A gyermekkorban kialakuló pszichopatológia ellen – tudósítás a Leuveni Katolikus Egyetemről, II. rész

A rizikófaktorokat középpontba állító első cikkünk után áttérünk a védőfaktorok jelentőségére. Mit tehet a szülő gyermeke egészséges fejlődéséért? Mely környezeti tényezők jelentenek védelmet a pszichopatológia kialakulásával szemben? Kérdéseinkre a Leuveni Katolikus Egyetem Fejlődési Pszichopatológia című előadásán dr. Janne Vanhalst ad választ. A világ egyik legrégebbi Pszichológia Intézetéről tudósítunk, mely idén ünnepli az 50. évfordulóját.

Tudósításunk első részéből kiderült, hogy milyen tényezők állhatnak a fiatalkorban kialakuló pszichopatológia hátterében. A biológiai genetika és a környezeti tényezők befolyásoló szerepére is fény derült. Láthattuk, hogy egyes rizikófaktorok hogyan növelik a patológiás tünetek kialakulását, valamint melyek azok a tényezők, amelyek sebezhetővé teszik a gyermekeket. Most lássuk, milyen védőfaktorok veszik fel a kesztyűt a rizikótényezőkkel!

„Ahhoz, hogy meghatározzuk a patológiás tünetek ellen ható tényezőket, a genetikai és a környezeti védőfaktorok komplex kölcsönhatásait kell figyelembe vennünk” – hangsúlyozza az előadó. Az egészséges fejlődéshez nem csupán a rizikófaktorok csökkentése, hanem a védelmet jelentő adottságok erősítése, valamint pozitív körülmények kialakítása is kiemelt jelentőségű lehet.

„A VÉDŐFAKTOROK A RIZIKÓFAKTOROK JELENLÉTE ELLENÉRE ELŐSEGÍTIK AZ EGÉSZSÉGES FEJLŐDÉST.

A védőfaktorok lehetnek egyéni jellemzők és környezetbeli tényezők egyaránt” – magyarázza a pszichológusnő.

A kockázat ellen

Protektív tényezők lehetnek a gyermek bizonyos képességei. Védelmet jelent például a gyermek könnyű temperamentuma vagy a jól fejlett szociális és érzelmi készségei, valamint az optimista megküzdési módja.

Nagy befolyással van a fejlődésre a családi környezet is, a kapcsolatok és a körülmények, melyek között a gyermek él. Pozitív hatást gyakorolhat például a stabil és harmonikus családi környezet, a támogató szülői bánásmód, valamint a család stabil értékrendszere.

Az úgynevezett másodlagos szocializációs közeg, az iskolai környezet szerepe, valamint a nevelési módok is elengedhetetlenek, melyeket a tanárok alkalmaznak. Az előnyös iskolai klíma is védőfaktort jelenthet, hiszen segíti a kortárskapcsolatok kialakulását, valamint támogatást nyújt kritikus időszakokban. „Mind a nevelők, mind a szülők részéről

ELENGEDHETETLEN AZ ELÉRHETŐ TÁMOGATÁS A NEHÉZ PERIÓDUSOKBAN”

– tisztázza az előadó.

A meghatározó életesemények során segíthet, ha a gyermek azt érzi, hogy számít a véleménye, így fontos a nevelői döntésekbe való bevonódás. A társadalmi körülmények szerepe sem elhanyagolható, hiszen a gyermek fejlődését az is meghatározza, miképpen vonódik be a közösségi hálózatokba, illetve milyen mértékű a társadalmi identitása – fejti ki az pszichológusnő.

Mit tehetünk a patológiás tünetek ellen?

Azokkal a fejlődési kihívásokkal való megküzdést, melyekkel a gyermek az adott életkorban szembesül, nagymértékben befolyásolja a szülői bánásmód. De vajon mire is van szüksége egy gyermeknek az adott életkorban? „Nézzünk meg néhány példát a fejlődő gyermek igényeire, a szülői reakciókra, valamint ezek kölcsönhatására” – folytatja az előadónő.

Csecsemőkorban, amikor a gyermeknek hatalmas igénye van a kötődésre és szülői segítségre fiziológiai szükségleteinek szabályozásához, fontos, hogy a szülők megfelelő érzékenységet mutassanak és kellőképpen elérhetőek legyenek a gyermek számára.

Kisgyermekkorban, amikor a világ felfedezése, az önállósodás és a jó vagy rossz iránti érzékenység kialakulása zajlik, a világos szabályok és a konzisztens fegyelmezési módok mellett

A BIZTONSÁGÉRZET MEGTEREMTÉSE IS NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ EGÉSZSÉGES FEJLŐDÉSHEZ.

Óvodáskorban az önkontroll, a kooperációs képesség, a nemi szerepeknek megfelelő viselkedés és a kortárs kapcsolatok kialakulásával fontossá válik a szülői részről kapott támogatás, a közvetlen felügyelet, valamint a világos és egyértelmű szabályok bevezetése.

Óvodáskorban kiemelt szerepet kap a szülői támogatás, valamint a világos és egyértelmű szabályok jelenléte.

Iskoláskorban az intézményes környezethez való alkalmazkodásé, az önbizalom kialakulásáé és a közeli kortárskapcsolatoké a főszerep. Ekkor nagy szerepe van a szülői elfogadásnak, a közvetett monitorozásnak, valamint a nyílt kommunikációnak.

Serdülőkorban az identitás formálódása, a romantikus kortárskapcsolatok kialakulása, a szülőktől való függetlenedés, valamint a hivatásra vonatkozó tervek kikristályosodása zajlik. Ekkor fontos a szülők részéről a megfelelő mértékű bevonódás, közvetett monitorozás, illetve a függetlenedés támogatása – hangsúlyozza az előadó.

A pszichológusnő a védelmet jelentő, szülő és gyermek közötti harmonikus interakciók hangsúlyozásával zárja az előadását. Mint összegzi: „kulcsfontosságú tehát, hogy a gyermek fejlődési szükségletei és a szülői viselkedés összhangba legyenek, a szülő képes legyen kielégíteni gyermeke igényeit, melyek nélkülözhetetlenek az egészséges fejlődéshez”.