A hűtlenség és ami mögötte van – tudósításunk Dr. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus előadásáról

Fenntartható a monogámia? Megbocsátható a hűtlenség? Miért elfogadottabb, ha a férfi csalja meg a nőt, és miért ítéljük el fordítva? Ha hűtlen voltam, elmondjam? Van élet a megcsalás után is? Ilyen, és ehhez hasonló izgalmas kérdésekre kaphattunk választ Dr. Szabó-Bartha Anett izgalmas előadásán, melynek középpontjában a megcsalás lélektani háttere állt. Most ti is választ kaphattok ezekre, és még sokkal többre is. Tudósításunk.

A Be Smart Klub által szervezett A hűtlenség pszichológiája című előadás keretében Dr. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta beszélt átfogóan a hűtlenség jelenségéről. Szó esett a figyelmeztető jelekről, rizikófaktorokról, és természetesen a jellemző pszichológiai háttértényezőkről. A két legfontosabb kérdés viszont a hűtlenség tényével kapcsolatban talán mégiscsak ez: „Elmondjam vagy ne? Ha elmondom vagy kiderül, utána hogyan tovább?” Ezekre a kérdésekre is megkaphattuk a választ.

Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta a Be Smart Klub előadásán.

„Megcsalás mindig volt, van is, és úgy gondolom, lesz is”

Mégis mit nevezünk hűtlenségnek? „Valakinél már ott kezdődik a hűtlenség, hogy nem bírja elviselni, ha a párja megnéz egy pornófilmet. Másnak az is belefér, ha a partnere időnként flörtöl a másik nem valamelyik tagjával” – mondta az előadó. Egyénenként máshol húzódhat tehát ebben a határ, így nehéz lenne egyértelműen definiálni, mit tartunk pontosan félrelépésnek. Valójában a pár két tagja közötti megállapodásról beszélhetünk ennek kapcsán. A kapcsolat szereplői azok, akik meghatározzák, számukra mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem.

A határokat tehát mi szabjuk.

Több típusát is elkülönítjük. Már nem csupán szexuális és érzelmi hűtlenségről beszélhetünk. Jelen van egyre inkább a technikai vívmányok előtérbe kerülésével az online hűtlenség (pl. pornó, szexting). Ezen felül számos más típusát is érdemes megemlíteni, melyeket az előadó felsorolt: az úgynevezett véletlen viszony (nem tervezett megcsalás), az elkerülő típusú viszony (intimitás elkerülése, konfliktus elkerülése), a visszaeső félrelépő (a hódítás öröme), a katapult viszony (párkapcsolat befejezésének előmozdítása), a romantikus viszony (klasszikus értelemben vett hűtlenség), valamint a szexuális függőségen alapuló viszony. Mi kell ahhoz, hogy ezek valamelyike létrejöhessen? A hűtlen félnek kell hogy legyen belső motivációja, oka a félrelépésre. Kell egy kifogás, mely csillapítja a keletkező bűntudatot, valamint a csalásra való hajlandóság, konkrét cselekvés. És nem utolsó sorban szükséges magának a lehetőségnek a megléte.

A megcsalás szinonimái szinte kivétel nélkül negatív értékítéletet hordoznak magukban (hűtlenség, házasságtörés, félrelépés), így érzékelhető és érzékeltethető, hogy a társadalom nagy része elítéli azt. Miért létezik akkor a sokak által feltett kérdés, azaz: miért elfogadottabb az, ha a férfi a megcsaló fél, és miért elítélendő (akár súlyos büntetésig menően), ha a nő a hűtlen? Erre a kérdésre az evolúciós pszichológia vonatkozó magyarázatával felelt Szabó-Bartha Anett. A nők evolúciós feladata elsődlegesen az utód gondozása, felnevelése volt, a férfiaknak ezzel szemben az utód nemzése és a család fenntartása. Ahhoz, hogy ez utóbbit a férfi megvalósítsa, fontos volt számára, hogy tudja, biztosan tőle van az utód, megéri a befektetett energiát, erőforrásokat. Ezt veszélyezteti a nő hűtlensége, így a férfi igyekszik azt mindenáron kivédeni.

Tények és tévhitek

Általában azt feltételezzük, hogy a hűtlenség kizárólag rossz, nem jól működő kapcsolatokban ütheti fel a fejét. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Számos egyéb tényező állhat ennek hátterében. Többek között a fogyasztói társadalom által közvetített üzenet:

NEM AKKOR VESZÜNK VALAMIBŐL ÚJAT, HA ELROMLIK, HANEM HA VAN EGY JOBB, AMIRE LECSERÉLHETJÜK.

Ez sajnos egyre inkább igaz a kapcsolatainkra is. Ehhez kapcsolódik a FOMO – fear of missing out – jelensége is, azaz, félünk attól, hogy kimaradunk valamiből, lemaradunk egy másik, vélhetően jobb lehetőségről. A megcsalás gyakran ezekből az elgondolásokból eredhet. Bármi álljon is a hűtlenség hátterében, a legtöbb esetben egy inadekvát problémamegoldó mechanizmusról van szó. Izgalmassá és vonzóvá pedig attól válik, hogy titkos, nem felvállalható.

Vajon idővel nőtt a hűtlenségek száma, vagy csak felvállalhatóbbá vált annak ténye? Erre nem tudjuk pontosan a választ. Az előadó azonban érdekes statisztikai adatokról is beszámolt a hallgatóságnak. A férfiak inkább az egyéjszakás kalandokat preferálják, a nők viszont a tartósabb érzelmi kapcsolatot, ha megcsalásról van szó. Számok tekintetében elmondható, hogy Magyarországon 1996-ban az emberek 7 százaléka, 2008-ban 19 százaléka, 2011-re

MINDKÉT NEM TÖBB MINT ÖTVEN SZÁZALÉKA ISMERTE BE, HOGY ÉLETE SORÁN LEGALÁBB EGY ALKALOMMAL FÉLRELÉPETT.

Ezek azért elég megdöbbentő számok.

Kutatások igazolták, hogy aki egyszer csal, az nagy valószínűséggel újra megteszi – háromszor nagyobb valószínűséggel lép félre a következő kapcsolataiban. Ezzel is érdemes azonban óvatosan bánni, fontos ugyanis mindig mérlegelni, minek a talaján jön létre a hűtlenség: ha kapcsolatbeli probléma húzódik meg a háttérben, akkor az előbbi állítás nem feltétlenül igaz, de ha személyiségbeli okok vezérlik azt, akkor igaz lehet.

Gyakori tévhit, hogy a megcsalásnak minden esetben van szexuális tartalma. Ez nem feltétlenül igaz, hiszen nem csak szexuális, hanem érzelmi megcsalást is számon tartunk, továbbá a korábban felsorolt egyéb típusokat. Előbbire a férfiak, utóbbira a nők érzékenyebbek inkább. Tény azonban, hogy a nők gyakrabban lépnek ki egy viszony miatt aktuális párkapcsolatukból, annak ellenére, hogy a szeretői viszony ezt követően sok esetben nem marad fenn sokáig. Gyakran a viszony csupán egy ok a kapcsolatból való menekülésre. Sok esetben, aki emiatt lép ki kapcsolatából, utána hosszabb ideig egyedülállóként él. Ez mindkét nemre egyaránt jellemző lehet.

A hűtlenség mindkét nemre jellemző, hátterében azonban számos ok meghúzódhat. Úgy mint a bosszú, az alacsony önértékelés, a visszaigazolás vágya vagy akár egy jobb lehetőség reménye.

A hűtlenség pszichológiája

Egészen más kapcsolati minőségekről beszélünk, amikor a szeretői kapcsolatot szeretnénk összevetni a párkapcsolattal. A kettő nem összehasonlítható egymással.

Vajon fenntartható a monogámia? Popper Péter szavait idézte Szabó-Bartha Anett ennek kapcsán: „A házasságokat 5 éves időtartamra kéne kötni, és 5 évente megújítani, hogy szeretnék-e a felek folytatni […]. A házasságokkal nincsen semmi baj, csak nagyon sokáig tartanak (Eötvös József).” Régen azért lehettek teljes mértékben monogám kapcsolatok, mert nem tartottak különösebben hosszú ideig (pl. háború vagy betegség miatt). Ez azonban ma már nehezebb kérdés, mert a kapcsolatok akár 30, 40, 50 éven át is tarthatnak ugyanazzal az emberrel. Ha eközben fejlődnek a pár tagjai, gyakran megfigyelhető, hogy „elfejlődnek egymás mellett”.

A megcsalásnak vannak rizikótényezői, és léteznek védőfaktorai is, melyeket számos kutatás eredménye alapján mutatott be az előadó. Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, minél nagyobb városban lakik, annál valószínűbb, hogy hűtlen lesz.

Ráadásul a genetika is befolyásolhatja a jelenséget. Létezik például az úgynevezett “kalandor-gén”

(DRD4-7R).

„De ez nem feltétlenül vezet megcsaláshoz, ugyanúgy például az extrém sportok kedvelőinél is jelen van” – jegyezte meg Szabó-Bartha Anett. Gyakoribb a megcsalások száma továbbá kerek évfordulók előtt, főleg férfiak esetében, például kerek születésnapok előtt. Rizikótényezőnek tekinthető még azonban a pornófogyasztás is. Akik nem néznek rendszeresen pornót, azoknál 15 százalék, akik rendszeres pornófogyasztók, azok esetében 28 százalék a félrelépők aránya. Továbbá a kapcsolati tényezők – intimitás, szenvedély, elköteleződés – jelenléte, illetve azok hiánya (Sternberg háromszögelmélete) szintén fontos kapcsolati háttere lehet a félrelépésnek.

Mi az, ami védőfaktorként működhet a hűtlenség esetében? A vallásosság és a kultúra protektív lehet, amennyiben normáival szabályozza a hűtlenséget. Gyakori vélekedés, és egyben egyes kutatások bizonyítják is, hogy a kevesebb szexuális partner, illetve a szüzesség későbbi elvesztése is védőfaktor. Az előadó szerint azonban ez attól is függ, hogy mindezeket mi motiválja – amennyiben kulturális vagy vallási szabályok miatt jön létre, úgy valóban gátolhatja a viszonyba való menekülést, éretlen személyiség talaján kialakulva azonban később ugyancsak rizikótényezővé válhatnak. A pszichológiai háttértényezők között vannak a normatív és paranormatív változások, a sérülékeny kapcsolati időszakok (pl. gyermekvállalás). Hatnak rá a személyiségen belüli tényezők (pl. negatív önértékelés) és a párválasztásra vonatkozó családi mintázatok, valamint a kötődés típusa egyaránt.

Megfigyelhetők különböző gyanújelek, melyek megléte valószínűsíti, hogy a háttérben hűtlenség húzódik meg. Ilyen például a bűntudati kényeztetés, szokatlan kérdések felvetése, a túl kritikus hozzáállás, valamint sok egyéb tényező megváltozása (külső, viselkedés, hobbi, időbeosztás, szokások, ízlés, telefon és számítógép-használati szokások). Érdemes tehát ezekre odafigyelni.

Van-e jó kapcsolat megcsalás után is?

Az előadó elmondása alapján lehetséges. Ahhoz, hogy felfedjük hűtlenségünket, és együtt tudjunk élni annak következményeivel, tisztáznunk kell magunkban, hogy mi a célunk vele. Ugyancsak Popper Pétert idézve: amennyiben nem áll szándékunkban kilépni a párkapcsolatból, és maga a viszony nem bírt különösebb jelentőséggel az életünkben, jobb, ha nem tárjuk fel azt. Ehelyett zárjuk le a szeretői kapcsolatot, így a másiknak sem okozunk fájdalmat, mi sem őrlődünk. Azonban azt is fontos megvizsgálni, hogy ha bevalljuk a félrelépést, mit szeretnénk vele valójában elérni? Állhat mögötte például a bűntudat oldása, vagy a kapcsolat sorsáról való döntés másik félre való áthárítása is. Mindenképpen gyászolnunk kell: vagy az aktuális, vagy a szeretői kapcsolatot.

Ha felvállaltuk a szeretői viszonyt, de közösen a párkapcsolatunk folytatása mellett döntünk, akkor tennünk is kell azért, hogy ez működhessen a továbbiakban. A kapcsolat változatlan folytatása nem vezet jóra,

A VALÓDI ÚJRAKEZDÉSHEZ A BIZALOM ÚJRAÉPÍTÉSE SZÜKSÉGES.

Szabó-Bartha Anett tanácsára a következőket kerüljük el: Ne hánytorgassuk fel örökösen a sérelmeinket! Ne várjuk el a másiktól, hogy folyton kompenzáljon a minket ért sérelmek miatt! Ne vegyük fel a mártír vagy áldozat pozíciót, ne kezdjünk játszmákba! Ne hasonlítgassuk magunkat a volt szeretőhöz! Ne támadjuk a továbbiakban a másikat! Ne alázzuk meg, ne követelőzzünk, ne kérjük mindenért számon! Akkor mégis mit tegyünk ahhoz, hogy a kapcsolat újra működőképes lehessen? Kommunikáljunk egymással! Hallgassuk meg a másikat! Vegyük figyelembe egymás igényeit! Igyekezzünk visszaszerezni a bizalmát! Fedezzük fel újra egymást! És mindenekelőtt fontos feltárni, mi vezetett a hűtlenség kialakulásához. Csak ennek megoldásával kerülhetünk közelebb egy új alapokon nyugvó kapcsolat kialakításához. Ha ezek mentén cselekszünk, akkor közös erővel, együttműködéssel lehetséges a továbblépés.

A Mindset Pszichológia szakújságírójának kérdésére, azaz, hogy létezik-e a párkapcsolat megtartása mellett valós megbocsátás a hűtlenség felfedését követően, a következő választ adta az előadó: bár nem könnyű a megbocsátáshoz és a továbblépéshez, a kapcsolat folytatásához vezető út, mégis lehetséges. Ehhez pedig egy remek irodalmat ajánlott, melyben tovább tájékozódhatunk a témát illetően: Szondy Máté klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta „Hogyan tudnék továbblépni? A bosszú és a megbocsátás pszichológiája” című könyvét.

Ha érdeklődnél még a téma iránt olvasd el másik két cikkünket is: első rész, második rész.

Hasonló problémával küzdötök? Gyertek a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központba, ahol tapasztalt szakembereink párterápia keretében segítenek újra megtalálni az összhangot!


Iratkozz fel hírlevelünkre!