„Nehéz gyerekkor egyenlő elszúrt élet?” – Tudósítás Deliága Éva gyermekpszichológus előadásáról

„Felnőttként már van választásunk!” – hangzott el a minap Deliága Éva gyermekpszichológus előadásán. Ám azt is tudjuk, személyiségünk alapjául leginkább a csecsemő és kisgyermekkori élmények szolgálnak, ahol még nincs lehetőségünk választani. Mi van akkor, ha valakinek ez az időszak problémákkal, negatív életeseményekkel, traumákkal teli? Lemondhatunk-e ezekről a gyermekekről, emberekről? A válasz egyértelmű: nem. És hogy miért nem, az tudósításunkból kiderül.

A Be Smart Klub által szervezett Nem áldozat, hanem hős – a nehéz gyermekkor előnyei című előadáson Deliága Éva gyermekpszichológus számolt be arról, hogyan kovácsolhatunk nehéz gyermekkorunkból akár előnyt is. Szó volt arról, mi is a nehéz gyermekkor, milyen hátrányokkal indulhatunk az életben, milyen védőfaktorok segíthetnek bennünket a nehéz gyermekkori életeseményekkel való megküzdésben, hogyan építkezhetünk mindebből. Ezen felül egy személyes beszámolót is hallhattunk Yamak Diana személyi edző és Spartan Trénertől, aki saját eddigi élettörténetén keresztül mutatta be azt, hogyan lehet a nehéz gyermekkor után felállni, változtatni és megtalálni saját magunkat.

Mi is a nehéz gyermekkor?

A gyermekkori élmények és tapasztalatok további életünkre is különösen nagy hatást képesek gyakorolni. Van néhány tényező azonban, ami kiemelkedik közülük. Ilyen többek között a kötődési mintánk, amit az anya(gondozó)-gyerek kapcsolat tapasztalataiból hozunk, és ami minden más kapcsolati kötődésünk alapja is lesz. Amennyiben ez eltér a biztonságos kötődési formától, az valamilyen kapcsolati sérülést jelez. Például a gondozó nem tud, vagy nem hangolódik rá a gyermek igényeire, szükségleteire, nem veszi azokat figyelembe, nem megfelelően gondozza őt.

Ezen kívül fontos tényező a megfelelő önbizalom és reális énkép kialakulása, melynek megalapozása egyrészt szintén a gyermekkor időszakára tehető.

A gyermek mások tükrében ismeri meg önmagát,

„nem objektíve valamilyen, hanem valamilyennek látja őt a környezete” – mondta Deliága.
Szintén kiemelendő faktor a kialakult világkép, mely attól függ, hogy létrejött-e a gyermekben a biztonságos világba vetett hit, bízhat-e abban, hogy a világ jó, biztonságos és igazságos. Ennek a Benjamin Spock-féle, annak idején népszerű gyermeknevelési kézikönyv nem kedvezett túlzottan. Többek között azzal a kitétellel sem, hogy a csecsemőt hagyni kell sírni éjszaka. Ez valójában oda vezet, hogy a gyermek egy idő után nem kér segítséget, megnyugtatást, nem fejezi ki igényét. Hiszen megtanulja, erre nem érkezik válasz, senki sem segít neki, senki sem jön, ha jelez. Ez a tanult tehetetlenség jelensége. A gyermek elveszíti a biztonságos világba vetett hitét, és ez felnőtt korában is nagy hatást gyakorol életére.

A csecsemőkorban meghatározó, mit tapasztal meg a világról a pici. Ez a szülőkön, az elsődleges gondozón keresztül lehetséges. Így ha az nem reagál a csecsemő jelzéseire, szükségleteire, akkor a gyermek úgy éli meg egy idő után: a világ nem biztonságos hely számára.

Ezen felül nagy jelentőséggel és hatásfokkal bírnak az életünk során bekövetkezett traumatikus események. Az viszont, hogy mi a trauma, igen tág fogalom.

Minden lehet trauma, amit az adott személy annak él meg.

Tehát az egyén számára egy érzelmileg nehezen feldolgozható esemény. „Relatív, mivel pici dolog is összetörhet valakit, vagy pedig nagy dolog sem” – hangzott el az előadáson. Szóval az egyéni megélés és érzékenység függvénye az, hogy kinek mi okoz pontosan traumát. Ami azonban negatívan befolyásolhatja annak kialakulását: az életkor (minél korábbi), a trauma ismétlődése, időtartama, gyakorisága (minél gyakoribb), a gyermek személyisége (minél érzékenyebb), a társas támogatás hiánya, a helyzet felismerésének, kiderülésének ideje (minél később), megoszthatósága (minél kevésbé). Ezek a tényezők a legfontosabb alapok közé tartoznak, mindazonáltal számos más faktor is hozzájárulhat a nehéz gyermekkorhoz. Deliága Éva előadásában ezekre a jelentős pszichológiai tényezőkre fektette elsősorban a hangsúlyt.

Kialakult világkép

Arra, hogy milyen világképet tudhatunk magunkénak, álljon itt néhány, az előadó által kiemelt példa. A legtöbben ezekben magunkra ismerhetünk.

  • A „toronyba zárt”, aki úgy érzi, csak magára számíthat az életben. Egyedül oldja meg az elé kerülő kihívásokat, nehézségeket.
  • A „jó lajhár” az a fajta, akit passzivitás, tehetetlenség jellemez. Mindig megmondják neki, hogy mit csináljon, és ő annak mentén cselekszik, tehát a „legjobb lesz, ha várok addig, amíg mások megmondják, hogy mit csináljak” gondolat mentén éli az életét. Ezt egyes munkahelyek különösen preferálják.
  • Az „aggódó szurikáta” folyamatosan aggódik, mindig éber. Alapvetően mindenben szélsőségesen negatív, szorongó, nyugtalan, nem tud lazítani. A „jobb félni, mint megijedni” elv alapján él, hiszen sosem tudni, mikor jön a veszély.
  • A „mérges kontrolláló” egyén pedig – akire az előadó „control freak”-ként hivatkozik – kényszerbe hajlóan szereti kontrollálni, irányítása alatt tudni a dolgokat. Mindezt a vele járó düh és indulat kíséretében. A „csak rám lehet számítani” jegyében cselekszik, mivel úgy érzi, csak ő képes jól megoldani a szembe jövő feladatokat, kihívásokat.

Ezek trauma esetén mind életmentő stratégiák lehetnek számunkra, hiszen pozitív reagálási módokat is magukban rejtenek. Azonban felnőttkori rögződésük kifejezetten negatív hatással lehet kapcsolatainkra.

Hátrányból előny

A reziliencia, azaz a lelki ellenállóképesség egy potenciális belső előnyt jelent számunkra, mely segít megküzdeni a negatív életeseményekkel, traumákkal. Segít „kimászni a nehéz gyermekkorból és boldog felnőtté válni” – állította az előadó. A jó hír az, hogy ez fejleszthető. Többek között a komfortzónánkból való kilépéssel, sok önismereti munkával, támogatással, a világról kialakult képünk megváltoztatásával, önmagunk megfigyelésével.
Van-e tehát a nehéz gyermekkornak előnye? Igen. A nehéz gyermekkort megtapasztalt személyek sokszor átélik, hogy

a változás az egyetlen, ami állandó az életükben.

Az ebből fakadó rugalmasság és alkalmazkodóképesség az élet szinte minden területén előnyt jelenthet számukra, mivel jól tudnak teljesíteni bizonytalan körülmények ellenére is. A nehézségek következtében nagy fokú önállóság jellemzi őket, valamint problémamegoldó gondolkodás, ami szintén jól hasznosítható számtalan szituációban. Az elhúzódó traumák következtében megváltozik az észlelés is. Az ilyet átélt személyek esetében gyakran megfigyelhető az emberi kapcsolatok pontosabb érzékelése.

Mi az, ami segíthet? Vannak tényezők, melyek a nehéz gyermekkoron való túllépést, a traumák és a kapcsolódó nehéz érzések feldolgozását segítik. Ilyen többek között a magas intelligenciaszint, a világra és másokra, önmagunkra való nyitottság, a pozitív önértékelés. Ide tartozik még a társas támogatás, ha minket meghallgató, támogató családtagok, barátok, ismerősök vesznek körül. Valamint, ha van valamilyen hobbink, ami örömet okoz számunkra. Segít továbbá a célok kitűzése, a pozitív felfogásmód és az optimizmus, saját magunk pozitív megélése kapcsolatainkon keresztül.

Azok, akik a nehézségekből fel tudtak állni és az abból adódó pozitívumokat előnnyé formálni, igazi hétköznapi hősök, amilyenekké mi magunk is válhatunk!

Deliága Éva tanácsai nagyon hasznosak lehetnek szülők és leendő szülők számára egyaránt, azzal kapcsolatosan, hogy hogyan előzhető meg a „nehéz gyermekkor”. Mire jó, ha odafigyelünk. Fontos a gyermekkel való pozitív érzelmi kapcsolódás, mely talán a legjelentősebb védőfaktor. Fontos, hogy

a gyermek megtapasztalja legalább egy személytől azt, hogy milyen, amikor feltétel nélkül szeretik és elfogadják őt.

Szintén nagy jelentőséggel bír a rendszer és a szabályok, a napirend kialakítása, mely keretet biztosít a gyermek számára. Biztonságot és kiszámíthatóságot. Abban az esetben persze, ha ebben jelen van a következetesség, és a gyermek életkorának megfelelően szabjuk ezeket, idővel őket is bevonva a szabályok alakításába. Sokat segít még a minőségi együtt töltött idő, az értő figyelem, meghallgatás és jelenlét, pozitív szülői minta (például a feszültséglevezető módokat illetően), valamint a reális elvárások.

A Mindset szakújságírójának kérdésére, hogy kik azok az ismert emberek, akik példaként szolgálhatnak ma sok ember számára kapcsolódó élettörténetükből kifolyólag, a következő választ adták az előadók: Deliága Éva elsősorban Nick Vujicic kéz és láb nélküli férfi, és Lizzie Velasquez, a „világ legrondább emberének” példáját, valamint a különböző, ma népszerű, kapcsolódó TED előadásokat ajánlja mindenkinek, mint inspiráló és motiváló élettörténeteket. Yamak Diana a „motivational speakerek” előadásain túl egy edzőtársának történetét ajánlja az olvasók figyelmébe, Fejes Gáborét, aki látássérülése ellenére rendkívüli sikereket ér el a Spartan Marathonokon.

Mi a tanulság tehát?

Az, hogy a nehéz gyermekkor ellenére formálható az életünk. A hátrányokból képesek vagyunk előnyt kovácsolni. Kialakíthatunk egy pozitív, értékekkel teli életet, ha változtatunk: a negatívumokat feldolgozzuk, a múltat lezárjuk, a pozitívumokat hasznosítjuk, a jelenben élünk. Azok a „hétköznapi hősök”, akiknek nehéz gyermekkoruk volt, de „megtanulták kreatívan megváltoztatni azokat a dolgokat, amiket képesek voltak megváltoztatni, és megtanultak együtt élni azokkal a dolgokkal, amiket nem tudnak megváltoztatni” – idézte Deliága Éva. Yamak Diana szerint a szenvedés, a fájdalom, a félelem az élet részei, az élethez pedig bátorság kell. Tanácsa, hogy a nehézségeket, kihívásokat és az előbb felsoroltakat lehetőségként fogjuk fel, és éljünk velük! Mindketten hangsúlyozzák: bátran merjünk segítséget, szakember segítségét kérni!

Ne feledjük el: felnőttként már van választásunk!