygdala, hipotalamusz és striatum) aktiválódnak az apákban, mint az anyákban. Továbbá az oxitocin hormon (kötődés alakulásáért felelős anyag) termelődése  is megnövekedett az apákban, melyet eddig kifejezetten az anya-gyermek kötődés sajátosságának tartottak, ilyen relációban vizsgáltak. Dézsi itt viccesen megjegyezte, utalva a korábban tárgyalt apai kirekesztettségre: „Hiába termelődik az az oxitocin, ha mindenki ott van a gyermek körül, csak az apa szorul a háttérbe.”

Apa a szülőszobán

Ma már szinte elvárás az apák felé, hogy részt vegyenek a szülésen. Dézsi Réka szerint viszont épp elvárás mentesen kellene a szülőszobában létezni. Noha valóban számos apa számol be csodás élményekről, a realitásban félelmek, kételyek, szorongások is társulhatnak ehhez a döntéshez. Dézsi azt javasolja, minden apuka legyen őszinte magához a vágyait, ellenérzéseit illetően: „Mártírból elég egy a szülőszobán.” Érdemes a kérdésről beszélgetni közösen a várandósság ideje alatt: ki mit gondol róla, mire számít, milyen érzéseket vált ki belőle. Egy biztos, közös döntésről van szó, mely nem egyszerűen annyit jelent, hogy „bent leszek vagy sem”. A szülőszoba ajtajára nem tesznek lakatot,

bármikor ki- és bemehet az apuka, amikor ott tart érzelmileg.

A császármetszéssel történő szülések során egyre inkább bevett szokás, hogy az édesapa csupasz mellkasára helyezik az újszülöttet, hogy mihamarabb bőrkontaktushoz juthasson, míg az operáció befejeződik az anyán. A korai kötődés biológiai, érzelmi bölcsője lehet ilyenkor az apa. Az úgy nevezett aranyórában (születést követő néhány óra), amikor a gyermek anyja mellkasára kerül, az apa bátran átkarolhatja őket, hiszen hogyan élhetnék át bensőségesebben azt, hogy tulajdonképpen ott és akkor egy család született.

Az aranyórában az egységélményt tapasztalhatja meg az újdonsült család.

Új életciklusban helytállni

Apává válni gyakorlatilag egy új életciklusba lépést is jelent családterápiás megközelítésben. A párkapcsolatból család formálódik, ahol már nemcsak az addigi női és férfi szerepeket, úgynevezett párkapcsolati alrendszert kell működtetni, hanem kialakul egy szülői alrendszer is.

„Itt érzelmileg és fizikailag is meg kell nyitni a párkapcsolatot, és helyet biztosítani egy gyermek számára”

– mondja Rist Lilla. Az anya és a gyermek kapcsolata az egyes pszichológiai fejlődésmodellek által leírt szimbiózis időszakával kezdődik, azaz egyfajta egységélménnyel, amely a baba érzelmi biztonságának megalapozását is szolgálja. Ha ilyenkor az apa nem kap teret, időt a gyerekkel való saját kapcsolatának ápolásához, könnyen kirekesztettnek, akár feleslegesnek érezheti magát. Léder az anya-gyermek szimbiózis létét kérdőjelezi meg azokra az eredményekre és tapasztalatokra alapozva, melyek azt mutatják, hogy a gyermek át tud állni az apára, ha az anyát elveszíti. „Sokféleképpen lehet gondoskodni, nem csak szoptatással” – mondja.

Az új életciklusban fontos, hogy a szülőknek hasonló elképzelésük legyen az anya és az apa szerepéről. Az anyukának nem kell ragaszkodni a „superwoman” szerephez. Ott van az apa, aki kezét megfoghatja, akivel osztozhat a terhekben. Ha a csecsemőt csak az apa képes éppen megnyugtatni, az nem jelenti az anya kompetenciaválságát. S miért ne lehetne az apa teste a kád az esti fürdetéseknél.

A szülők egymáshoz való visszatalálása nőként és férfiként a gyermek számára is fontos a születést követően.

A családi szabályrendszereket közösen érdemes megalkotni. Tipikus konfliktusforrás a nagyszülők jelenléte: ki, mikor és mennyit tölt éppen velük, s ezt ki hogyan éli meg. Kétségtelen a nagyszülők értéke ebben az új életciklusban, azonban a pillanatokat biztosítani kell az „új család” kibontakozásához. Többek között erről is közös megállapodás kell hogy szülessen, s mindenkinek a saját szülőjével kell vállalni az esetleges konfrontálódást.

Az apa kapcsolata a gyermekével egyedi és megismételhetetlen, legyünk hát jelen és engedjük, hogy jelen lehessenek. Kedves Apukák, „adjunk bele több apait” – ahogy az Apa Akadémia mottója mondja. Mindenki másképp tud apa lenni, s a maga tökéletlenségével gondoskodni és szeretni a gyermekét. 2017. október 26-án „Apaként válás után” címmel várhatunk hasonlóan színvonalas és közönséget bevonó beszélgetést az Apa Akadémián.


Iratkozz fel hírlevelünkre!