Krízisben a koncentráció – gyakorlatok a figyelem fejlesztésére

A figyelem irányítása nem csak a sport területén fontos képesség. Mindennapjaink minőségét is alapvetően meghatározza, képesek vagyunk-e a megfelelő dolgokra koncentrálni. És manapság ebben egyre rosszabbul teljesítünk.

Azt hihetnénk, csak a kisgyerekek nem képesek végigülni egy 45 perces tanórát, pedig mi, felnőtt emberek is hajlamosak vagyunk elveszíteni a fonalat. A minőségi figyelem fenntartása erőfeszítést és önfegyelmet igényel, márpedig a ránk zúduló információrengeteg, hogy mást ne mondjunk, a felugró hirdetések, az értesítések, a telefon csipogása, mind eltereli a figyelmünket. Csak egy gyors teszt: mire idáig eljutottatok, hányszor néztetek rá a telefonotokra, vagy kattintottatok másik lapfülre?

A multitasking csapdája

A 90-es években vált a multitasking becsülendő képességgé. A felgyorsuló világban megnyújthattuk 24 órás napunkat, ha egyszerre több dolgot csináltunk. Azt hihetnénk, ezzel hatékonyabbak leszünk, pedig ennek ellenkezője igaz: agyunk kapcsolása nem párhuzamos, hanem soros,

a feladatok közötti gyors váltogatás sokkal jobban eLfárasztja,

mintha egyetlen dologba merülnénk bele.

Egy sportoló számára azonban kiemelt fontossággal bír a koncentráció. Az edzések csak a megfelelő felkészülés és fókusz segítségével eredményeznek fejlődést, a versenyen pedig nem engedheti meg magának egy ambiciózus atléta sem, hogy ne legyen ott fejben. A sportpszichológia ezért kiemelt figyelmet fordít a figyelem irányításának képességére.

A figyelem irányai

A sport területén három fogalmat különböztetünk meg ebben a témakörben: a figyelem azon folyamatok összessége, amivel feldolgozzuk a környezet lényeges mozzanatait. A koncentráció a figyelem tartós fenntartása, az összpontosítás pedig az, amikor teljes figyelmünket a zavaró tényezők kizárásával egy szűk tartománynak szenteljük.

A figyelmet további négy nagy kategóriába bonthatjuk két tényező alapján:

Széles fókuszú, kifelé irányuló figyelem: csapatsportok általában ezt a típusú figyelmet igénylik, amikor több külső forrást kell egyszerre monitoroznunk: a labda helyzetét, csapattársaink mozgását, az ellenfél taktikáját. A széles, kifelé irányuló figyelemmel felmérjük környezetünket és annak változásait.

Szűk fókuszú, kifelé irányuló figyelem: ahelyett, hogy a környezetet széles körben monitoroznánk, csak a külső környezet egy-két tényezőjére összpontosítunk. Például a focista tizenegyesrúgásnál figyelmét csak a labdára és a kapura irányítja.

Széles fókuszú, befelé irányuló figyelem: e figyelmet használva saját testünket, eddigi tapasztalatainkat és jelen érzéseinket helyezzük figyelmünk középpontjába. A tornász a gyakorlat megkezdése előtt fejben átveszi a mozgások sorát, felidézi magában az edző tanácsait, a begyakorolt célformulákat.

Szűk fókuszú, befelé irányuló figyelem: amikor belső környezetünk egyetlen aspektusára összpontosítunk, ezt a figyelmet használjuk. Amikor a futó egyedül légzéstempójára figyel, kizárva az ellenfelek pozícióját, lábai sajgását vagy a holtpont egyéb tüneteit, szűk, befelé irányuló figyelmet használ.

Talán úgy tűnhet, a legtöbb sportágra jellemző e típusok közül valamelyik, valójában igazán magas szinten csak akkor teljesíthet a sportoló, ha mindegyik figyelmi irányt képes gyakorolni a megfelelő helyzetben.

Fotó: Leio McLaren / Unsplash

Zóna

Sok sportoló számol be a „zónáról”, arról az optimális figyelmi állapotról, amikor képesek teljesen elmerülni a tevékenységben és szinte erőfeszítés nélkül kihozni magukból a legjobbat. Csíkszentmihályi ezt a flow fogalmával írta le, amihez bár sajnos akaratlagos ki-bekapcsoló gomb nincs, figyelmünk fejlesztésével egyre többet kerülhetünk ebbe az állapotba.

Következzen pár figyelemfejlesztő gyakorlat a sportpszichológusok eszköztárából!

Fontos: ezek a feladatok gyakorlást igényelnek.

Ne várjuk, hogy egyetlen átolvasás után a következő tétversenyen működni fognak! Kezdjük el otthoni, nyugodt körülmények között a gyakorlást, majd ahogy egyre jobban megy így, növelhetjük magunkon a nyomást: először edzéseken, majd versenyeken alkalmazhatjuk ezeket.

Búra: ahhoz, hogy kizárjuk a zavaró külső ingereket, például az ellenfél szurkolóinak zaját, képzeljük el, hogy egy vastag üvegbúra borul körénk, a pálya köré, ami eltompítja, vagy egészen elnémítja ezeket a zajokat. Persze hogyha saját szurkolóink hangja éppen hogy bátorít minket, akkor ezt képzeletben felhangosíthatjuk és erőt meríthetünk belőle!

Zseblámpa: rajzoljunk egy nagy zseblámpát, ez szimbolizálja a figyelmünket. Írjuk össze a lámpa fénycsóvájába, mik azok a dolgok, amiket a versenyen figyelmünk középpontjában kell tartanunk. Igyekezzünk minél konkrétabbak lenni, kerüljük a „figyelj az ellenfélre” jellegű általánosításokat. A „figyeld meg, milyen taktikát próbál bevetni az ellenfél” már pontosabb, így hasznosabb is. A fénycsóván kívül pedig a zavaró tényezőket gyűjtsük. Ne feledkezzünk meg a belső elterelő ingerekről sem: a fáradtság érzése, a negatív gondolatok vagy a magánéleti problémák begyűrűzése is a megfelelő mentális jelenlét ellen dolgozik!

Dobozolás: ha magánéleti gondolatainkat nehezen tudjuk a sportpályán kívül hagyni, hasznos technika, ha megtanuljuk edzés, verseny előtt „bedobozolni” őket. Adjunk magunknak pár percet, hogy elképzeljük, problémánkat betesszük egy dobozba, majd a dobozt leragasztjuk, belakatoljuk, elássuk, vagy az óceán mélyére dobjuk – bátran szabjuk magunkra a dobozolás módját, válasszunk olyan csomagolást, amiről elhisszük, hogy onnan nem tud „kimászni” hozzánk a verseny idejére a zavaró gondolat.

Tűfok: kiváló figyelmi edzés unalmas perceinkre! Vegyünk kezünkbe egy tűt és tartsuk magunk elé. Összpontosítsunk a tű fokára, ameddig csak tudunk! Gyakoroljunk minden nap, próbáljuk minél hosszabb ideig ezen az egy ponton tartani figyelmünket!

 

Ajánlott olvasmányok:

Gyömbér Noémi, Kovács Krisztina: Fejben dől el

Csíkszentmihályi TED Talk a flow-ról