A sport mint önbüntetés – avagy mikor NE menjünk el edzeni?

„Hű, de megbántam ezt az edzést! – nem mondta még soha senki” – szól a népszerű fitneszmottó. Pedig dehogynem történt már ilyen: amikor betegen mentünk le, amikor nem hagytunk időt, hogy sérülésünk regenerálódjon, amikor túlhajszoltuk magunkat és amikor inkább pihennünk kellett volna. A sportnak van egy kevéssé ismert oldala is: amikor magunkat büntetjük vele.

Aki versenyszerűen sportol, az tudja, hogy a felkészülésnek vannak nehéz pillanatai. Vannak olyan alkalmak, amikor nem úgy megy, ahogy szeretnénk, amikor nehéz szívvel megyünk le edzeni és ugyanígy megyünk haza. Ezek jó esetben átmeneti időszakok, amik után ugrásszerű fejlődés vagy sikeres verseny jön – vagy valami olyan, ami ismét motivációt ad és lelkesen edzünk tovább.

Ezzel szemben a szabadidős sportnak az egyik legfontosabb eleme, hogy jól érezzük magunkat tőle, mivel a sport a hobbink, egészségünket, testi felépítésünket javítjuk vele, sőt, pszichés stresszlevezetőként is kiválóan működik. Éppen ezért meglepő, amikor valaki rendszeresen úgy edz, hogy abban semmi örömet nem talál, sőt, fájdalmas, kellemetlen élményeket él át közben, és még testét is rombolja.

Remélhetőleg tényleg ritkán mondunk ilyet, de a no one. ever. talán kicsit túlzás.

No pain, no gain

Azaz fájdalom nélkül nincs eredmény – szól a fent emlegetett mottó nagytestvére. Még nagyobb tévedés, mint az előző: a fájdalom érzete által jelez testünk, hogy valami nincs rendben. Bár a fájdalom megítélése szubjektív, határértéke egyénenként változó, sportolás során a fájdalom általában sérülést jelez, azt, hogy korlátjainkat jócskán túlléptük. Ez pedig sem a szabadidős, sem a versenysport területén nem jó jel. Ha rendszeresen (testi vagy lelki) fájdalmak között edzünk, ideje elgondolkodni rajta, miért szeretünk szenvedni?

Szenvedés alatt természetesen nem azt értjük, amikor az egy perces négyütemű fekvőtámasz-sorozat végén már nagyon lihegünk és nem is azt, amikor nagy erőfeszítések közepette sikerült három húzódzkodás. Az edzések másnapján jelentkező kellemes-fájdalmas izomláz sem ez a kategória. De az, amikor rendszeresen hasgörcsölésig, térdpuffadásig futjuk magunkat, vagy az ájulás széléig hajtjuk magunkat a pályán, már az egészségtelen szenvedés kategóriájába sorolandó.

Miért büntetjük magunkat?

Számtalan módon tudjuk magunkat büntetni. Egyértelmű és súlyos módszer önmagunk vagdosása, de az is önbüntetés, ha egy zsarnoki főnök vagy abuzív párkapcsolat fogságában sínylődünk. Önbüntetés az önként bevállalt rengeteg túlóra, az embertelen fogyókúra, evészavarok, de sokszor az alkoholizmus és egyéb függőségek is ide sorolhatók. És a túlzott sport is egy igen kifinomult módszere lehet az önbüntetésnek, hiszen egy társadalmilag elfogadott, alapvetően egészséges tevékenységről van szó. Sőt: elsőre még hősnek is tűnik az, aki bőven erején túl teljesít a sportpályán.

Általában téves prekoncepciók állnak az önbüntetés mögött. Az egyik leggyakoribb, hogy azért szenvedünk, mert megérdemeljük: az igazságos világba vetett hitünk alapján úgy véljük, oka van szenvedésünknek, valami miatt vezekelnünk kell. Az ebből fakadó bűntudat érzése sarkallhat minket arra, hogy büntessük magunkat. Kiváló bizonyíték erre az a kísérlet, amikor embereknek kellett áramütést adniuk maguknak: akiket bűntudatot keltő emlékekkel előhangoltak, önkéntesen sokkal erősebb árammal kínozták magukat, mint azok, akikben előtte szomorúságot, dühöt keltettek, vagy a bevásárlólistájukat idéztették fel velük.

Miért hisszük azt, hogy fájdalom elkerülhetetlen része a fejlődésnek?

Gyakori tévedés az is, hogy csak a szenvedés által fejlődhetünk – a „no pain, no gain” pont ezt fejezi ki. És bár valóban szükséges – olykor kellemetlen – erőfeszítéseket tennünk az előrejutás érdekében, a szenvedés már a legtöbb esetben túlzás. Ráadásul a sport esetében sokszor nélkülözzük a megfelelő alapismereteket: például azt az alapvetést, hogy a sport valójában lebontja az izmokat, és a megfelelő táplálkozás és regenerálódás, pihenés nélkül pont, hogy rombolja testünket.

Akkor mikor NE menjünk el edzeni?

  • Ha betegek vagyunk. Csak egészséges szervezettel érdemes sportolni, a beteg szervezetnek ugyanis épp elég munka, hogy a benne lévő vírussal, baktériumokkal megküzdjön. Ráadásul ilyenkor romlanak mozgásszerveink, figyelmünk és reakcióidőnk, így a sérülés veszélye is nő. Inkább maradjunk otthon és pihenjünk.
  • Ha sérültek vagyunk. Kinesio tape ide, lóbalzsam oda, sérülésre ne eddzünk rá! Egyes edzők szerint ez a jó gyógymód, de általában ezek az edzők mondják azt is, hogy dicséretre nincs szükség, mert az az elvárás, hogy a sportoló jól csinálja. Inkább adjuk meg testünknek az időt és módot a regenerálódásra.
  • Ha érzelmeinkkel akarunk megküzdeni. Míg egy stresszes nap után kifejezetten jól esik kiszabadulni és átmozgatni magunkat vagy a borongósabb hangulatból is ki tud rángatni egy könnyű futás, jóga, addig a súlyos negatív érzelmekkel – szakítás, gyász, veszteség, krónikus stressz – ne próbáljunk meg csak a sport által megküzdeni. Kiegészítő módszernek megfelelő lehet, de ha inkább tetemes mennyiségű testedzéssel akarjuk elterelni figyelmünket magánéleti problémáinkról, annak nem lesz jó vége. Egyrészt, mert valójában nem feldolgozzuk az érzelmeket, hanem elfojtjuk őket, másrészt, mert könnyen elkezdhetjük büntetni magunkat egészségtelen mértékű mozgással.
  • Ha egyáltalán nem élveznénk. Ha rekreációs céllal sportolunk, megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy kiválasszuk, mit, mikor, mennyit sportolunk. Ismernünk kell saját magunkat, hogy tudjuk, mikor áll aktuális motiválatlanságunk hátterében csak egy kis nyafogás és mikor valódi ok. Azonban ha rendszeresen a hideg ráz minket, hogy lemenjünk egy bizonyos edzésre, akkor ideje más mozgástípus után néznünk!

Találjuk meg a sportolásnak azt a módját, ami valódi örömöt szerez nekünk! Hogy az ajánlott heti 3-5 alkalom ne mindig szenvedés legyen, hanem valód kikapcsolódás, hogy az edzés legboldogabb pillanata ne az legyen, amikor véget ér. A megfelelő sportág, környezet és közösség kiválasztásával a mozgás alakformáló és egészséges mivolta csak másodlagos lesz: maga a tevékenység önmagáért fog élvezetet jelenteni!

És ti szoktátok valamilyen közvetett módon büntetni magatokat?

Olvass tovább a témában!