A labdarúgás mindenkié! – Nehézségek árán nők a pályán

A nők sportban betöltött szerepe és az ehhez való társadalmi viszony mindig is egy szélesebb nemi egyenlőtlenség manifesztációja volt. Ez megjelent a kevesebb sportolási lehetőségben, az edzéshez alkalmatlan eszközök és pályák használatában, a nem megfelelő edzői bánásmódban, továbbá a jutalmazásbeli különbségekben egyaránt. Ezek okán sok tehetséges és elismerésre méltó hölgy hagyta abba a profi sportot idő előtt. Cikkünkben a nők szerepét vizsgáljuk a sport kontextusában, kiemelt figyelmet fordítva a labdarúgókra. Ugyanis minden sportágat figyelembe véve talán itt található a legnagyobb szakadék hazai szinten a két nem között társadalmi elismerés, médiafigyelem, kereseti lehetőség és utánpótlás-nevelés tekintetében.

A napokban egy vidéki focitornán, ahol főként rekreációs és félprofi sportolók játszottak, feltűnt az egyik csapat tagjai között egy hölgy, aki ráadásul három gólt is rúgott a következő meccsen a férfi mezőnyben. Gyorsan megkérdeztük a jelenlévőket, mit gondolnak a történtekről. Mindenki megjegyezte, hogy furcsa nőt látni egy ilyen tornán, mivel nem megszokott, némileg próbálnak rá vigyázni, de a pályán ugyanúgy ellenfél, mint a másik csapat többi tagja.

Nemrég jelent meg egy interjú Vincze Ottóval, aki a futballt a férfiak sportjának nevezte, mivel harciasságot és szenvedélyt követel. Szerintünk – és a haladó gondolkodásmód szerint –

a sport mindenkié, sportágtól függetlenül.

Igaz, Magyarországon a női labdarúgás nem központi téma, mégis egyre több hölgy űzi ezt a sportágat, akár profi, akár hobbi szinten – harciasan, szenvedéllyel. Nyugaton pedig már azon dolgoznak, hogy megfelelő befogadóképességű létesítményt találjanak egy-egy női meccs lejátszásra. Hazánkban azonban az utánpótlásrendszer kiépítése sem megfelelően szervezett, a lányokat 13 éves korukban választják csak szét a fiúktól. Pedig a lányok és a fiúk, többek között testi és pszichés fejlődésének eltérő pályája ezt már korábban indokolttá tenné. E témakörben készülő interjúnk nemsokára megjelenik.

Történelem

Ahogy az ókorban, úgy a körülbelül 150 éve számított modern sportban is inkább a férfias erények, az erő kerül előtérbe, szemben a nőiességgel, gyengédséggel. A modern Olimpiai játékokat elindító Pierre de Coubertin úgy fogalmazott, hogy „a női sport a legkevésbé esztétikus látvány, amit emberi szem láthat”. Az angol futballszövetség 1921-es álláspontja pedig az volt, hogy ez a sport „nem passzol” a nőkhöz, ezért nem engedélyezte a női csapatok számára a pályabérlést. Sepp Blatter tizenhét évig vezette a világ meghatározó futballszervezetét, a FIFA-t. A női futball érdekében nem túl sokat tett, egyik javaslata az volt, hogy engedjék a gyengébb nem képviselőit nőiesebb, csinosabb ruhában játszani – persze ezt inkább férfi vágyai vezérelték. Furcsának mondható az 1928 és 1960 között uralkodó versenyrendszer az atlétikában is, amelyben a nők nem versenyezhettek kétszáz méter feletti távon, mert az túl fáradttá teszi őket.

Harciasság és szenvedély a focipályán.

1984-ig kellett arra várni az olimpiák történetében, hogy minden ötödik versenyző nő legyen. Azóta folyamatosan növekszik ez a szám, a 2008-as pekingi olimpián már negyvenkét,

2016-ban Rióban pedig negyvennyolc százalékát nők tették ki a versenyzőknek.

Anyagi oldal

Hazai és nemzetközi összehasonlításokat olvasva elképesztő különbségeket találtunk a két nem fizetéseit illetően. Világversenyeken is sokszor óriási differencia van, ami klubszinten még nagyobb mértéket ölt. Bár a harmincöt legfőbb sportágból huszonöt esetében ugyanannyi pénzt vihetnek haza mindkét nem legjobbjai, azonban fontos leszögezni, hogy nagyban a kereslet és a médiaérték határozza meg fizetéseket – tehát a legnézettebb, illetve legnépszerűbb sportágakban és sportcsapatokban lehet a legmagasabb összeggel ellátott szerződést aláírni. Mindazonáltal megállapítható, hogy a női bajnokságok és versenyek díjazása a legtöbbször elmarad a férfiak versenyeitől.

Az angliai futballban (Premier League) és az amerikai kosárlabdában (NBA) átlagosan közel százszorosát keresik a férfi játékosok. Hazai viszonylatban – a többi sportághoz képest – a férfi labdarúgók átlagkeresete messze a legmagasabb, a női focistákhoz képest a reláció nem kérdéses, mértékébe talán nem is érdemes belemenni. A többi sportágban is vannak eltérések: például a legjobban kereső női kosaras feleannyit vihet haza havonta, mint a férfi mezőny legjobban fizetett tagja. Érdekesség, hogy a tavaly márciusban Indiában megrendezett krikettbajnokságra érkező férfi csapatok mind biznisz osztályon, míg a női csapatok mindegyike turistaosztályon érkezett. Ugyanezen a krikettbajnokságon tizenhatszorosa volt a férfiak által megnyerhető összeg.

Nézzük meg azonban a teniszt, ahol mindkét nem meccsei ugyanolyan izgalmakat tartogatnak, ezáltal hasonló méretű közönséget és bevételt eredményeznek. Ez a díjazásban is megnyilvánul, a Grand Slam versenyeken a női és a férfi győztes ugyanannyit kap – igaz, a kisebb versenyeken a legjobb férfi játékosok számláját jóval nagyobb összeggel töltik fel. A focival kapcsolatos versenydíjazás tekintetében egy szemléletes példa, hogy a Labdarúgó-világbajnokságot megnyerő férfi csapat harmincötször akkora pénzjutalomban részesült a szövetség részéről, mint a női győztes.

Erények, amelyek segítik a női labdarúgók komplett játékossá válását: intelligencia, alázat, érthetőség. (Williams, 2007)

Sztereotípiák

Mik is ezek pontosan? Hiedelmek összessége egy szociális csoporttal kapcsolatban. Ezek többsége kulturálisan megalapozott és a szocializációs folyamat részeként tanuljuk meg és integráljunk a szelfünkbe. A köztudatban levő elgondolások többsége szerint a sport – ahogy ez már többször megjelent cikkünkben is –, a fizikai aktivitás inkább a férfiakhoz köthető, illetve

egyes kutatások szerint a férfiak alkalmasabbnak tartják magukat a sportra,

mint nő társaik. A legtöbb tanulmány azzal foglalkozik, hogy a sztereotipizálás miként magyarázza a hölgyek kisebb elköteleződését, illetve érdeklődését a sport irányába. A nők testmozgással kapcsolatos motivációjáról egy korábbi cikkünkben olvashattok.

Vannak azonban olyan jellegű kutatások is, amelyek a sztereotípiák teljesítményre gyakorolt hatását vizsgálják. E tekintetben többször jutottak olyan eredményre, amely alapján azt mondhatjuk, hogy a negatív sztereotípiák rontják a teljesítményt. Főleg azon profi szinten sportoló személyeknél, akik nem tudták integrálni a saját csoportjukkal kapcsolatos negatív vélekedéseket. Ezek az egyének olyan helyzetben, amikor a negatív sztereotípia aktiválódik, és némileg indokoltnak találják, félelmet érezhetnek a teljesítményük megítélésével kapcsolatban. Ez a sztereotípiafenyegetésnek nevezett jelenség egy plusz terhet rak a sportolóra, mind vizsgálati, mind versenyhelyzetben. Egy kutatásban arra jutottak, hogy az atlétikai és technikai képességeket is egyaránt rontja ez a fajta nyomás. Érdekesség, hogy

a sztereotípiafenyegetés negatív hatása inkább a nőkre jellemző,

és a férfiakhoz képest inkább náluk jelenik meg egyfajta teljesítmény-elkerülési cél, a teljesítmény-megközelítésivel szemben.

Hosszabbítás

Cikkünkben megvizsgáltunk néhány tényezőt, amelyek azt mutatják be, hogy a nőknek milyen tényezőket kell talán még alaposabban átértékelniük, mint a férfiaknak, mielőtt a labdarúgást választják. Szülőknek, gyerekeiknek és már felnőtt sportolóknak egyaránt le kell futniuk ezeket a plusz köröket akár profi, akár hobbi szinten gondolkoznak. Az infrastruktúra adott, az érdeklődés növekszik, a sztereotípiák lassan ledőlnek, a nemi egyenlőtlenségek mérséklődnek, a sportpszichológiai kutatások pedig rámutatnak azokra a tényezőkre, amelyek segíthetik, hogy a nők is ugyanolyan élvezettel játsszák a futballt saját maguk és a közönség számára is, mint férfi társaik.

 

Felhasznált irodalom:

Chalabaev, A., Sarrazin, P., Stone, J., & Cury, F. (2008). Do Achievement Goals Mediate Stereotype Threat?: An Investigation on Females’ Soccer Performance. Sport Psychology, 143-158.

Hively, K., & El-Alayli, A. (2014). “You throw like a girl:” The effect of stereotype threat on women’s athletic performance and gender stereotypes. Psychology of Sport and Exercise, 48-55.

Williams, J. (2007). A Beautiful Game. Oxford, New York: Berg.