„Ha bántanának, legalább foglalkoznának velem” – a gyermekkori elhanyagolás hatásai

A gyermekkori elhanyagoltság éppoly ártalmas, mint más bántalmazási formák – sőt, súlyosabb következményekkel is járhat! A kora gyermekkor a legmeghatározóbb időszak: a fiatalon átélt elhanyagolás eredményezi a legsúlyosabb hosszú távú problémákat. De mik ezek a negatív hatások? Milyen különbségek fedezhetők fel az elhanyagolás és a fizikai bántalmazás következményei közt? Kathryn L. Hildyard és David A. Wolfe áttekintő tanulmánya ezekre a kérdésekre adja meg a választ.

A gyermekek elhanyagolása sokáig mellőzött téma volt a pszichológiakutatásban, holott a megfelelő szülői gondoskodás és nevelés hiánya az egyik legsúlyosabb fenyegetést jelenti a gyermekek egészséges fejlődésére és jóllétére. Ma már egyre több tanulmány foglalkozik a rossz bánásmódnak e válfajával, elsősorban a következményekre fókuszálva. Kathryn L. Hildyard és David A. Wolfe kanadai kutatók összegezték a gyermekkori elhanyagolás kimeneteleivel kapcsolatos publikációkat – ezekből gyűjtöttük össze a legfontosabb tanulságokat.

A leggyakoribb és legtartósabb bántalmazási forma

A rossz bánásmód igen változatos formákat ölthet, de mindegyik komoly problémákat eredményez. Még a gyermekekkel, családokkal foglalkozó szakemberek egy része is meglepődik azon, hogy az elhanyagolás ugyanolyan vagy még súlyosabb következményekkel járhat, mint a fizikai bántalmazás, a szexuális abúzus vagy a családon belüli erőszaknak való kitettség.

Az elhanyagolás különböző típusai:

  • gyermek felügyeletének elmulasztása oly módon, hogy az fizikai sérüléshez vezet,
  • fizikai elhanyagolás: a gyermek fizikai szükségletei nincsenek kielégítve (pl. ruházat, eszközök, étkezés, higiénia terén),
  • érzelmi elhanyagolás,
  • gyermek felügyeletének elmulasztása oly módon, hogy az bűncselekmények elkövetéséhez vezet,
  • gyermek magára hagyása,
  • oktatási elhanyagolás,
  • orvosi elhanyagolás,
  • a felügyelet elmulasztása oly módon, hogy az szexuális abúzushoz vezet.
Az elhanyagolás mint rossz bánásmód két leggyakrabban elkülönített típusa: a fizikai és az érzelmi elhanyagolás.

Míg a fizikai vagy szexuális bántalmazás konkrét eseményekhez köthető, az elhanyagoltság sokkal inkább jelent tartós helyzeteket. A felismerést az is nehezíti, hogy az érzelmi elhanyagolásnak (ahogyan annak is, ha a gyermek családon belüli erőszak szemtanújává válik) nincsenek látható sérülései, a fejlődésre gyakorolt hatása pedig gyakran hosszabb idő elteltével mutatkozik meg. A felmérések alapján az elhanyagolás a bántalmazás leggyakoribb fajtája, így különösen fontos az azonosítása.

Csecsemő- és óvodáskor

A korai életkorban átélt elhanyagolás súlyos negatív hatással bír a fejlődés különböző dimenzióira, melyek egy része nem azonos a bántalmazás más formáinál mutatkozó problémákkal. Az elhanyagolt csecsemőkre és óvodásokra súlyosabb kognitív és nyelvi károsodás jellemző, mint a fizikailag bántalmazott gyerekekre. A fizikailag bántalmazott gyerekek agresszívebbek és engedetlenebbek az elhanyagolt gyerekeknél, akiknek viszont inkább az érzelemszabályozásban, a stresszkezelésben és a társas kapcsolatok terén akadnak nehézségeik.

Az elhanyagolt gyerekek már a korai társas interakcióikban is visszahúzódóbbak, nekik van a legalacsonyabb önértékelésük, ők a legboldogtalanabbak, illetve ők mutatják a legtöbb negatív és legkevesebb pozitív érzelmet. Az érzelmi elhanyagoltság különösen káros csecsemőkorban: rontja a fejlődési teszteken nyújtott teljesítményt és egyre rosszabbodó kötődési problémákat eredményez. Mindez rámutat arra, hogy

az első életévek érzelmi gondoskodása elengedhetetlen a megfelelő pszichológiai fejlődéshez.

A kora gyermekkori elhanyagolás különösen negatív következményekkel jár hosszú távon.

Iskoláskor, korai serdülőkor

 Az elhanyagolt kisiskolások igen hasonló problémákkal küzdenek, mint óvodáskorú társaik – hiszen a korábbi lemaradás ebben az időszakban is folyamatos kihívások elé állítja őket. Az elhanyagoltság kapcsolatban áll súlyos kognitív nehézségekkel, amelyek gyakran rosszabbak, mint az abúzushoz köthetők. Az elhanyagolt gyerekek nehezen tudnak megküzdeni az iskolai elvárásokkal, érzelmi jóllétük alacsony.

Azok, akiket első két életévükben elhanyagoltak, jóval alacsonyabb teljesítményt nyújtanak az általános iskolában, mint a nem bántalmazott diákok. Társas visszahúzódásuk is erősödik, népszerűtlenek, az interakciókat kerülik, negatív képük van a társas világról. Habár kortársaik és tanáraik bomlasztónak, nem együttműködőnek látják őket, ezek a problémák jellemzőbbek a fizikailag bántalmazott gyermekekre.

Serdülő- és felnőttkor

Mind a fizikai abúzus, mind az elhanyagolás a késői serdülőkor és a felnőtté válás idején is több negatív következménnyel hozható összefüggésbe. A kognitív képességekben továbbra is deficitek mutatkoznak: a bántalmazott gyermekek 28 éves korukra alacsonyabb intelligenciával és rosszabb olvasási képességekkel rendelkeznek, mint akiket sosem bántalmaztak.

A bántalmazás hatására fokozódik a személyiségzavarok kialakulásának valószínűsége, ahogyan a bűnelkövetésé és a szerhasználaté is. Az elhanyagolás (a szexuális abúzus mellett) növeli a prostitúció valószínűségét a lányok körében. Serdülőkre jellemző az otthonról való elszökés is. Az elhanyagolt gyerekek szorongással és depresszióval kapcsolatos tünetei felnőttkorra csillapodnak, míg a fizikai abúzus elszenvedői egyre súlyosabb antiszociális és problémás viselkedésjegyeket mutatnak.

Bármilyen bántalmazást is szenvedtek el gyermekkorukban, az áldozatok felnőttként is küzdhetnek a következményekkel.

Ahol a biztonságot keresik, ott fenyegetést találnak

A bántalmazott gyermekekben kialakul egy feloldhatatlan konfliktus: a szülő, akitől a gondoskodást, védelmet és támogatást várják, a veszély és félelem forrása. A megküzdéshez és adaptálódáshoz szükség van a gondozóktól kapott támogatásra és segítségre. A bántalmazás azonban megfosztja a gyermekeket a pozitív felnőtt kapcsolatoktól, a problémamegoldás modelljeitől és a személyes kontroll érzetétől.

Az elhanyagolásnak súlyos hatásai vannak, különös tekintettel a gyermekkorban és korai serdülőkorban elszenvedett tapasztalatokra. A következmények egy része eltér a fizikai bántalmazásra jellemzőktől: súlyosabb kognitív és iskolai deficit, jelentősebb társas izoláció, internalizáló problémák. Az elhanyagolt gyermekek az általuk megélt közömbös, érzéketlen vagy traumatizáló gondozás hatására nem tartják magukat szeretetre méltónak, másokat elérhetetlennek és elutasítónak látnak. Az elhanyagolt gyerekekre kevésbé jellemzőek a pozitív vélekedések önmagukkal kapcsolatban.

Több kutatás is arra utal, hogy inkább a rossz bánásmód tartóssága, mintsem súlyossága vagy típusa a mérvadó a negatív következmények tekintetében – így az elhanyagolt gyerekek lehetnek a leginkább veszélyeztetve. Néhány eredmény azt sugallja, hogy

az elhanyagolás önmagában károsabb, mint fizikai abúzussal együtt megjelenve.

A szakemberek szerint ennek oka az lehet, hogy a bántalmazó szülők, szemben a közömbös, elhanyagoló szülőkkel, talán kevésbé válnak le érzelmileg gyermekeikről, nem mutatnak akkora érdektelenséget, és reagálnak gyermekeik fontosabb jelzéseinek egy részére. Úgy tűnik, károsabb lehet, ha egyáltalán nincsen kapcsolat szülő és gyermeke között, mintha ez a kontaktus abúzus formáját ölti.