Minél többet vagyok veled, annál jobban szeretem magam – a párkapcsolatok modern megközelítése

A szerelem és a szeretet szavakról legtöbbünknek minden bizonnyal az önzetlenség vagy az önfeláldozás jut elsőként eszébe. Elvégre akkor szeretünk valakit igazán, ha annak öröme saját örömünk forrásává vált. De vajon tényleg ez a helyzet? Nincs valami más is emögött a sok nemesség és fennköltség mögött? Dr. Arthur Aron szociálpszichológus szerint nagyon is van. Mégpedig saját énképünk táplálásának vágya!

Mielőtt a téma mélyére ásnánk, ismerkedjünk meg egy felettébb érdekes, ugyanakkor kellőképpen megalapozott párkapcsolati teszttel! Dr. Aron szerint egy adott pár aktuális megelégedettsége és hosszú távú boldogsága könnyűszerrel előrejelezhető egyénileg kifejlesztett mérőeszköze által. Csak annyit kell tenned, hogy a hét alábbi karikapár közül kiválasztod azt az egyet, amelyik szerinted a legjobban ábrázolja a pároddal közös kapcsolatotokat. Jegyezd meg a számot! A teszt értelmezését a cikkben találod.

Válaszd ki azt a karikapárt, amelyik szerinted a legjobban jellemzi párkapcsolatodat!            (Self = Én, Other = Másik)

A kapcsolat maga többé már nem elég!

Az emberi történelem során a házasságok túlnyomó többsége nem lelki társak nagy egymásra találásáról szólt. De még csak nem is a fizikai vonzalomról! Az efféle kapcsolatok ugyanis évszázadokig társadalmi-gazdasági intézményeknek számítottak, s inkább csak praktikus okokból köttettek meg. A házastársak emocionális szükségletei és intellektuális vágyai mind alá voltak rendelve ennek a hivatalos köteléknek. Az elsődleges szempont tehát nem a felek elégedettsége, hanem a házasság fennmaradása volt. Nem úgy, mint ma!

Napjainkban rendszerint nem azért keresünk párt magunknak, mert társadalmunk elvárásai vagy szüleink érdekei azt diktálják nekünk. Sőt, a házastársakat már saját vallásuk vagy közös gyermekeik sem tartják többé együtt. Ha egy kapcsolat menthetetlenül megromlik, a felek igyekeznek minél előbb kilépni belőle, ha pedig eleve csapnivalónak ígérkezik, inkább bele se mennek. Sokkal tudatosabbakká és önérvényesítőbbekké váltunk. A modern kor embere éppen ezért ma már nem férjet/feleséget, hanem egy olyan különleges társat keres magának, aki

egyéniségével sokkal érdekesebbé és izgalmasabbá képes tenni az illető életét.

Ne kiegészíts engem! Adj hozzám valami újat!

Dr. Aron szerint egy pár kapcsolatának boldogsága és tartóssága nem csak a felek mentális egészségétől, társas támogatottságától vagy kommunikációs képességeitől függ. Ezek meghatározó tényezői ugyan mindenféle emberi interakciónak, a komolyabb érzelmi viszonyokat azonban már nem képesek hosszú távon is jelentéstelivé és élvezetessé tenni. Akkor mégis mi képes? – tehetjük fel a kérdést. Nos, dr. Aron és dr. Gary Lewandowski Jr. kutatásai szerint az úgynevezett énkiterjesztés!

A valós párkapcsolati boldogsághoz nem elég néhány feltétel teljesülése. Többre van szükség!

Az énkiterjesztés fogalmának megértéséhez fontos tudnunk, hogy énünk egy olyan szubjektív eredetű, mentálisan létrehozott konstruktum, amely nem feltétlenül ér véget biológiai testünk határainál. Éppen ezért minden, amivel szoros kapcsolatban vagyunk, s mindenki, akivel kicsit is azonosulni tudunk, egyaránt énünk részévé válhat. Énkiterjesztésünk célpontjai lehetnek tárgyak (pl. az öltözékünk), személyek (pl. az élettársunk), közösségek (pl. a munkahelyünk) vagy eszmék (pl. az emberi egyenlőség).

Énünk összeolvadhat és egységet alkothat annak fizikai, szociális és eszmei környezetével egyaránt.

Dr. Lewandowskiék úgy vélik ugyanakkor, hogy aktuális szerelmünk vagy házastársunk különösen fontos szerepet játszik énkiterjesztésünk szempontjából. Eredményeik szerint ugyanis annál elégedettebb lesz valaki saját párkapcsolatával, minél több énkiterjesztést élhet meg partnere mellett. Ez azt jelenti, hogy társa által számtalan olyan ismeretre és élményre tehet szert, amelyek gazdagítják az illető saját magáról alkotott képét. Abban az esetben tudniillik, ha párunk jobb emberré tesz bennünket, különleges helyet fog kapni életünkben.

Elméletük alátámasztása érdekében a professzorok egy diákokkal folyatott kutatást is megvalósítottak, amely során 325 tanulónak kellet tíz héten át heti öt alkalommal megválaszolnia azt a kérdést, hogy „Ki vagy te ma?”. A résztvevőknek rövid leírást kellett adniuk magukról, mindezek mellett pedig olyan kérdésekre is válaszolniuk kellett, hogy szerelmesek-e éppen. A kapott adatok szerint a fiatalok sokkal részletesebb és összetettebb önjellemzéseket írtak magukról azután, hogy szerelembe estek valakivel.

Úgy tűnik, egy szerelmi viszony igencsak ki tudja szélesíteni személyes látókörünket!

Minél inkább eggyé válunk, annál boldogabbak vagyunk?

A hosszú távú énkiterjesztés lehetősége nemcsak szoros és kielégítő párkapcsolatot, hanem egyfajta összeolvadást is eredményez az érintettek között. Minél többet tanulunk tehát egymástól, és minél több közös élményen megyünk keresztül, annál jobban kezdünk hasonlítani egymásra. Ékes példái ennek dr. Aronék azon kutatásai, amelyek eredményei szerint a régóta egymást boldogító párok általában nehezebben különítik el saját tulajdonságaikat a másik vonásaitól, sőt arra is nehezebben emlékeznek, hogy korábban felsorolt képességeik tényleg az övéké vagy inkább a társuké volt-e. A szakértők szerint ennek a párkapcsolati összeolvadásnak az aktuális szintje kiváló mércéje lehet saját magunk és társunk jelenlegi elégedettségének. Miként? Arra a cikk elején szereplő tesztet fejlesztette ki a két professzor.

A ti énetek mennyire van összeolvadva?

Abban az esetben tudniillik, ha úgy érezzük, hogy partnerünk és saját magunk köre szinte tökéletes átfedésben van egymással, az azt jelzi, hogy énkiterjesztésünk rendkívül előrehaladott, mi pedig feltehetően boldogok vagyunk kapcsolatunkban. Abban az esetben viszont, ha véleményünk szerint társunk és saját magunk köre független egymástól, akkor valami baj lehet a közös tudás- és tapasztalatszerzés folyamatával, ami miatt unalmassá, meddővé vált számunkra partnerünk. A két véglet közötti fokozatszám növekedésével a kapcsolat minősége nőni, csökkenésével pedig értelemszerűen csökkenni fog. Ha te jelenleg alacsony értéket jelöltél meg, ne ess kétségbe! Inkább tanulj belőle, s gondolkodj el azon, hogy te és párod mit tudnátok nyújtani egymásnak annak érdekében, hogy hozzájáruljatok személyiségetek kölcsönös gazdagodásához!

Felhasznált szakirodalom:

Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., & Loftus, G. R. (2005).
Atkinson & Hilgard Pszichológia. 
Osiris Kiadó, Budapest, 437.