Mégis miért fogy évente 480 millió Xanax és Frontin hazánkban? – Tudósításunk a pszichoterápia hozzáférhetőségéről

„Ha minden depresszióban szenvedő beteg táppénzen lenne a 2017-es bruttó átlagfizetés mellett, az az államnak több mint 82,307 milliárd forintjába kerülne évente” – derült ki többek között ez is az Oriold Books által szervezett kiemelkedő jelentőségű nemzetközi szakmai konferencián, mely egy hazánkban is különösen aktuális témát boncolgatott: „Eljut-e a pszichoterápia a rászorulókhoz?” A válasz a kérdésre valójában már elsőre is sejthető: nem, illetve minimális szinten. A konferencián ennek a nemnek a háttértényezőit, okait és lehetséges megoldásait ismertették hazai és külföldi elismert szaktekintélyek. Tudósításunkból megtudhatjátok, milyen ma a pszichoterápia helyzete Magyarországon.

A budapesti Francia Intézet által biztosított helyszínen olyan szaktekintélyek előadását hallhattuk, mint Dr. Vizi János, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa, Philippe Courtet francia pszichiáter, Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra, klinikai szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének tanszékvezetője, Dr. Harmatta János, az OORI Tündérhegyi Klinika igazgatója, Dr. Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének klinikai igazgatóhelyettese, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, Pap László pszichoterapeuta, Urbán Éva klinikai szakpszichológus, szakpszichoterapeuta, Bakó Eszter, tanácsadó szakpszichológus, a JóLÉlek Pszichológiai Alapítványának elnöke, és Dr. Simon Lajos, a SOTE Pszichiátriai Klinika és Dr. Unoka Zsolt képviseletében. Ezen felül az Emmi Népegészségügyi Főosztályának vezetője, Csányi Péter is jelen volt ezen a szakmailag kiemelkedő eseményen.

A programot a szervező, Oriold Károly nyitotta meg néhány jelentős adattal. Bár a pszichoterápia hatékonysága ma már nem megkérdőjelezhető, Magyarországon több mint 560 ezer ember küzd különböző pszichés problémákkal. Sokan azonban megfelelő kezelés hiányában teszik ezt. Ugyan nem alkalmas mindenki pszichoterápiára, a pszichoterápia mai helyzetét jól mutatja, hogy

hazánkban évente 480 millió Xanax és Frontin, valamint 80 millió Rivotril tabletta fogy.

Külföldi viszonylatokban sem jeleskedünk: „Romániában minden [simple_tooltip content=’A BNO kódrendszer a betegségek nemzetközi osztályozására szolgál az egészségügyben. F betűvel kezdődnek a mentális és viselkedészavarok kódjai.‘]F-es BNO[/simple_tooltip] kódú betegnek joga és lehetősége van magánterapeutához menni úgy, hogy azt az ottani társadalombiztosítás fizeti heti egy alkalommal” – mondta Oriold, melyet a konferencián minden résztvevő által készhez kapott román pszichoterapeuta leveléből idézett.

Jogi alapvetések

A pszichoterápia jogi alapjairól Dr. Vizi János számolt be a szakmai közönségnek. Ma egy magyar állampolgárnak alkotmányos joga van a testi-lelki egészséghez. Az ehhez való hozzáférhetőség, annak megszervezése az állam feladata. Ebben nagyfokú szabadságot kap, hiszen mindaddig nem minősíthető alkotmányellenesnek a megszervezett egészségügyi ellátás, míg az elfogadható minimum-szint teljesül. Ez fontos, mivel az állam kezében van a legtöbb egészségügyi szolgáltató szerv. Sajnos ennek következtében a legtöbb terápiára szoruló ember egyáltalán nem, vagy részlegesen kap terápiát, melyet gyakran kizárólag gyógyszeres kezeléssel helyettesítenek. Ezt mutatják a fent említett számok is.

A pszichoterápia a testi-lelki egészség biztosításához szükséges eszköz kellene hogy legyen. A jogi alapokat tekintve azonban több fogalom nem pontos, vagy nem teljesen tisztázott, adott esetben nem reális. Például az, hogy ki végezhet önállóan pszichoterápiát. Ha pszichoterapeuta végzettség nélkül (például klinikai szakpszichológusi végzettséggel) kizárólag szupervízió mellett lenne végezhető a tevékenység, akkor a rendszer összeomlana, mivel nincs elég szupervíziós jogosultsággal rendelkező szakember e feladat ellátásához – számolt be róla Vizi.

Hazánkban 18 különböző hatékony pszichoterápiás formát ismer el az állam. Ennek ellenére alig érhető el támogatott pszichoterápiás ellátás. Az OEP által finanszírozott terápiás alkalmak 1500-2500 forintba kerülnek, melyből tisztán látható, hogy ez a terápiát biztosító intézmény számára teljes ráfizetést jelent.

Hazánkban nagyon magas az éves gyógyszerfogyasztás, ami a pszichés betegséget kezelését illeti. Ehelyett inkább pszichoterápiát, illetve kevert kezelési módokat kellene alkalmazni.

Aktuális helyzet és akadályok

Az aktuális helyzetről nem mondható el sok jó, sem az ellátó intézmények szintjén, sem a mentális és pszichiátriai betegségek számára és kezelésére vonatkozóan. Dr. Harmatta János elmondta, a mai napig nem léptünk ki abból a képzetből, hogy

vannak a testi betegségek és vannak a hülyék.

Ez az egészségügyi ellátás szintjén sajnálatos módon ma is nagymértékben érvényesül. Az államnak joga van az egészségügyi ellátás minimál kritériumainak mentén ellátást biztosítani, de kötelezettsége nincs, a minimumfeltétel viszont nem tükrözi a szakmai ellátási szempontokat. Harmatta szerint a minőségbiztosítást a megfelelő képzettségi szint tudja biztosítani. A megfelelően képzettek közül azonban kevesen tudnak elhelyezkedni állami ellátásban. Számos pszichoterápiás intézményből ma már csak 3 üzemel a fővárosban: az SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, a Thalassza-Ház, az OORI Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály, és további kettő vidéken. A többi, korábban üzemelő intézmény megszűnésének számos oka van, köztük az ellátási kötelezettség hiánya, az alulfinanszírozottság, az ellehetetlenülés, a védelem hiánya, valamint a bizonytalan szakmai program is.

A megfelelő kezelés akadályozott több szempontból is, melyeket Purebl György foglalt össze röviden előadásában. Egyrészt a paternalizmus miatt nehezített, mivel nem különülnek el egyértelműen a bizonyított és a nem bizonyított hatékonyságú eljárások. Szerepe van benne a minőségbiztosítás hiányának, illetve a kulturális sztereotípiáknak is.

ma még mindig gyakori a tévhit , hogy a terápia beszélgetésből áll,

a mögötte lévő belső munkáról azonban keveset tudnak a potenciális kliensek. Bakó Eszter szerint pedig a probléma kliens-oldalról az információ- és ismerethiányban van elsősorban. Valamint fontos meglátni azt is, hogy a tanácsadó pszichológia mivel foglalkozik, hogyan tud segíteni, hol alkalmazható leginkább. Ezen kérdések tisztázása, a különböző szakmai színterek együttműködése, egymást segítése előremutató lehetne.

Arról pedig még nem is esett szó, mennyibe kerül egy pszichológusnak az 5 év egyetemi képzést (BA és MA) követően azoknak a képzéseknek a sora, melyek lehetővé teszik a pszichoterapeutává válást, ami a minőségi terápiás működést és munkát biztosítani hivatott. Ez a szám években mérve közel 10, anyagi vonatkozásban pedig akár többmilliós tételre rúg. Az igénybe vehető támogatás esetleges és minimális, a képzések döntő többsége (ha nem az egész) önköltséges.

Az végzett pszichológusoknak közel egy évtizeden át kell képezniük magukat az egyetem után. Mindezt szinte teljesen önerőből ahhoz, hogy végzett és szakmailag képzett pszichoterapeuták legyenek.

Beszéljenek a számok

„A beteg java a legfőbb törvény” – kezdte ezzel a Hippokratész idézettel előadását Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra, aki beszámolt számadatok terén is a jelenlegi helyzetről. A Hungarostudy adatai alapján elmondható, hogy Magyarország onkológiai és kardiovascularis halálozási mutatók és a pszichés betegségek terén is (mint depresszió, öngyilkosság, alkoholizmus) élen jár. Bár az öngyilkosság aránya nagy mértékben csökkent hazánkban, a depresszió 2020-ra így is a második leggyakoribb egészségügyi probléma lesz a WHO adatai szerint, valójában ezt azonban már jóval korábban elértük. A szakellátást a szkizofrének és a bipoláris zavarban szenvedők érik el leginkább, míg a jóval magasabb prevalenciával bíró betegségek, mint a major depresszió vagy a szorongásos zavarok nem, vagy kevéssé jutnak hozzá megfelelő ellátáshoz. Ez a minimális hozzáférés, valamint

a kezeletlen betegségek rengeteg költséget termelnek az államnak.

A magyar lakosság nagyjából 20 százaléka szenved pszichés problémáktól. Ha minden depresszióban szenvedő beteg (a depresszió pontprevalenciája alapján 405 455 fő) a 2017-es bruttó átlagfizetés mentén (290 000 forint/hó) táppénzen (203 000 forint/hó) lenne, az az államnak több, mint 82,307 milliárd forintba kerülne – mondta Perczel-Forintos. Ezzel szemben ezeknek a betegeknek a pszichoterápiás kezelése (havi 4 alkalommal számolva minden páciens esetében) 16 218 fő terapeutát igényel (akik egyenként 30 órás munkahéttel számolva havonta 100 terápiás órát tudnak végezni), az előbbi bruttó bérrel számolva az államnak 4,7 milliárd forintjába kerülne. Akkor melyik is éri meg jobban? Itt azonban egy másik problémára is fény derül: a szakember-hiányra. Ugyanis a közel 1200 fő klinikai szakpszichológusból nagyjából 215 fő dolgozik az állami egészségügyben, ami ránézésre is igencsak messze esik a fent említett számoktól.

Hazánkban az 560 ezer pszichiátriai beteg közül mindössze 93 ezren kapnak terápiás ellátást átlagosan 3 alkalomnál többször, ami igen csekély, különösen a nagy számokat tekintve. Legtöbbeket a szorongásos zavar (160 ezer ember) érint, ezt követik a depresszív zavarok (70 ezer ember), a depressziós epizódok (60 ezer ember), a szkizofrénia (35 ezer ember), a súlyos stressz kiváltotta problémák (25 ezer ember), valamint a bipoláris zavar (22 ezer ember). A többség azonban – a fent említett számok alapján is látható – gyógyszeres kezelésben részesül, az ilyen problémák kezelésében jóval alkalmasabb pszichoterápia, illetve kevert kezelési mód helyett. Ezekre a gyógyszerekre éves szinten 6,4 milliárd forintot költünk, míg a pszichoterápiás ellátásra ennek körülbelül tizedét, 662 millió forintot. Hangsúlyozandó, hogy itt a diagnosztizált betegekről van szó. Azonban körülbelül másfél millió ember lehet hazánkban, aki diagnózis és kezelés nélkül éli az életét.

Megdöbbentő adatok.

A legtöbb ember nem jut állami finanszírozású pszichoterápiához. Így aki teheti, magán úton veszi igénybe azt, vagy marad a gyógyszer. Ezen túlmenően is sokan diagnózis és kezelés nélkül maradnak.

Hogyan tovább?

A konferencia során többször is elhangzott, hogy ezen a téren kis lépésekben érdemes inkább előrehaladni. Egyelőre távoli az elképzelés, hogy az OEP nagyobb részt vállaljon a pszichoterápiás ellátás finanszírozásából,

így a személyeknek magán úton kevesebbet kellene fizetnie

(nem 8-12 ezer forintot alkalmanként, ami 45-50 perces terápiás ülést jelent), többek számára elérhető lenne a pszichoterápiás ellátás. Ennek megszűnése szakmai ellenérdekeltség is lehet, azonban a potenciális kliensekben, a mentális betegségekben küzdőknek, és gyakorlatilag az egészségügyi ellátórendszer számára is ez lenne a legkifizetődőbb megoldás, hogy az országos listákon feljebb kúszhassunk a mentális problémákhoz, lelki egészséghez kapcsolódó kutatások térképén elégedettségben, egészségben.

Purebl szerint megoldást, egy-egy lépést jelenthet előre, ha a páciens tudatos fogyasztóvá válik, növekszik a terápiás munkával kapcsolatos ismerete, ezáltal felszámolásra kerül a „beszélgetős terápia” tévhite, hiszen egy tanulási folyamatról van szó, mely energiabefektetést igényel a kliens oldaláról. Ide tartozik

az ellátási kapacitás növelése, a kevert ellátás alkalmazása.

Továbbá a WHO által ma képviselt álláspont, miszerint kifejezetten hatékony az alacsony intenzitású, de evidenciákon alapuló pszichoterápiás technikák, intervenciók alkalmazása – számolt be erről Purebl. Bakó Eszter a helyzet enyhítését a közérthető pszichológiai tudás átadásában, az elérhető segítségnyújtásban,

a rászorulók számára kedvezményes, illetve támogatott konzultációs és terápiás lehetőségek elérésében

látja. Valamint a segítő, támogató szakmai közeg kialakulásában.

Perczel-Forintos Dóra szerint a külföldön alkalmazott programok, mint a Layard-program és az IAPT szemlélete és gyakorlata megoldást nyújthatnának. Azáltal, hogy ezek a betegek hatékony pszichoterápiás ellátást kapnak a könnyebb terápiás hozzáférés által, melyet a

több klinikus képzése, illetve mentális egészségközpontok létrehozása

tehetne lehetővé, nagymértékű javulás volt megfigyelhető a külföldi modellkísérletekben. Perczel-Forintos kiemelte még a praxisközösségek jelentőségét, együttműködési lehetőségét, a szupervízió elérhetőségének javítását, értékelő-visszajelző rendszer kialakítását, hatékonyabb együttműködést a résztvevő szakemberek között (pl. beutalás, továbbküldés), valamint a széles körben elérhető önsegítő anyagok biztosításának fontosságát.

Csányi Péter bár a finanszírozást érintő kérdésekről nem, az általuk elképzelhetőnek tartott megoldásról beszámolt. Ennek alapjául az elmúlt években kialakított és projekt szinten részben megvalósított, a Norvég Alap által finanszírozott Lelki Egészség Projekt szolgálhat. Ennek célja kezdetben 30, majd a valóságban 6 Lelki Egészségfejlesztési Központ kialakítása volt, melyek a már meglévő Egészségfejlesztési Irodákhoz kapcsolódtak. Ezek feladata lehetne a jövőben, hogy járások szintjén ellássák a lakosságot. Megoldódna ezáltal a Budapest-vidék problematika, közelebb kerülne az emberekhez az ellátás. Azokhoz is, akik számára a távolság, az elérhetőség volt korábban nehézség. Nem utolsó sorban pedig számos szakember számára biztosítana munkalehetőséget, hiszen jelenleg több mint tízezer végzett szakemberből mindössze nyolcszáznak van klinikai állása – számolt be róla Pap László.

Bár a realitás jelenleg sajnos nem, a cél minden szempontból az, hogy a potenciális kliensek, mentális és pszichiátriai betegséggel küzdők színvonalas és megfizethető szakmai ellátáshoz jussanak. Ahogy Csányi is megjegyezte:

„Cél, hogy a mentális egészség népegészségügyi prioritás legyen”.

Ez szakmai érdekeket – azt gondoljuk, hivatásunk és szakmai eskütételünk fényében különösképpen – egyaránt képvisel, ezt képviseljük mi magunk, a Mindset szakemberei is.


Iratkozz fel hírlevelünkre!