Miért van szükségünk cyber-barátokra?

Bárhová is mennek gyermekeink, mindig óvjuk őket. Ha mi magunk nem is, de legalább egy másik általunk megbízott személy mindenképp jelen van, és odafigyel rájuk. Nehogy bármilyen bajuk történjen, amíg mi távol vagyunk. Erre többnyire odafigyelünk, bármilyen programról legyen is szó. Akkor viszont miért hagyjuk, hogy az online térben egyedül, felügyelet nélkül kószáljanak? Miért gondoljuk, hogy azon a felületen nincs szükségük a figyelmünkre? Talán azt feltételezzük, hogy míg gyermekünk otthon csendben ül a számítógép, az okostelefon vagy a tablet előtt, nem történhet semmi baja? Akkor rosszul gondoljuk!

Bár az internet és a modern technikai eszközök számtalan szociális akadályt hidaltak át – lehetőséget teremtve ezzel rengeteg hozzánk hasonló emberrel való kapcsolódásra, speciális közösségekbe tömörülésre –, gyakran nem számolunk azzal, hogy ezen eszközök és lehetőségek gyakori használatával könnyen izolálódhatunk közvetlen környezetünktől (családunktól, barátainktól, párunktól). Amint belépünk az online világ sűrűjébe, könnyen elsodródhatunk annak egyre távolabbi zugaiba, nem is sejtve, milyen messze visz ez a virtuális valóság bennünket a körülöttünk élőktől. Ilyenkor ugyanis, bár fizikailag jelen vagyunk, lelkileg és mentálisan egészen máshol járunk. Egészen sötét mélységekbe vezethetnek minket ezek az utak, a közös érdeklődések mentén kialakult kapcsolatok.

Az online világban magunkról megosztott információk ott maradnak, adott esetben illetéktelen kezekbe is kerülhetnek. Jobb tehát végiggondolni, mi az, amit feltöltünk, megosztunk magunkról a weben, így megelőzhetjük a visszaélést.

Miért lehet veszélyes ez az utazás?

Az internet világa lehetőséget teremtett arra, hogy számos információhoz széles körben hozzájuthassunk. Akár néhány kattintással a világ másik felén lehetünk. Ráadásul ez a tér, és vele együtt a közvetlenül elérhető és rejtett lehetőségeinek tárháza folyamatosan tágul. Nem csak gyermekként, felnőttként is szembesülhetünk online támadásokkal.

Az online kommunikáció ugyanis bármilyen gyors, sokszor a félreértések melegágya.

Ilyenkor – mivel az online kalandozásaink szinte egészében magányos tevékenységként történnek – általában nagyon egyedül érezzük magunkat. Ezen a felületen ugyanis kiemelkedően gyakori a nehéz érzések (például a düh, a harag, a féltékenység) szabadabb, direktebb formában való kifejezése, a feszültség erőteljesebb formában való levezetése. Az ebből fakadó viták és félreértések következtében hamar találhatjuk magunkat negatív vélemények, rosszindulatú jelzők, fenyegető, dühös üzenetek kereszttüzében. Ekkor azonban legtöbbször senki nincs mellettünk.

Az online kapcsolódás egészen másként működik sokszor, mint a fizikai valóság. Az online kommunikációban kevésbé követjük az udvarias viselkedési formákat, kevésbé vagyunk konfliktuskerülők. Szabadabban nyilvánítunk véleményt, sokkal gyakrabban konfrontálódunk, erősebb reakciókat adunk különböző helyzetekre, mely a közvetett kommunikációs formának, az online távolságnak, az esetleges névtelenségnek és arctalanságnak köszönhető.

Az izoláció következményei

Azáltal, hogy az online világ, annak minden szépségével és nehézségével, felmerülő problémáival együtt egyre inkább elvon minket – és kiváltképp a fiatalokat – a valóságtól, megteremthet egyfajta társas magányt, melyben a mindennapjainkat éljük. Ez az elszigetelődés egyfajta befelé fordulást eredményez, sokszor magunkba zárva ezzel problémáinkat, sérelmeinket, nehéz érzéseinket.

Ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek.

Ilyenek többek között az erőszakos cselekedetek, az önpusztítás látható és láthatatlan formái, valamint az öngyilkosság. Főleg a minden szempontból érzékeny serdülőkorra jellemzők az online világ által okozott sérelmekre és következményeire (mint például a beszólogatásokra, fizikai vagy verbális bántalmazásra, fenyegetésekre, rágalmazásokra) adott hasonló reakciók. Ezért ennek figyelemmel kísérése, korlátozása, és a következményekkel való aktív foglalkozás kiemelkedő jelentőségű. Ugyanis nagyon könnyen alkotunk véleményt, ítélkezünk és reagálunk szélsőségesen az online tér különböző platformjain keresztül, míg a közvetlen kommunikáció során ennek töredékét sem tesszük meg.

Fontos találnunk egy olyan személyt, akivel megoszthatjuk problémáinkat, nehézségeinket. Akit elég megbízhatónak, megfontoltnak találunk ahhoz, hogy segítséget kérhessünk tőle, ha úgy érezzük, egyedül maradtunk.

Miért van szükségünk cyber-barátokra?

A cyber-barát, vagy „cyber buddy” egy olyan személy, aki elérhető lehet számunkra azokban az esetekben, amikor egyedül érezzük magunkat. Ez a barát lehetőleg ugyanazon az online platformon legyen elérhető, mint mi. Jó, ha hasonló nézetei és értékrendszere van, mint nekünk. Olyan személy, aki kiáll értünk és mellettünk, mikor egyedül maradtunk, és ezáltal biztosít ennek ellenkezőjéről: valójában nem vagyunk egyedül, nem maradtunk a nehézségeinkben segítség nélkül. Segíthet nekünk abban, hogyan kezeljük a kialakuló problémás helyzeteket, hogyan érdemes reagálnunk, milyen lépéseket kellene tennünk annak érdekében, hogy biztonságosan hátra tudjunk lépni egyet. Aki segít megtenni a védelmünkhöz szükséges megfelelő lépéseket az adott oldal adminisztrátorain és szabályrendszerén keresztül. Aki szól, ha úgy látja, más személy vagy szerv (például iskolai vezetőség, jogi segítség, pszichés támogatás) bevonására van szükség a helyzet megoldásához. Fontos, hogy

a szülők erre a szerepre nem igazán alkalmasak,

mivel azzal túlzott mértékben belefolynának gyermekük privát szférájába, mely egy serdülő számára egyfajta támadásként hathat. A szülők nem úgy óvhatják meg gyermekeiket leginkább az online világ veszélyeivel szemben, ha folyamatosan ellenőrzik, illetve tiltják annak használatát. Ehelyett

teremtsenek lehetőséget, teret és megfelelő légkört ahhoz, hogy a gyermek beszámolhasson a vele történtekről,

párbeszéd alakulhasson ki szülő és gyermek között az online történésekkel kapcsolatosan. Így ha a gyermek problémával szembesül, bátran fordulhat szüleihez segítségért, együtt kereshetik a megoldást. Jó azonban, ha ez az úgynevezett cyber-barát egy nagykorú személy.

Figyeljétek meg online kapcsolataitokat. Kik azok a személyek, akikkel kommunikáltok ezeken a felületeken? Kik azok közülük, akiket megbízhatónak, megfontoltnak, jóindulatúnak tartotok, akivel hasonló az értékrendetek? Kialakulhat-e köztetek egy ilyen, egymást segítő kapcsolat? Elfogadható-e számodra az, ha kicsivel többet tud rólad, mint mások? Ez utóbbi különösen fontos, hiszen pont a titkaink és hozzájuk társuló érzéseink a legtöbbször azok, melyek miatt kialakul az egyedüllét érzése bennünk.

Az online felület biztonságossá tételén folyamatosan dolgoznak erre kiképzett szakemberek, több közösségi oldal is törekszik erre irányelveinek és szabályrendszereinek folyamatos formálása által. Igyekeznek fellépni ezzel a fenyegetések, az abúzus, a bullying és a zaklatás különböző formái ellen. Az online térnek azonban számtalan olyan rétege van, melyek további veszélyeket rejtenek, és még több figyelmet igényelnek. Amit mi most leginkább tehetünk, az az önmagunk és környezetünk védelme azáltal, hogy

odafigyelünk egymásra, és éreztetjük a másikkal, hogy nincs egyedül, hogy törődünk vele, és hogy van segítség.

Ha beszélünk ezekről a problémákról, nehézségekről, kihívást jelentő helyzetekről és észrevesszük azt, hogy együtt felléphetünk ezekkel szemben, sok tragédiát előzhetünk meg.


Iratkozz fel hírlevelünkre!