Depresszió belülről – tudósítás Bihari Viktória előadásáról

„Mi egy depresszív nemzet vagyunk, pont” – kezdte február 5-én, a Be Smart Klub által szervezett előadását Bihari Viktória író, blogger, humorista. A cseppet sem lágy bevezető után azonban még keményebb mondatok, kérdések, javaslatok következtek, komoly személyes tapasztalatokba ágyazva. Tudósításunkból tehát megtudhatjátok, milyen belülről egy ilyen betegség megélése. Honnan indult, hová tart és mi az, ami segíthet? Mindezt hitelesen most Bihari Viktória képviselte saját élettörténetével.

A Be Smart Klub teret adott Bihari Viktória író, blogger, humoristának arra, hogy saját élettörténetét megoszthassa a nagyközönséggel, melynek középpontjában a depresszió állt. A Korunk népbetegsége: a depresszió címet viselő előadás főként személyes tapasztalatokon alapult, mellyel igyekeztek irányt mutatni azok számára, akik hasonló problémákkal küzdenek. Segítség lehet ez akár a betegséggel küzdőknek, de szülőknek, barátoknak egyaránt, jelezve, hogy nincsenek egyedül nehézségeikkel. Másrészt igyekeztek felhívni a figyelmet ennek a betegségnek a komolyságára, és eloszlatni a kapcsolódó tévhiteket.

Nem ér a nevem”

Bár Bihari nem definiálta a depressziót, történetében jól fellelhetőek azok az elemek, melyek részben láthatóvá teszik ezt a betegséget. Nagyjából 10 éven át küzdött depresszióval, így az ő példáján keresztül is jobban megérthetjük, közelebbinek érezhetjük a jelenséget. Fontos tisztázni, Bihari Viktória nem szakemberként adott elő a témában, viszont sok önismereten van túl, és ami a legfontosabb, átélte ezt mentális betegséget.

Nagyon jó példával indított, az úgynevezett „magyar mentalitással”, a különböző problémahelyzetekhez való hozzáállásunkkal kapcsolatban. Egy kislánynak nehezére esett kinyitnia az ajtót. Többen várakoztak erre, valaki kimenni, valaki bejönni nem tudott. Mikor végül sikerült kinyitnia, a kintről bejönni szándékozó külföldiek gratuláltak a kislánynak, megtapsolták őt, ahelyett, hogy a „Na végre, hogy kiengedte a gyereket, gratulálok.” mondat hangzott volna el, célzottan az anyuka felé. A kislány megörült ennek, kihúzta magát. Jólesett neki tehát az, hogy teret kapott a próbálkozása, és a sikeréért elismerés, gratuláció járt, megélhette, hogy ő ügyes volt. Ellenkező esetben (azaz, ha három magyar ember várt volna az ajtóban) a leteremtésre a gyermek összehúzta volna magát, és a minősítés, a bántás negatív érzése kapott volna elsősorban teret, a megszégyenítettség, a „nem vagyok elég jó” érzése.

Bihari Viktória a Be Smart Klub szervezésében tartott előadáson.

A depresszió mint „befelé fordított harag”

„Minden családban volt egy Ranschburg könyv, csak senki nem olvasta” – emelte ki Bihari. Gyermekkorában az átlagos szülők mindenre odafigyelve igyekezték nevelni gyermekeiket, ahogy az előadó mondta „tiszta ruha, rendes ház”, a lelki életükre azonban kevesebb figyelmet fordítottak meglátása szerint. Az akkori szülői nevelési mintát sajátosan írta körül: „Járatlak külön órára, mert hülye vagy. Húzd ki magad az asztalnál! Rántotthús, húsleves, mákostészta. Szomszéd Gizikének köszönjél előre! Kezet mossál!”. Az elég jó szülőséget pedig a korabeli viszonyokhoz képest igyekezett hűen definiálni:

„Az a jó szülő, aki kivasalja a ruhát, megfőzi az ebédet, a szülői munkaközösség aktív tagja.”

„Apuka alkoholista, bejár a Csepel Művekbe, négy műszakba dolgozik, hazajön, leül, kiszisszenti a sört, megnézi a meccset, kicsit megveri a családot” – írta körül Bihari az „átlag családmodellt” akkoriban. Ezek kifejezetten szomorú sorok. Ma már a másik végletet képviselik sokan, aminek ugyanúgy megvannak a hátulütői és negatív hatásai.

Bihari 10 éven át volt pánikbeteg, depresszióját 14 éves korától datálja. Kezdetét ahhoz kapcsolja, hogy úgy érezte, nem szereti őt az édesanyja, akit hideg, merev, humortalan, nárcisztikus, ugyanakkor az előbbi definíciónak megfelelően gondoskodó szülőnek írt le. „Akkor került rám az a nagy, súlyos, fekete ólomkabát” – mondta. Azaz a depresszió, amit „befelé fordított haragként” definiál. Amikor sem harcolni nem tud az ember, sem elmenekülni, eszköztelen az őt ért negatív behatásokkal szemben. Szembe került a saját érzéseivel:

„Nem utálhatom az anyámat, hogy néz az ki, azt nem szabad.”

Mégis ezt érezte. Ekkor kezdte el látni, hogy ő nincs jól szeretve. Ennek következményeképpen pedig számos öndestruktív dolog került be az életébe (majd idővel és belső munkával távozott onnan), mint például a falcolás, szökés, agresszív megnyilvánulások, számtalan bukás, kirúgás, öngyilkossági kísérlet. Ezek mind az édesanyja elleni lázadások voltak, melyeket saját maga ellen fordított. Látható tehát, hogy ez a lázadás számos formát ölthet akár egyetlen ember életében is.

A gyermek életét nagy mértékben meghatározza, hogy szüleitől milyen visszajelzéseket kap. Ha szeretetlen közegben nő fel, hamar magányossá válik, és azt tanulja meg: „Én nem vagyok szerethető”.

Az anya

A gyermek nem így jön a világra, nem születik depressziósnak. Bár befolyásolja a genetika, a sors, a környezet, hogy milyen emberekké válunk, a depresszió egyik fő okaként a megszégyenítést, a szégyenérzetet emeli ki Bihari, melyet számtalanszor átélt gyermekkorában. Az érzés, amikor a szülő azt érezteti a gyermekkel, hogy „ciki, amit csinál, dugdosnivaló”, igyekszik helyette megmagyarázni számtalan dolgot, ami a társadalom által egyértelműen nem definiált „normális” cselekvésen kívül esik. Ezek mögött gyakran ott lehet egy szülői prekoncepció, egy előzetes elképzelés arra nézve, hogy mit várunk a gyermekkel kapcsolatosan, milyennek akarjuk őt látni és tudni.

Bihari elmondta, hogy szülei kisgyermekkorában korában elváltak, édesanyja egyedül maradt vele hosszú éveken át. Viktória nagyon hasonlított az édesapjára, mind külső, mind belső tulajdonságok vonatkozásában (egyre inkább), így édesanyja minden vele kapcsolatos haragját rávetítette a kislányra.

„Éreztem, hogy szeretne ő engem szeretni, csak nem tud”

– mondta Bihari, aki akkor nagyon, most viszont már nem haragszik az édesanyjára. Mert rájött, a szüléssel nem feltétlenül jön együtt automatikusan az újszülött baba iránt érzett szeretet. Az anya által tanúsított szeretetet, vagy épp szeretetlenséget (és még sok mást is) továbbvisszük aztán későbbi kapcsolatainkra, ahol kifejtik hatásukat. Ez Bihari esetében sem történt másképp: fél az intimitástól, a bensőséges kapcsolatoktól.

Az anya-gyermek kapcsolat egy alá-fölérendelt viszony. Az anya van felül, „ő volt itt előbb evolúciósan” – jegyezte meg Bihari, a gyermek pedig kicsi és alárendelt, neki sokszor sok mindent „nem szabad fölfelé kommunikálnia” (például a haragot). Így nem is mondja azt sosem egy párbeszédben, hogy:

„– Nem ilyen gyereket akartam. – Én se ilyen anyát akartam.”,

vagy „Úgy érzem, te engem nem szeretsz jól, mit szólnál, ha terápiába mennénk”. Amit kifejezetten kiemelt mint releváns káros tényezőt, az a double bind jelensége. Jelen esetben ez úgy fordítható, hogy a szülő, bár nem szereti a gyermeket, annak ellenkezőjét közvetíti felé, próbálja elhitetni vele, hogy szereti.

Szó volt az elérhetetlen szülő hatásairól is. „Gyerekkorban, ha nem éri el a gyerek az anyját, akkor az intellektusába menekül” – idézte Bihari. Ennek számos tehetséges embert köszönhet a világ ebből a nézőpontból szemlélve. „Ha a gyereket megijeszti a világ, akkor az anyjához menekül” – idézte újfent, „de mi van, ha a gyereket az anyja ijeszti meg?” Bihari szerint ez maga az őrület. Mert az

„anyád az egész világ, az egész világ az anyád”

és ha ő megijeszt és nincs kihez fordulnod, az egy merev, megszégyenítő állapotba taszíthat, amit Bihari depresszióként definiál. Ez egy beszorított állapot. Megtanuljuk azt, hogy a világ ijesztő. Ez fordít befelé, ami eredményezhet kreativitást is, rosszabb esetben azonban komolyabb pszichés zavarokat is. Emellett különböző maladaptív megküzdéseket, mint a gyógyszer- vagy alkoholfüggőség, stb.

A gyermek tünete jelzés a szülő felé:

„Anya szeress, anya figyelj rám, anya gondoskodj rólam!”,

melyek gyakran például fizikai szinten, betegség formájában jelentkeznek, igyekezve kiharcolni ezzel a szülő figyelmét, gondoskodását, szeretetét. Hiszen a gyermek tudja, hogy ezzel képes kiváltani ezt, még akkor is, ha negatív figyelmet kap csak cserébe, például szidást. Fontos szempont azonban az is, hogy sok esetben „mind a két szülő a feldolgozatlan traumáját elkezdi rátolni a gyerekre”, aki aztán magában kezdi el keresni később, hogy mi is vele a baj.

A továbblépés

Bihari Viktória már nem haragszik. Sem magára, sem az édesanyjára. Úgy érzi azonban, még mindig nem tud igazán szeretni. Ezen is dolgozik többek között az analitikus terápiájában pszichológus segítségével, ahová most már több mint egy éve jár. Ami ezzel együtt segítségére van, az a humorérzéke. Ez segített neki sok helyzet átkeretezésében, túlélésében. Továbbá hangsúlyozza, amit Feldmár András mondott:

gyógyító hatással van az emberre az, ha van valaki, aki másfél órán keresztül minősítés és ítélkezés nélkül meghallgatja.

„Abban hiszek, hogy egymást mérgezzük meg. Abban hiszek, hogy ha az ember életében van két-három ember, aki támogatja, akkor rengeteget lehet gyógyulni. És abban hiszek, hogy az ember nem születik rossznak. És hogy mindenki szerethető. Anyut, aput meg fel kell dolgozni terápiában” – mondta Bihari.

A Mindset szakújságírójának kérdésére – hogy hogyan jutott el arra a pontra, hogy szakember segítségét kérje betegségének és problémáinak kezelésében – az előadó a következő választ adta: Úgy érezte, megérett rá az idő, 10 éven át mondogatták, hogy menjen el pszichológushoz. Tudatosan sok mindent tudott már, ami érzelmileg még nem vált belsővé. Bihari Viktória úgy érzi, emiatt kimaradt 20 év az életéből, ami már nem pótolható. „Rettenetesen fájnak ezek az évek” – mondta. Javasolja, hogy aki teheti, minél hamarabb menjen el terápiába, mert az idő, az évek nem visszahozhatók. „Nem fogom tudni bepótolni. Annyit tudok tenni, hogy ami most van, azt megpróbálom összerakni” – hangzott a zárómondat.

Olyan problémával küzdesz, amit egyedül nem sikerül megoldanod? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!