„Reziliens családot akarok!” – Útmutató a hatékony megküzdéshez

Számos kutatás számol be arról, hogy az életünk során megjelenő krízishelyzetek milyen hatással lehetnek az egyéni fejlődési utunkra. Arról is fontos azonban tudnunk, hogy nem kell mindenképpen negatív következményekkel számolnunk. Léteznek olyan védőfaktorok is, amikkel el lehet kerülni a kedvezőtlen kimenetelt. Sőt, mi magunk is tehetünk az egyéni vagy családi szinten jelentkező normatív és paranormatív krízisekkel való hatékony megküzdésért. Milyen rizikó- és védőfaktorok léteznek az életünk során? Mi is az a családi reziliencia? Hogyan alakíthatunk ki hatékony megküzdési módokat családunkban? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is keressük a választ.

A fejlődést támogató és védelmező faktorokat protektív vagy védő tényezőknek nevezzük. Ezek aktívan hozzájárulnak a megküzdéshez. Többek között az alábbi tényezők védőfaktorként hatnak a rizikófaktorokkal szemben: biztonságos gazdasági státusz, kényelmes és stabil lakhely, összetartó és segítőkész szomszédság, stabil családi szerkezet, alacsony házastársi distressz, háromnál nem több gyermek, mentálisan egészséges szülők, rugalmas szülői attitűdök és támogató, érzékeny, de szabályokat felállító nevelés, magas fokú, de mértéktartó stimuláció otthon, könnyen kezelhető gyermeki temperamentum, egészséges terhesség és újszülöttkor, kevés stresszes életesemény, kiterjedt társas háló és támogatás.

A pszichoszociális stresszre, illetve a család megterheltségére adott reakcióink egy része attól is függ, hogy mennyire vagyunk sérülékenyek és érzékenyek a rizikótényezőkre. A reziliencia vagy rugalmas ellenálló képesség egy olyan jelenséget jelent a pszichológiában, mint amikor számos rizikótényezőnek vagyunk kitéve egyszerre, mégis megfelelő vagy

jó fejlődési kimenet következik be az életünkben.

Fontos kiemelni, hogy egyes személyek reziliensek lehetnek bizonyos rizikó- és stresszfaktorokkal szemben, míg másokkal szemben nem. A rizikóval szembeni érzékenység egyrészt függ az egyén temperamentumától, vagyis genetikai alapja van. Másrészt a korai tapasztalatok által formálódó kognitív szint is hozzájárulhat a reziliens személyiség kialakulásához.

Családi krízishelyzetekhez való alkalmazkodás

Ugyanúgy, ahogy az egyéneknek, egy családnak mint rendszernek is meg kell küzdenie élete kihívásaival. Éppen ezért a családok vonatkozásában is érdemes a reziliencia jelenségéről gondolkodnunk. Amikor a családok krízishelyzetbe kerülnek, a legtöbb esetben egyensúlyhiány és zavar keletkezik a mindennapok jól megszokott működésmódjában.

A krízisek változtatásra késztetnek,

hiszen a diszkomfort érzését muszáj csökkenteni. Az egyensúly helyreállítása érdekében szükség van egyrészt a családi szerkezet, másrészt pedig a családtagok közötti interakciók megváltoztatására. Ha az alkalmazkodás hatékony, akkor sikerülhet leküzdeni a krízisből fakadó nehézségeket. Ez a családi képességek megerősödésével is együttjár, továbbá a megváltozott élethelyzetből kifolyólag, a család közös céljai is módosításra szorulnak. Előfordulhat azonban az is, hogy a családi krízishelyzethez nem sikerül megfelelő módon alkalmazkodni. Sikertelenség esetén viszont a család sérülékenységével kell számolnunk.

Családi reziliencia

A családi reziliencia értelmezhető egy olyan képességként, ami azt írja le, hogy a család hogyan tudja sikeresen szervezni élete körülményeit. Másrészt egy folyamatként is felfogható, ami a

kompetens alkalmazkodást

jelenti egy krízis után fellépő negatív életeseményhez. Kétféle kockázati tényezővel érdemes számolnunk a családi rendszerek életében a krízisek kapcsán. Egyrészt léteznek folyamatos vagy állandó „magas rizikójú” körülmények. Ide tartozik például a családi szegénység vagy egy családtag krónikus betegsége. A kockázati tényezők másik fajtája a traumatikus életesemények köre, mint például egy szülő halála vagy egy háború kirobbanása. Egy folyamatosan jelenlévő magas rizikójú kockázati tényező és egy traumatikus életesemény kombinációja eredményezi a legsúlyosabb kockázati körülményeket. Ilyen esetekben kiemelten fontos a reziliencia kérdésköre, továbbá a család szakszerű támogatása.

Hatékony családi megküzdési módok

Patterson azonosította azokat a családi megküzdési stratégiákat és folyamatokat, amelyek segíthetnek a nehézségek sikeres átvészelésében. Lássuk tehát mik bizonyulnak hatékony családi megküzdési módoknak:

  1. Próbáljuk meg fenntartani az egyensúlyt! Ha fennáll egy folyamatos stresszfaktor, például egy tartósan beteg családtag ápolása, akkor igyekezzünk ezt a problémából fakadó szükségletet kiegyensúlyozni más mindennapok szintjén jelenlévő családi szükségletekkel.
  2. Igyekezzük fenntartani a tiszta családi határokat! Minden család különböző alrendszerek összehangolt működéséből áll. Hatékony megküzdési mód lehet, ha határozott, de rugalmas határokat tartunk a szülői és gyermeki alrendszerek között. Egy krízishelyzetben gyakran megjelenhet a parentifikáció, a gyermek felnőtt vagy szülői szerepekkel és felelősséggel való felruházása. Ettől azonban mindig próbáljunk meg óvakodni, hiszen ezzel az amúgy is megterhelő krízishelyzeten felül még több nehézséget okozhatunk a gyermekünknek.
  3. Próbáljunk meg kompetens kommunikációt kifejleszteni! A megküzdést minden esetben tudja segíteni a folyamatos, tiszta, résztvevők sajátosságait, igényeit figyelembe vevő érzelemgazdag és információteli kommunikáció.
  4. Igyekezzünk pozitívan értelmezni a helyzetet! Hajlamosak vagyunk a negatív dolgokat könnyebben észrevenni, erőteljesebben észlelni. Ha azonban egy krízist a fejlődés mérföldkövének próbálunk meg felfogni, akkor könnyebben rátalálhatunk egy-egy helyzet pozitív aspektusaira is.
  5. Próbáljuk meg fenntartani a családi rugalmasságot! Sokat segít a megküzdésben, ha a család rugalmasan alkalmazkodik a külső körülményekhez, és nyitott rendszerként reagál a belső és külső folyamatokra.
  6. Igyekezzünk fenntartani a családi egység élményét! A családi kohézió és együvé tartozás élménye minden helyzetben segíti a megküzdést.
  7. Tegyünk aktív megküzdő erőfeszítéseket! A családon belül mindenki a maga módján, különböző megküzdési módokkal igyekezhet megbirkózni egy-egy helyzettel. Ez rendben van így.
  8. Igyekezzünk megtartani a szociális hálónkat! Ne szigetelődjünk el a külvilágtól, ne tagadjuk meg a külső segítséget vagy támogatást. A krízis után is próbáljunk meg kapcsolódni szeretteinkhez és barátainkhoz.
  9. Ha szükséges, akkor alakítsunk ki szakemberekkel is együttműködő kapcsolatot! Különösen nehezített életesemények kapcsán szakértő segítség keresése és elfogadása nagyban megkönnyítheti a megküzdést.

Felhasznált szakirodalom:

Danis, I., Kalmár, M. (2011). A fejlődés természete és modelljei. In: Danis I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I.: Génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest. 76-125.

Patterson, J. (1991). Family resilience to the challenge of a child’s disability. Pediatric Annals, 20, 491–499.

Patterson, J. (2002). Integrating family resilience and family stress theory. Journal of Marriage and Family, 64, 349–360.