Egy sajátosan emberi képesség – a kulturális intelligencia

Hogyan és miért alakultak ki olyan kognitív képességeink, amelyeket legközelebbi főemlős rokonaink nem birtokolnak? A hatékonyabb kognitív működéshez a nagyobb agyméret is hozzájárul, ám ez nem jelent teljes magyarázatot. Herrmann és munkatársainak kutatási eredményei egy másik elképzelést támogatnak. A kulturális intelligencia hipotézis szerint a különbségek leginkább azoknak a specifikus társas-kulturális képességeknek köszönhetőek, amelyek a kulturális csoportokban való részvétel és tudáscsere céljából fejlődtek ki.

Több olyan kognitív képességünk is van, ami nem jellemző legközelebbi rokonainkra, az emberszabású majmokra. Elég csak a nyelvre, a szimbolikus matematikára vagy a tudományos következtetés képességére gondolnunk. Az agyunk körülbelül háromszor akkora, mint más főemlősöké. Vajon magyarázatot adhat-e ez a különbség a kognitív képességeinkben való eltérésekre, netán valami más áll a háttérben?

A „kulturális intelligencia” hipotézis

Az „általános intelligencia” elmélete szerint a nagyobb agy hatékonyabb kognitív működést tesz lehetővé: például nagyobb memóriát, gyorsabb tanulást, pontosabb következtetést. Ez alapján az emberi megismerési képességeknek egyenletesen, egységesen kell különböznie a többi főemlősétől.

Egészen mást állít egy másik hipotézis, amely a „kulturális intelligencia” segítségével magyarázza meg a kognitív képességekben fellelhető különbségeket. Az elképzelés szerint az emberi egyedfejlődés korai szakaszában alakultak ki azok a specifikus szociális-kulturális kognitív képességek, amelyek lehetővé tették a kulturális csoportokban való részvételt és tudásátadást.

Vannak olyan kognitív képességeink, amelyekkel legközelebbi rokonaink nem rendelkeznek. Hogyan és miért alakulhatott ki ez a különbség?

A kulturális csoportokban való létezéshez specifikus képességekre van szükség

A „társas intelligencia” elmélete szerint a főemlősök körében a fajtársakkal való folyamatos versengés és kooperálás elősegítésére jelentek meg különböző szofisztikált társas-kognitív készségek. Ugyanígy kialakulhattak az embernél is olyan képességek, amelyek lehetővé tették a különböző kulturális csoportokhoz való csatlakozást – fogalmazzák meg a szerzők.

A kulturális csoportok eltérő eszközökkel, társas gyakorlatokkal, szimbólumokkal és intézményekkel rendelkeznek, és ezeket már gyermekként meg kell tanulnunk. Így kora gyermekkorban megjelenik

a képesség arra, hogy a társas csoportok felhalmozódott gyakorlatait és tudását magunkba tudjuk szívni.

A kulturális világban való hatékony működéshez olyan speciális társas kognitív képességekre van szükség, mint a társas tanulás, a kommunikáció és a [simple_tooltip content=’A képesség arra, hogy mentális állapotokat (pl. szándékot, vágyat, tudást) tulajdonítunk magunknak és másoknak, valamint annak a megértése, hogy mások elképzelései, szándékai, vágyai különböznek a miénktől.’]tudatelmélet[/simple_tooltip].

Esther Herrmann és kollégái ezeket a társas-kulturális képességeket állították szembe a fizikai világ megismerésére vonatkozó képességekkel a Science folyóiratban megjelent tanulmányukban. Szerintük ugyanis a kulturális intelligencia hipotézis alapján kell lennie egy olyan életkornak az ember korai fejlődésében – még azelőtt, hogy a gyermekeket erősen befolyásolná az írott szöveg, a szimbolikus matematika és a formális oktatás –, amely idején a fizikai megismeréshez kötődő képességeink hasonlóak legközelebbi főemlős rokonainkéhoz, ugyanakkor a kulturális, társas megismerés már sajátosan emberi, teljesítményünk ezen a területen jóval meghaladja a majmokét.

A kulturális intelligencia hipotézis szerint a társas kognitív képességek mentén mutatható ki különbség az emberek és más főemlősök között.

A fizikai megismerés az élettelen tárgyakkal és azok téri-időbeli-oksági viszonyaival kapcsolatos. Ide tartozik az élelem lokalizálásához szükséges téri, az élelemforrások közötti hatékony választást elősegítő mennyiségi, és az élelem nehéz helyekről való megszerzésében létfontosságú szerepet játszó oksági megértés.

A társas megismerés az élőlényekre és azok szándékos tetteire, észleléseire és tudására vonatkozó kognitív képességeket tartalmazza. Magába foglalja a mások viselkedésének manipulálásához szükséges kommunikációt, a mások megfigyelése általi tanuláshoz elengedhetetlen társas tanulást, illetve a tudatelméletet, amely segítségével mások versengésbeli viselkedése bejósolható, mentális állapotaik megérthetőek.

Az embergyerekek a majmoknál jobb társas képességekkel rendelkeznek

A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói 2,5 éves gyermekek kognitív teljesítményét hasonlították össze csimpánzok és orangutánok képességeivel. Vizsgálatukban az emberek és a csimpánzok nem különböztek a téri, a mennyiségi és az oksági megértés feladataiban, ám az orangutánoknál mindkét faj jobban szerepelt. Ebben a részben olyan feladatokat kellett végrehajtani, mint az elrejtett jutalom megtalálása, különböző mennyiségek közötti különbségtétel, távoli jutalom eszközzel való megszerzése stb.

A társas megismerés kapcsán viszont egészen más mintázat volt megfigyelhető:

az emberek a próbák 74 százalékát jól oldották meg, míg a majomfajok csupán a 33-36 százalékát.

A gyerekek a kommunikáció, a társas megismerés és a tudatelmélet feladatain is jelentősen jobban teljesítettek, mint az emberszabásúak. A szociális képességek próbái közt szerepelt például a jutalom helyét jelző kommunikációs utalások megértése, különböző kommunikatív gesztusok létrehozása, tekintetkövetés, de a kutatás résztvevőinek egyszerű problémákat is meg kellett oldaniuk egy megoldás demonstrációját követően.

A kutatók csimpánzok és orangutánok teljesítményével hasonlították össze a 2,5 éves gyermekek képességeit.

Az eredményeket értelmezve a szerzők felvetik a lehetőségét annak, hogy valójában nem is a társas-kulturális kogníció az, ami kifejezetten emberi, ahogyan azt a hipotézis állítja. Elképzelhető ugyanis, hogy a megkülönböztető képesség inkább az, hogy megértjük a rejtett oksági erőket általában. Ennek speciális esete a mások mentális állapotainak megértése, mint viselkedésük okai. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ez a képesség először azért jött létre az emberekben, hogy mások mentális állapotait megértsék, később azonban általánosodtak és a fizikai megismerésre vonatkozó képességekben is megjelentek.

Herrmann és munkatársai a „kulturális intelligencia” hipotézist tesztelték azáltal, hogy gyerekek, csimpánzok és orangutánok kognitív képességeit hasonlították össze. Vizsgálatukból kiderült, hogy az embergyerekek a majmoknál jobban teljesítettek a társas megismerés feladatain, a fizikai megismerésre vonatkozóan azonban nem különböztek a csimpánzoktól. Az eredmények támogatják az elképzelést, miszerint sajátosan emberi társas-kulturális kognitív képességek jöhettek létre annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk működni a különböző kulturális csoportokban. Ezek a képességek megalapozhatták a további eltéréseket az ember és más főemlősök kognitív működése között.


Iratkozz fel hírlevelünkre!