Nedves Magyarország – az alkohol rossz öngyógyítási kísérlet

Nedves Magyarország – egy pohár sok, ezer kevés. Ezzel a címmel rendezte meg a Mindset Pszichológia Debrecen negyedik, egyben évnyitó Pszicho-Kávéházát, amelynek ezúttal is a Nagyerdei Víztorony adott otthont. A rendezvényt Kucsinka Gabriella újságíró, Terézanyu díjas író, a Hangák – Zöldre Érett Nők Közössége alapítójának előadása nyitotta meg. Mi is az alkoholizmus egyáltalán? Hogyan alakul ki? Mit tehetünk ellene? Bár a magyar lakosság nagy részét valamilyen formában érinti a probléma, keveset beszélünk róla, s talán ennek okán az esemény teltházas volt ez alkalommal is. Tudósításunk.

Kucsinka Gabriella és édesanyja történetét a Terézanyu pályázati anyagából ismerhettük meg, amelyet az előadás elején mindenki megtekinthetett. Előadását azzal a gondolattal kezdte, hogy bár mi több információt kaptunk róla, és ő nem ismerhet minket, mégis van bennünk valami közös: a téma kapcsán mindannyian érintettek vagyunk, valamilyen formában.

Miért iszik, vagy ha pontosak akarunk lenni, miért nem iszik valaki?

Az alkoholfogyasztásra mindig találunk okot: bánat, veszteség, de ünneplés alkalmából is gyakran nyúlunk italhoz. Emiatt helyénvalóbb feltenni inkább azt a kérdést, hogy miért nem iszunk? Sok gyereknek nagy élmény először megkóstolni az alkoholt, s az alkoholfogyasztás egyfajta beavatási szertartás is a felnőtt életbe. A fiatalok középiskolai és egyetemi éveit végigkísérik a bulik és az alkohol, hiszen a „menők isznak”.

Nem volt ezzel másképp az előadónő sem. Elmondása szerint édesanyja hosszú ideig úgy élte életét, hogy nem tekintett problémás ivóként magára. „Az egész valahol ott kezdődött el, amikor rájött arra, hogy abba a laza, könnyed, problémamentes állapotba társaság nélkül is el tud jutni, … amikor az alkoholfogyasztáshoz már titok kapcsolódik, onnantól kezdve az problémásnak minősíthető” – vallja Gabriella. Édesanyja bevásárlás után a ház különböző pontjain rejtette el az alkoholt. Ahogy idővel nőtt az elfogyasztott mennyiség, nőtt az idő is, amit „logisztikával” kellett töltenie: mikor és honnan vásároljon, hova rejtse el. Így történhet, hogy az ember nem veszi észre, de egy ponton túl az alkohol irányítja az életét. Az édesanya, példának okáért a családi nyaralásokra is szorongva gondolt, mert akkor nehezebben tudott alkoholhoz jutni.

Kucsinka Gabriella előadása a Mindset Pszichológia debreceni Pszicho-Kávéházán.

Mindeközben a családban…

A probléma úgy volt jelen, mint elefánt a porcelánboltban. Hosszú éveken keresztül próbáltak nem szembenézni vele: játszmák, ígéretek, hazugságok és rosszullétek követték egymást. Szép lassan a család egész élete a szenvedélybeteg anyuka köré rendeződött: nem jártak el vendégségbe, nem hívtak vendégeket. Gabriella egyik legfájdalmasabb emléke egyetemista korából származik: amikor egy rosszul sikerült szigorlat után felhívta édesanyját, mert vigasztalásra volt szüksége, azonban saját problémája helyett az anya hangját figyelve csak azon aggódott, vajon ivott-e már aznap. Ezután a család összefogott, és próbálkoztak: a rejtett célzások sosem értek célba, de a direkt kérdés sem vezetett eredményre. Anyukája később a munkahelyét is elveszítette, azonban nem ez volt a lejtő alja. A szenvedélybeteg édesanya azt vallja, hogy

SZÜKSÉG VAN MÉLYPONTRA A VÁLTOZÁSHOZ.

Az ő mélypontja az volt, amikor megtiltották neki, hogy vigyázzon az unokájára. Ezzel Gabriella megszakította az alkoholista, családi játszmát. Az édesanyja egy héten belül speciális terápiába kezdett. „Egy hónap elteltével egy új szülőt kaptam, aki ötven év után felébredt Csipkerózsika álmából” – mondta elérzékenyülve Gabriella. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a betegség a teljes személyiségre kihat. A hozzátartozók sok esetben ekkor szembesülnek azzal, hogy az ő életük is megváltozik, illetve hogy mennyire részesei voltak a játszmáknak. Édesanyja a mai napig csak egy műanyagpohárból koccint üdítőjével, és bár hiányzik neki az alkohol, tudja, ha egy pohárral is inna, azonnal visszaesne. Történetük tabudöntő és őszinte, melyen keresztül az előadónő elsősorban arra kérdésre kívánt válaszolni, hogy hogyan segíthetünk. Nem tudjuk megmenteni őket önmaguktól, ezért nekünk kell dolgoznunk az önismeretünkön, és

EL KELL FOGADNUNK, HOGY A MÁSIK BETEGSÉGE NEM A MI HIBÁNK.

Az alkoholproblémával küzdőnek kell felismernie azt a célt, amiért érdemes elindulnia a szárazsághoz vezető úton; és meglátnia, miért szebb az élet a maga valójában, mint bódult állapotban.

Mi is az alkoholizmus?

Az est a kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, ahol az alkoholizmus és a szerfüggőség témáját több szempontból is körüljárták a szakértők. Dr. Csörsz Ilona klinikai szakpszichológus először a testi és lelki függőség állapotát emelte ki. Előbbihez tartoznak az elvonási tünetek és a toleranciafokozódás. Utóbbi legfőbb jellemzője a kontrollvesztés és a sóvárgás. Dr. Szemán-Nagy Anita klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta hozzátette, hogy a függőség a szociális kapcsolatokat is rontja, emellett pedig az anyagi helyzetre is rossz hatással lehet, hiszen az alkohol nem olcsó.

Van-e hasonlóság a különböző szerfüggőségek között? – erre a kérdésre dr. Holló Gábor okleveles biológus, biológiatanártól kaphattunk választ: minden függőség esetén az agy jutalmazó rendszerét hozzuk működésbe. A különböző szerek különböző sejtcsoportokat aktiválnak agyunkban, s minden bevitelnél génátírás megy végbe a sejtekben. Dr. Oláh Szabolcs irodalmár és kommunikációs szakember kiemelte, hogy a beszűkülés nyelvi szinten is megjelenik a betegeknél, idővel egész életüket az ital köré szervezik, stratégiákat alakítanak ki, hogy a napi adagjuk mindenképpen biztosított legyen.

A debreceni Pszicho-Kávéházban ezúttal is teltház gyűlt össze.

A gyógyulás felé vezető út első állomása, hogy a beteg ki tudja mondani: alkoholproblémája van, és szembe akar, ezáltal szembe is tud nézni vele. Kucsinka Gabriella hozzátette, hogy édesanyja is éveket töltött el úgy, hogy meggyőződése volt, képes egyedül letenni a poharat.

Milyen szerepe van a társas hatásnak az alkoholfogyasztásban?

Nedves kultúra vagyunk – említi a szakemberek által használt kifejezést a kerekasztal-beszélgetés moderátora, Gerhát Réka pszichológus, a Mindset Pszichológia Debrecen koordinátora. Az alkoholfogyasztás és a társadalom viszonya álságos: ha társaságban vagyunk, általában nem fogadják el, hogy nem szeretnénk inni. Ugyanakkor az alkoholproblémában szenvedőket a közösség gyorsan kirekeszti. Dr. Holló Gábor szerint minden társaságban van legalább egy személy, aki konformitásból fogyaszt alkoholt. Ahhoz, hogy kiléphessünk ebből a helyzetből, az a legfontosabb, hogy tudatában legyünk annak, ki irányít a kapcsolatunkban az alkohollal: a szer vagy mi. A társadalmunknak, a fiatal generációnak alkoholhasználati nevelésre, tudatos kultúrára lenne szüksége.

A fiatalokok alkohollal való kapcsolatát a szülők is alakítják. Ám érdemes először minden felnőttnek kialakítania a saját normális viszonyát az alkohollal, hiszen csak akkor tud példát mutatni a gyerekének, ha ő maga rendben van. Minden negyedik gyermek függővé válik azok közül, akiknél valamelyik szülő alkoholproblémával küzd. Ennek egyik oka vélhetően az, hogy az alkoholista szülő a konfliktusok, krízisek esetén megoldási stratégiaként használja az alkoholt.

ÖNMAGÁBAN AZ ALKOHOLPROBLÉMA GYÓGYÍTÁSA NEM LEHETSÉGES.

Ha például egy szociális szorongástól szenvedő alkoholistától elvonjuk az alkoholt, attól függetlenül a szociális helyzetekben még mindig nem tudja megállni a helyét. Ha a szülő nem tud hatékony érzelemszabályozást tanítani a gyermekének a változatos élethelyzetekben, sokszor megjelenhet a problémás alkoholfogyasztás.

De mi is az az érzelemszabályozás, és miért fontos?

Egy jó érzelemszabályozásra képes szülő válaszkész, elérhető, szükség esetén vigaszt nyújt a gyermeke számára. Ha ez a normális válaszkészség elmarad, a gyermek könnyen szülőszerepbe kerülhet, és az ő problémái háttérbe szorulnak, hiszen mindig a szülő viselkedését, reakcióit kell figyelnie. A szerhasználat sokszor hozza magával a többi konfliktust is. Az érzelemszabályozás kialakítása, a tudatos, korán elkezdett alkoholhasználati nevelés, valamint a társas nyomás csökkentése tehát kiemelten fontosak – összegezte a beszélgetést Gerhát Réka.

A közönség ezúttal is kérdezhetett a kerekasztal tagjaitól.

Léteznek-e olyan személyiségtípusok, amelyek alkoholizmusra hajlamosítanak, vagy elég csupán egy rossz élethelyzet?

A legjobb válasz dr. Szemán-Nagy Anita szerint az, hogy mindkettő létezik. Van, aki egy rossz élethelyzet miatt kezd el inni, és beszélhetünk egy úgynevezett függőségre hajlamos, dependens személyiségtípusról is. Ugyanakkor sok szenvedélybeteg számára az alkohol érzelmi hiányállapotokat pótol, például szeretetet, törődést stb. Érdemes tehát megfigyelni, mi hiányzik a problémákkal küzdő életéből, s az alapján helyettesíteni az alkoholt például hittel, szociális közeggel vagy esetleg sporttal. Fontos szerepet töltenek be a gyógyulási folyamatban a támogató családtagok, barátok is.

Kucsinka Gabriella véleménye szerint egyedül sem lehetetlen a gyógyulási folyamatot végigjárni, de érvelt a szakszerű segítség mellett.

SZÜKSÉGES ÉS FONTOS A MINÉL SOKRÉTŰBB TERÁPIÁS KEZELÉS.

Egyre több a terápiás lehetőség a szerhasználóknak és a hozzátartozóiknak egyaránt, melyekről a Mindset Pszichológia Debrecen chatbotján keresztül információkhoz juthatnak az érdeklődők.

Mindset Tudós, a Mindset Pszichológia Debrecen chatbotja

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői ezúttal is értékes gondolatokkal gazdagították a hallgatóságot. Az esemény közben egy új szolgáltatással is megismerkedhetett a közönség: a Mindset Tudóssal, amely a Mindset Pszichológia Debrecen chatbotja. Tőle további tartalmakat (a terápiás lehetőségek listáját és sok más értékes információt) kaphatnak az érdeklődők, ha ide kattintanak.

 

A debreceni Pszicho-Kávéház negyedik eseményét támogatta:

Alföld Televízió

Cívishír

Cívis Papír-Írószer

Hajdupress

Nagyerdei Víztorony

Pannon Guard