Az ideológiák nélküli ember

Ügyek vagy ideológiák mentén politizálunk? A kérdésre talán nincs egyértelmű válasz, de azt tudjuk, hogy míg Magyarországon a kormánypárt tetteit és mondanivalóját szívesen öltözteti az ideológiák egyenruhájába, addig az ellenzék inkább az „ügyek” felkarolását tartja elsődlegesnek. Mit tud elmondani a kutatások alapján a politikai pszichológia az ideológiákról, s itthon érdemes-e az ideológiákról mint létezőkről beszélgetni? Demeter András véleménycikke.

A társadalomtudósok szemében a II. világháborút követő időszak a nagy ideológiák kiüresedésének és halálának időszaka volt. Bár a keleti blokkban tombolt az osztályharc és az ideológiai képzés, a nyugati megfejtők szerint a háború utóhatásaként az egyének politikai attitűdjei elvesztették stabilitásukat és következetességüket. A klasszikus, liberális és konzervatív ideológiák nem tartogattak mondanivalót és főleg elégséges motiváló erőt az egyéni viselkedés befolyásolása szempontjából, sőt sok tekintetben érdemi különbséget sem hordoztak többé. Úgy vélték tehát, a politikai ideológiák felett eljárt az idő, a háborúban betöltött (szélsőséges) szerepük lejáratta tartalmi elemeit, az emberek immár ezek nélkül is képesek létezni.

Történelem és ideológia

Az ideológiákat olyan társadalmi, politikai és erkölcsi nézeteink affektív, kognitív és motivációs szerveződésének tekinthetjük, amelyek politikai magatartásunkat irányítják. A szociálpszichológia tudományának egyik alappillére a konzisztencia-elmélet. Pontosan ennek az elméletnek az elfogadása vezet az egyik alapvető kritikához az ideológiák létével kapcsolatban. Converse (1964) szerint az emberek nem rendezik konzisztens rendszerbe a nézeteiket, és

nem képesek azokat ellentmondásmentesen megfogalmazni.

Első ránézésre könnyen emészthető ez a szemlélet. Azonban a történelem velünk élő és mozgó folyamat, így észre kell vegyük, hogy számtalanszor jelenik meg egy-egy új elképzelés a világról és a politikailag, társadalmilag helyes magatartásról. Az ideológiák végeredményben mindig egy adott kérdésre, problémára születtek, helyes vagy helytelen válaszul (Müller, 2009, idézi Szabó, Fehér, Miklós és Szabó, 2013).

A politikai pszichológia eredményei

A kérdés politikai pszichológiai szempontból is kiemeltté vált, és hogy nincsenek ideológiai preferenciáink vagy észlelt különbségek a preferenciák közt, Jost és munkatársai (2003) cáfolták. Motivált társas megismerés elméletük alapján az emberek

társadalmi-politika nézeteiket belső motiváció hatására képzik,

tehát az egyéni motivációs különbségek eredménye a különböző ideológiák melletti elköteleződés. Elméletük segítségével feltérképezték a konzervatív eszmék központi mozgatórugóját, ami a változásokkal szembeni ellenállás és az egyenlőtlenség elfogadása. Korábbi vizsgálati eredmények újbóli összevetése után pedig sikeresen jellemezték a konzervatív világnézetű embert, akire jellemző a dogmatizmus, a kétértelműséggel szembeni intolerancia, a rend és struktúra iránti igény, az alacsonyabb integratív komplexitás és az új dolgok iránti visszafogott érdeklődés. Emellett rámutattak, hogy a konzervatív emberek jellemzően jobban tartanak a világ veszélyeitől – bűnözéstől, terrorizmustól, haláltól – és hajlamosabbak előítéletesen gondolkodni.

A liberalizmus mögötti tényezők felkutatásával kevesebb tanulmány foglalkozik. Eredményeik alapján a változások iránti nyitottság és a kevésbé zárt gondolkodás az, ami megfelelően differenciálja a liberális értékeket valló embert a konzervatív értékeket vallótól (Kurglanski, 2005; Carney és munkatársai, 2008).

Fontos megjegyezni, hogy e két fogalom megfelelő strukturálása és egymáshoz való viszonyulásának pontos leírása még nem teljes. A politikai bal- és jobboldali dimenzióval való kapcsolata sem tisztázott. Emellett mindkét dimenziónak – mint minden ideológiának – megfigyelhetőek központi és periférikus részei, melyek együttesen alakítják ki a tartalmakat. Ilyen periférikus/kontextuális változó lehet egy ország történelmének és így társadalmának egyedi alakulása. Ezt igazolják a posztkommunista országokban végzett kutatások (Fehér és munkatársai, 2012).

Például Lengyelországban a változásokkal szembeni ellenállás egyenlő a baloldalba vetett hittel, a gazdasági konzervativizmus támogatása pedig szintén a baloldaliak körében létező jelenség (Duriez, Van Hiel és Kossowska, 2005; Golec, 2001, idézi Jost és munkatársai, 2003). Enyedi és Todosijevic (2002) magyarországi mintán mutatta ki, hogy a szocializmus és a konzervativizmus együtt jelenik meg. Hunyady (2008) eredményei arról tanúskodnak, hogy a magyar emberek szerint a politikai paletta egyetlen résztvevőjének értékrendjében sem szerepelnek a klasszikus konzervativizmus mag-elemek. Thorisdottir, Jost, Liviatan és Shrout (2007) tanulmányának eredményei pedig kimutatták: a nyugat-európai országokhoz képest a posztkommunista országokban gyengébb a kapcsolat az egyenlőtlenség elfogadása, a szabálykövetés és a jobboldaliság között, ugyanakkor a nyitottság fogalmát a jobboldalhoz kötötték a válaszadók.

A fenti példák igazolják, hogy az eltérő politikai közegben történő szocializáció később eltérő reprezentációkat és válaszokat fog eredményezni (Kiss, 1999). Idevágó és szemléletes eredmény, miszerint Magyarországon mind a jobb, mind a baloldalra jellemző a tekintélyelvűség jelenléte (Todosijevic és Enyedi, 2008).

A XXI. századra fordulva

Bár a politikai hovatartozás mérése módszertanilag egyre több akadályba ütközik, a fenti eredmények fényében elmondhattuk:

az ideológiák korának vége még nem jött el.

Az ideológiákba vetett hitünk társas, kognitív és motivációs igényeink mentén születik (Jost, 2006).

A vátesz lóvá tesz. Egy évtizeddel ezelőtt még talán biztosan állhattunk Jost kijelentésének talaján, az ideológiák tartalomteliségében és valamiféle értékrend szerinti szerveződésében, azonban post-truth világunk tartogat meglepetéseket. A nemzetközi események jelentősebb elemzése nélkül elég az itthoni párbeszédek minőségét és tartalmát megfigyelnünk. Kurtán, slendrián és elcsépelt módon ismételgetett jelszavak, mint az „ügyek”, az „európaiság”, a „szabad ország” veszítik el végképp értelmüket az önmagából kifordult „keresztény-konzervatív” és „nemzeti-polgári” jelszavakkal szembeni küzdelemben. Üres világok feszülnek egymásnak a ringben, ahol a bíró a populizmus.

Menekültáradat, Soros György és Brüsszel áll szemben az összefogás vagy nem összefogás, mindenért a miniszterelnök a hibás koncepcióval. Jobboldal? Baloldal? Liberálisok? Konzervatívok?

Ideológiának nyoma sincs.

Programokat ütköztetni felesleges, hiszen azt a választópolgár nem fogja elolvasni, talán nem is érti. Értelmiségi párbeszéd, vita? Felesleges. Elképzelések, tervek valós prezentálása: elképzelhetetlen. Az ideológiák meghaladása a harmadik út. A negyedik pedig a lemondás róluk, az ideológia nélküliség.

Az ideológiák nélküli ember pedig választani megy.

•••

A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az író álláspontját tükrözi.

Felhasznált szakirodalom:

Carney, D. R., Jost, J. T., Gosling, S. D., Potter, J. (2008): The secret lives of liberals and conservatives: Personality profiles, interaction styles, and the things they leave behind. Political Psychology, 29, 6 , 807-840.

Converse, P. E. (1964). The nature of belief systems in mass publics. In D. E. Apter (Ed.), Ideology and discontent, 206–261. New York: Free Press.

Enyedi, Zs., Todosijeviċ, B. (2002). Konzervativizmus alulnézetben. Századvég, 21, 1-35.

Fehér, B., Fodor, J., Szabó, A. (2012). „Valóság és ideológia” – Egy új mérőeszköz kidolgozása a politikai ideológiák mérésére. (Ideologies and reality – Development of a new scale to measure political ideologies). In: Kun Gy., Moskovics M., és Pintér Z. (Eds.), Tudomány Felsőfokon – Válogatás kiváló diplomamunkákból, szakdolgozatokból. 2012/1 (pp. 4-38).  Szárliget: ÚT – Új Tudós Kiadó Kft.

Hunyady, Gy. (2008). A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás. MTA Székfoglaló előadás, Budapest, 2008. március 6.

Jost, J. T. (2006). The end of the end of ideology. American Psychologist, 61(7), 651–670.

Jost, J.T., Glaser, J., Kruglanski, A. W., Sulloway, F. J. (2003): Political conservatism as motivated social cognition. Psychological Bulletin, 129, 339-375.

Kiss P. (1999). A konzervativizmus pszichológiai és társadalmi kontextusban. Alkalmazott pszichológia, 1(2), 75-87

Kruglanski, A. W. (2005): A zárt gondolkodás pszichológiája. Osiris Kiadó, Budapest.

Szabó, Á., Fehér, B., Miklós, N., Szabó, Á. (2013). Mit jelent a bal- és jobb politikai dimenzió a magyar középiskolások számára? – Szociális reprezentációk összehasonlító elemzése iskolatípusok alapján. Alkalmazott Pszichológia, 2, 7-33.

Thorisdóttir, H., Jost, J. T., Liviatan, I., Shrout, P. E. (2007). Psychological needs and values underlying left-right political orientation: Cross-national evidence from Eastern and Western Europe. Public Opinion Quarterly, 71(2), 175-203.

Todosijevic, B., Enyedi, Zs. (2008). Authoritarianism without dominant ideology: Political manifestations of authoritarian attitudes in Hungary. Political Psychology, 29(5), 767- 787.