Lavinabiztonság öt lépésben – tudósításunk az iKaland előadásáról

Mitől vannak a lavinák? Miként lehet elkerülni őket? Mennyi időd van a hó alatt? Mekkora szerepe van a mentális tényezőknek a túlélésben? Többek között ezekre a kérdésekre kaptuk meg a választ az iKaland interaktív előadásán. Rényi Zsolt és Végh András osztották meg tapasztalataikat, illetve tudásukat év eleji budapesti rendezvényükön. Cikkünkben főként a mentális elemeket emeljük ki, de a végén találtok pár hasznos linket, amelyben további sportszakmai ismeretekhez juthattok. Tudósításunk.

Mintha csak egy lavina indult volna meg a lábunk alatt, olyan váratlansággal kezdték meg előadásukat az iKaland tagjai. Egy lavinahelyzetet játszottak el, amelybe a közönség nem csak az élmény szintjén, hanem konkrétan, magába a jelenetbe is bevonódhattak. Mikor már épp kezdtünk – mi, jelenlevők – belekényelmesedni székünkbe a jelenet izgalmait látván, akkor állította meg és mondta el Rényi Zsolt, hogy a hegyen még ennyi időnk sincs döntéseket hozni. Ha ez mégis sikerül, akkor azok a racionálistól sokszor eltérnek.

Ezért szükséges a lavinabiztonsági tudást készségszintre fejleszteni.

Az idő az egyik legnagyobb ellenség. Kutatások alapján a hó alá kerüléstől számított 10. percben még 80 százalék esély van a túlélésre, míg a 12-ben ez felére, azaz 40 százalékra csökken.

„Csak kettes a lavinaveszély”

Rényi első mentéssel kapcsolatos élménye a Tátrában történt, mikor Erőss Zsoltot mentették. Kettes lavinaveszély mellett indultak, hárman sajnálatos módon nem élték túl. A lavinabalesetek több mint fele hármas lavinaveszély mellett történik, egyes-kettes figyelmeztetési szintnél pedig a tragédiák harmada. Sokan úgy gondolják, hogy ha tényleg nagy veszély lenne, akkor négyes vagy ötös lenne a jelzés. A veszély mértéke lealacsonyodik, a figyelmeztető jeleket pedig megmagyarázzák, ami óriási probléma.

A mentés eszközei: lapát, szondacsákány, hófűrész, jeladó.

Déli oldal, északi oldal, mentális oldal

Ha belekerül valaki egy hócsúszásba, akkor a szervezete adrenalint termel, aminek hatására nem tud rendesen gondolkodni az illető. Pedig ezekben a helyzetekben nyugodtnak kell maradni, és törekedni kell a racionális döntések meghozatalára. Rényi szerint a hegyen – egyrészt az adrenalin hatására – a veszélyes dolgokat sokszor leértékeljük. Ilyenkor különböző elmecsapdák jelentkeznek: ezek egyfajta gondolkodási sémák, amelyek eltérítenek a racionalitástól.

Az sem mindegy, hogy az ember milyen lelkiállapotban indul neki a kalandnak. Az előadó úgy gondolja, hogy ha valaki tele van problémákkal, akkor kevésbé képes észrevenni a veszélyjelzéseket, mivel figyelme túlságosan befelé irányul.

Ezért szükséges az aktuális problémákat félretenni, és teljesen jelen lenni.

Ennek elősegítése érdekében saját lavinatanfolyamuk megkezdése előtt három perces relaxációs gyakorlatot végeznek a tanulókkal. A hó alá kerülve fontos még, hogy milyen az ember mindsetje. Rényi szerint elengedhetetlen hinnünk abban, hogy ki tudunk jönni a lavina alól, képesek vagyunk túlélni a helyzetet.

Az öt lépéses prevenció

  1. Lavina-előrejelzések figyelése. Kevesen nézik és értelmezik az adatokat, pedig az információ könnyen hozzáférhető.
  2. Útvonaltervezés. Ebben egy remek weboldal is segítségünkre lehet. Érdemes tudatosítani a helyzetet, a veszélyeket, személyiségünket. Ismerni kell magunkat ahhoz, hogy kiélezett helyzetben a hegyen is jó döntést hozzunk. Kell egy B-terv, és fel kell arra is készülni, hogy az A-tervet szükség esetén elengedjük. Ez olykor nem is olyan egyszerű, legyűrni saját eredeti elhatározásunkat.
  3. Madártávlat. A hegyhez érve validálni kell a terveket, értékelni, hogy reális volt-e az erőjelzés, az vár-e minket, amire számítottunk.
  4. Nekiindulás, folyamatos tesztelés. Állandó fókuszálás mellett figyelni kell a havat, a hótakarót, az időjárást, a terepet. Vannak különböző egyszerűbb és összetettebb próbák, amelyek segíthetnek eldönteni, hogy tovább tudunk-e menni vagy ajánlatosabb visszafordulni.
  5. Dokumentáció. Érdemes egy kis füzetbe naplózni a történteket, felírni a tesztek eredményeit, a különböző természeti paramétereket. Tapasztalat által nő az intuíció, ezért is érdemes néha visszaolvasni a korábban feljegyzett adatokat.

Érdekesség, hogy a halálos lavinabalesetek 93 százalékát az elhunyt vagy valamelyik túratársa okozzák. Ezek alapján mindenképp szükséges jól felkészülni egy túrára, illetve különböző tanfolyamok segítségével készségszintre fejleszteni a lavinabiztonsági ismereteket.

További részleteket az előadásról itt, a szervezetről pedig itt és itt olvashattok.