A délutáni időszak mint a napunk Bermuda-háromszöge

Az idő, amivel mindig versenyt futunk, sodródunk vele. Néha egy-egy esemény örökkévalóságnak, máskor egy röpke pillanatnak tűnik, ami szempillantás alatt eltűnik. Egy biztos, az időnk véges, mégis a „Mikor?” kérdést szeretjük leginkább háttérbe szorítani, amikor valami célt vagy feladatot tűzünk ki magunk elé. Mégis hogyan gazdálkodunk az időnkkel? Lehet ezt tudatosan irányítani? Mikor vagyunk a legproduktívabbak? Cikkünkből kiderül.

Mindennek megvan a maga ideje. Mondják. Az időzítés művészetét tudósok már számos életterületen, évtizedek óta vizsgáljak. A fő kérdés, amire a választ keresik, hogy események vagy a napok eleje, közepe és vége hogyan befolyásolja cselekedeteinket és emlékezetünket? Egyáltalán hogyan képesek csoportok időben harmonizálódni? És nem utolsó sorban, hogyan hat viselkedésünkre a kommunikáció és a különböző igeidők? Az idő láthatatlanul formálja észlelésünket, viselkedésünket, gondolatainkat, egészségi állapotunkat, jóllétünket.

Ha az időre gondolunk, gondolkozhatunk másodpercekben, percekben, órában, de akár napokban hetekben, hónapokban vagy években is. Eltekintve most a havi vagy éves tervezésektől, nézzük meg közelebbről, mi zajlik le egy nap az idő függvényében. Herman Ebbinghaus német pszichológus körülbelül egy évszázaddal ezelőtt már arra kereste a választ, hogy a nap különböző időpontjában az ember agyi kapacitása hogyan változik. Azt az eredményt kapta, hogy a személyek sokkal könnyebben tanultak meg és emlékeztek vissza szám- és betűsorokra a reggeli órákban, mint este. Számos kutatás követte ezt a vizsgálatot, amelyekből három fő következtetést tudunk levonni:

  1. A kognitív kapacitásunk változik az idő függvényében.
  2. Ezek a teljesítményváltozások elég széles skálán mozognak. A nap egyes szakaszaiban akár húsz százalékkal is romolhat vagy éppen emelkedhet teljesítményünk.
  3. A feladattól is függ, hogy melyikben mikor vagyunk produktívabbak.

A napot három periódusra oszthatjuk fel: csúcs, völgy és a feléledés. Általában felkelés utáni pár órában van a csúcs körülbelül a deli órákig, majd a völgy és a késő délutáni, esti órákban egy újabb energialöket, a feléledés jön, bár ötből egy embernél pont ellenkező sorrendben valósul ez meg. Ők az éjszakai baglyok. Vajon te melyik csoportba tartozol? Egyszerűen kiszámolható. Gondolj egy napodra, amikor akkor kelhetsz, amikor akarsz, és nem kell ébresztőórát beállítanod. Mikor szoktál ilyenkor felkelni? Mikor alszol el? Az elalvás és a felkelés között számold ki a felezőpontot. (pl.: Este 11 kor fekszel le és reggel 9 kor kelsz, akkor ennek a fele hajnal 4 óra.) Ha hajnali 5:30 vagy későbbi időpont jött ki, akkor valószínűleg az éjszakai baglyok közé tartozol.

Általában felkelés utáni pár órában van a csúcs körülbelül a deli órákig.

Általában a csúcsidőben, a délelőtti órákban tudunk a leginkább fókuszálni, magasabb az energiaszintünk, éberebbek vagyunk, és a figyelmünk, koncentrációnk is jobb. Ilyenkor az analitikus, koncentrációt igénylő feladatok elvégzésében vagyunk a legjobbak. Egyeseknek már a reggeli órákban, de leginkább ez a késő reggeli, dél körüli időben csúcsosodik ki. Ez az erős figyelemfókuszálás és éberség azonban a délután folyamán csökken, ami a második periódushoz , a „völgyhöz” vezet. Ez általában kora délutáni órákra tehető. A Harvard Egyetemen végzett 2016-os vizsgálatban Francesca Gino és két dán kutató azt az eredményt kapták kétmillió tanulót vizsgálva, hogy teszteken elért eredményeik rosszabbak voltak azoknak, akik délután vizsgáztak, mint akik a délelőtt folyamán.

Mit tegyünk a Bermuda-háromszögben, mit utána?

A délutáni időszak napunk Bermuda-háromszöge – ilyenkor a hatékonyság és a jó szándék eltűnik. Az éberség, a hatékonyság, a produktivitás és a kreativitás radikálisan csökken. Ilyenkor érdemes inkább olyan feladatokat betervezni magunknak, amik nem igényelnek nagyobb agyi kapacitást. Foglalkozzunk ilyenkor adminisztratív munkákkal, e-mailekre válaszolással, monotonabb feladatainkkal.

Délután érdemes inkább olyan feladatokat betervezni magunknak, ami nem igényel nagyobb agyi kapacitást.

A harmadik periódus a feléledés időszaka, ami késő délután vagy kora este következik be. Ilyenkor szárnyal a kreativitás. Két amerikai pszichológus, Mareike Weith és Rose Zack 2011-es vizsgálatában kreatív feladatok megoldására kérte a vizsgálati személyeket. Érdekes módon már azok a személyek is jobban teljesítettek délután ezekben a feladatokban, akik alapjáraton korán kelő, reggeli emberek. Ez a jelenség az „inspirációs paradoxon”.

Mindent a maga idejében

Tehát érdemes reggel inkább analitikus, erős fókuszálást igénylő feladatokkal foglalkozni, míg a kreativitásra, a gondolatok szárnyalására inkább délutáni, esti órákban szánjunk időt. Ilyenkor a reggeli erős koncentráció és fókuszálás enyhül, a gondolatok teret nyernek, nyitottabbá válunk és könnyebben tudunk absztraktabban gondolkodni. Az éjszakai baglyoknál ez általában fordítva működik. Ők inkább reggel nyitottabbak új ötletekre, kreativitásra, és inkább az esti órákban a tudnak jobban koncentrálni a produktivitásra, teljesítményre. A napunk felépítésének kulcsa tehát megismerni, hogy mi személy szerint mikor éljük át azegyes periódusokat, és ahhoz alakítani az analitikus, adminisztratív és kreatív feladatokat.

Ne csodálkozzunk, ha nap végén arra kapjuk fel a fejünket, hogy mindennel foglalkoztunk, amit aznapra beterveztünk, de semmiben sem értünk el eredményt, ha például analitikus munkát végeztünk a „feléledés” időszakában, vagy kreatív munkával foglalatoskodtunk a „völgyben”. Valószínűleg teljesen keresztbe fogja húzni számításainkat és másnap folytathatjuk ugyanezekkel a feladatokkal, hogy sikerüljön befejezni őket. Mennyiség helyett a minőség és az okos napi rutin kialakítása a kulcs.

A szünet ideje

Egy fontos napi rutinról még nem beszéltünk, ez pedig a szünetek tartása. Nem csak a feladataink tudatos megtervezése számít, de produktivitásunk és hangulatunk is nagyban függ attól, hogy mennyire tudunk jól bánni a szünetekkel és mennyire tudatosan használjuk ki azokat.

Tarts szünetet!

Sokféleképpen tarthatunk szünetet. Lehetnek hosszabbak, rövidebbek, és tartalmukat tekintve is különböző módon tölthetjük ki azokat. Egyesek chatelnek ismerőseikkel, telefonon beszélnek a családdal, esetleg esznek, mások csak leülnek egy kanapéra és pihennek. Vannak, akik inkább egyedül töltik, mások társaságban. Eddigi kutatások alapján mégis azt a következtetést lehet levonni, hogy a rövidebb, de több szünet tartása hatékonyabb, mint egy nagyobb szüneté. Ezen felül pedig azok a szünetek hatottak pozitívabban a fizikai és mentális egészségre, amelyek mozgással, társaságban és a természetben teltek el, okostelefon és elektronikai eszközök nélkül. Az 5-5 perces séták a természetben a kollégákkal, telefon és számítógép nélkül nemcsak növelik a jóllétünket, de csökkentik a stresszt, segítenek feltöltődnünk, javítják a hangulatunkat, a társas kapcsolataink minőségét, illetve növelik a produktivitásunkat és a kreativitásunkat is.

Összefoglalva tehát a legbölcsebb dolog, amit tehetünk, hogy megfigyeljük a saját napi ritmusunkat, és megállapítjuk, hogy a nap három periódusa („csúcs”, „völgy” és „feléledés”) esetünkben hogyan alakul pontosan. Ha napi rutinunkat ehhez igazítjuk, nemcsak időt nyerünk, hanem számos jótékony hatása lesz kognitív kapacitásunkra, hangulatunkra, kreativitásunkra és általános jóllétünkre egyaránt. Végezetül pedig ne feledkezzünk meg a szünetekről sem. Használjuk őket tudatosan, építsük be a mindennapjainkba, ugyanúgy, mintha ez is egy kötelező napi feladat lenne. Gazdálkodjunk okosan az időnkkel, ez az egyik legértékesebb dolog, amivel rendelkezhetünk.

Felhasznált szakirodalom:

itt.