Módszertani bemutató – a tranzakcióanalízis

Ha pszichológusnál járunk, számos terápiában vehetünk részt attól függően, milyen jellegű a problémánk, illetve személyiségünkhöz melyik módszertan illik. Elsőként a tranzakcióanalízist mutatjuk be, amely egy integratív szemléleti keretet biztosíthat számunkra, a tranzakcióanalízis, továbbiakban TA Erik Berne nevéhez fűződik, és Amerikából indult. A Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Társaság megfogalmazásában a TA egy személyiség és szisztematikus elmélet, amely a személyiség fejlődésével és a személyes változással foglalkozik.

Elméleti háttér

Erik Berne belgyógyász és pszichiáter volt, pályája kezdetén pszichiáterként praktizált, a hadseregben csoportmódszerekkel dolgozott. Elméletének kidolgozását 1941-ben kezdte el, melyet multidiszciplináris elemekre alapozta, de több módszertani útmutatást is figyelembe vett. Berne célja az volt, hogy

a pszichológiai elemeket beépítse a mindennapokba, azt vallotta, hogy a pszichológia mindenkié.

Berne-re hatással volt Erik Erikson elmélete, amely nagy hangsúlyt fektet a pszichoszociális környezetre. Szerinte az egyén személyiségfejlődése nem érthető meg a környezeti hatások figyelembevétele nélkül. A pszichiáterre szintén nagy hatást gyakorolt Federn énpszichológiája, amely alapján megalkotta az énállapotok személyiségmodelljét. Az elméletben felfedezhetünk még kommunikáció- és rendszerelméleti alapokat, karaktertipológiákat, de pszichodinamikus elemeket is, minr a jungi archetípusok vagy a Freudtól származtatott ismétlési kényszerek.

Mire jó a TA?

Az elmélet az énállapot modellre alapoz, az intervenciós lehetőségeket is ehhez köti. A TA egyszerre fókuszál az intrapszichés és interperszonális kommunikációra, és a tranzakciók elemzésére. A tranzakciókat alapvető társas érintkezési egységeknek tekinti, melyek magyarázzák a múltbéli viselkedést, és segítenek a jövőbeli viselkedés bejóslásában.

A TA számos potenciált hordoz:

  • A viselkedés és a gondolkodás mellett az érzelmek korrekcióját is célozza.
  • A problémák tartalma és előzményei mellett figyelembe veszi az azokat rögzítő, fenntartó gondolkodásbeli struktúrákat és kommunikációs folyamatokat.
  • Egyéni és csoportos helyzetben is működik.
  • Nagy felhasználhatósági intervallum jellemzi. Az önismereti igényüket fejleszteni kívánóktól a súlyos pszichikus zavarban szenvedőkig sokaknak segíthet.
  • A racionális és objektív logikai gondolkodás mellett teret enged az intuíciónak.

A TA alapvetése

Az elmélet pozitív pszichológiai beágyazottságú, amely azt jelenti, hogy

az emberre mint alapvetően jó, lelkileg egészséges és fejlődésre képes személyre tekint.

Az elmélet képviselői állítják, hogy mindenkiben megvan a gondolkodásra való képesség, és ennek mentén az emberek képesek meghatározni saját sorsukat, amely meghatározás idővel akár meg is változtatható. A gyakorlati módszernek két alapvetése van: egyrészt a felek szerződést kötnek, tehát meghatározzák, hogy a feladatok hogyan oszlanak el, megbeszélik a munka időtartamát, illetve a felelősség eloszlását. Másrészt a szerződés létrejötte után a kliens betekintést nyer a TA elméleti felfogásába, terminológiájába, egyfajta pszichoedukáció történik, amely a nyílt kommunikációt segíti elő.

A TA alapfogalmai

1. Az énállapot modell

A modell azt írja le, hogyan struktúrálódik a személyiség. Az egyes énállapotok egymáshoz kapcsolódó viselkedésmódokat, érzéseket és gondolatokat írnak le, ahogyan a személyiség egy részét egy adott időpontban manifesztálódik. Ezek alapján megállapít szülői, felnőtt és gyermeki énállapotokat, amelyeken belül további énállapotok azonosíthatóak. Minden énállapotrésznek van pozitív és negatív vetülete.

Felnőtt énállapotról beszélünk, ha az itt és mostban történtekre objektíven és tárgyilagosan reagálunk. A felnőtt funkcionális modellt nem osztjuk több részre.

Szülői énállapotról akkor van szó, ha egy adott szituációban úgy viselkedünk, ahogy valamely szülőfiguránkól tanultuk gyerekkorunkban. A szülői énállapotot két részre bonthatjuk.

  • Szabályozó szülő: meghatározza, mi helyes és helytelen, mit lehet tenni, mit nem. A pozitív magatartások ebben az énállapotban a másik ember megóvását célozzák (pl.: „Menj el orvoshoz!”), a negatívak viszont a másik ember figyelembevétele nélküli viselkedést forszírozzák (pl.: „Magával képtelenség együtt dolgozni!”)
  • Gondoskodó szülő: Óvó, féltő, segítséget nyújtó viselkedések, érzések halmaza, de gondoskodása mellett hagyja, hogy a másik ember bejárja a saját tapasztalásának útját. Pozitív magatartás ebben az énállapotban, amikor a segítség középpontjában a másik ember őszinte támogatása áll (pl.: „Látom fáradt vagy, szívesen hozok egy kávét, ha szeretnéd!”), negatív pedig amikor a viselkedés középpontjában a segítő áll (pl.: „Nem bírom már nézni, menniyre fáradt vagy!”).

Gyermeki én-állapotról akkor beszélhetünk, ha a személy visszatér olyan magatartási és gondolkodási formákhoz, amelyek a gyermeki énjét jellmezték. A gyermeki állapotot is szétbonthatjuk három részre:

  • Alkalmazkodó gyermek: a gyerek a személyiségfejlődése folyamán megtanult alkalmazkodni, hogy szeressék és elfogadják. Pozitív formáit a produktivitás jellmezi, a negtív formáit pedig azok a inadekvát viselkedési formák, amelyek többé már nem célravezetőek az adott szituációban felnőttként.
  • Lázadó gyermek: nem akar megfelelni a különböző elvárásoknak, helyette lázadólag lép fel.
  • Szabad gyermek: saját kedvére cselekedhet, kifejezheti érzelmeit. Pozitív szabad gyermek felnőtt élethelyzetben produktív, negatív szabad gyermeki kifejeződés viszont felnőtt élethelyzetben veszélyes.

Az én-állapot modellt arra használjuk, hogy a személyiség különböző állapotait megértsük. Ha elemezzük a különböző szituációkban nyilvánított viselkedést, érzelmeket, akkor strukturális analízist hajtunk végre, melynek eredményeként betekintést nyerhetünk abba, hogy a személyiség hogyan funkcionál.

2. A tranzakciók

A társas érintkezés formáit lehet idesorolni, amelyek által létrejön a kommunikáció két ember között. Amikor két ember beszélget ,különböző énállapotok vannak jelen, ahol nyíltan és rejtetten üzeneteket közölnek egymással.

3. Stroke-ok

Magyarul a stroke simogatást, elismerést jelent, TA-terminológiában annyit tesz, hogy különböző módokon a másik tudtára adjuk, hogy elismerjük vagy éppen ellenkezőleg, nem ismerjük el, amilyen vagy amit csinált. A stroke-ok lehetnek verbálisak, nem verbálisak (kiül az öröm az arcára), pozitívak, negatívak, feltételhez kötöttek (imádlak drágám, ha leviszed a szemetet) vagy feltétel nélküliek (szeretlek olyannak, amilyen vagy). Berne úgy vallotta, hogy az embernek alapvetően van igénye arra, hogy elismerést kapjon, ez feltétele az egészséges személyiségfejlődésnek.

4. Időstrukturálás

Amikor az emberek olyan helyzetben találják magukat, ahol nincs meghatározott struktúra, akkor kialakítják együttes időtöltésük saját struktúráját. Ennek Berne hat fajtáját azonosította:

  • visszavonulás (amikor fejben nincs ott valaki),
  • rítusok (megszokott párbeszédek sorozata),
  • időtöltés (fél-rituális keretek között egyszerű tranzakciókat váltanak),
  • aktivitások (valódi cselekvésre törekvés),
  • játszmák (erős érzelmekkel színezett stroke-ok cseréje, rejtett motivációkkal átszőtt tranzakció) és végül
  • az intimitás (nyílt, őszinte interakció).

5. Életpozíciók

Az életpozíciónk röviden a meggyőződésünk magunkról és a körülöttünk lévő emberekről. Ezek a meggyőződések egészen korán alakulnak ki, és velünk maradnak életünk hátralévő részében. Berne négy életpozíciót állapított meg:

  • Én oké vagyok.
  • Nem vagyok oké.
  • Te oké vagy.
  • Nem vagy oké.

A meggyőződéseket lehet kombinálni, így szintén négy megállapítást kapunk:

  • Én oké vagyok, és te is oké vagy.
  • Én nem vagyok oké, te oké vagy.
  • Én oké vagyok, te nem vagy oké.
  • Én nem vagyok oké, te nem vagy oké.

Ezek az életpozíciók tükrzözik a személy esszenciálisan elsajátított értékeit. A pozíciók kora gyermekkorban három és hétéves kor között alakulnak ki, mondhatnánk úgy is, hogy hiedelmek önmagunkról és másokról, amelyek a viselkedésünk mozgatórugói. Minden játszma és sorskönyv e négy pozíció egyikén alapszik.

6. Játszmák

Társas érintkezések sorozatai, amelyeket az emberek újra és újra megismételnek. Mozgatórugói valamely pszichológiai nyeresében keresendők. A játszma a TA-ban működési zavarokkal és konfliktusokkal terhes emberi kapcsolatok elemzésére alkalmazott fogalom.

7. Sorskönyv

A sorskönyv egy gyermekkorban készített, szülők által megerősített, és későbbi események által igazolt életterv. A személy életútjának alakulásában nagy jelentőséget játszik. A félig meddig tudattalan élettervet korán elkezdjük írni, már óvodáskorban.

A TA egyik alappillére az is, hogy az emberek saját maguk határozzák meg a sorsukat, és ez az elhatározás megváltoztatható.

Mindenkinek, aki akarja, hatalmában áll változtatni.

A sorskönyvi üzeneteket a szüleinktől kapjuk verbális, illetve nonverbális úton. Ezek mind tranzakciós ingerek, és a szülők különböző énállapotaiból származnak, és a gyermek valamely énállapotát veszik célba. Ennek alapján négy üzenetet különböztetünk meg:

  • Gátló parancs: kora gyermekkorunkban tanuljuk, a verbalitás előtti időszakban. Jellemzően a következő tartalommal bírnak: ne létezz, ne légy önmagad, ne tartozz sehová, ne gondolkozz, ne érezz.
  • Engedélyek: pozitív felszabadító üzenetek, amely azt sugallják, hogy szabad létezni, szabad érzelmeket valójában megélni.
  • Programok: ezek általában a szülő felnőttjéből származnak, és megtanítanak minket arra, hogy például hogyan kell szépen köszönni, hogyan kell férfinak/nőnek lenni, hogyan kell magunkra irányítani a figyelmet stb.
  • Ellenparancsok: betartásuk révén kerülhetjük el a gátló parancsok nyomán megírt sorskönyvi végzetünket (pl.: ha kezet mosok WC után, akkor oké vagyok.). Öt olyan erőt találtak a teoretikusok, amelyek meghatározzák a gyermek viselkedését. Ezek az alábbiak: Légy tökéletes! Légy erős! Tégy erőfeszítést! Szerezz örömöt! Siess! Az ellenparancsok betartása által létrehozhatjuk ellensorskönyvünket, és elkerülhetjük sorskönyvi végzetünket.

Érzelmek

A TA különös figyelmet fordít az érzelmekre, megkülönböztet autentikus és helyettesítő érzelmeket. Autentikus érzelmekről akkor beszélünk, amikor az ember megélheti a sziutáció által keltett indulatokat, érzéseket puszta valójukban.

Helyettesítő érezelmről akkor van szó, ha a személy nem fejezheti ki valódi érzelmeit, el kell kendőznie azokat. Ezeket is kiskorunkban tanuljuk. Például ha nem fejezhetjük ki dühünket (mert az nem szép dolog), akkor megtanuljuk, hogy ha dühösek lennénk, akkor közönyösen kell viselkedünk, mert ezért fognak minket jutalmazni a szüleink.

A TA nagy hozadéka volt, hogy felhívta a figyelmet a szocializáció korai negatív hatásainak kialakulására, és az emberek közötti, nem feltétlenül tudatos kommunikáció mivoltára. Egyszerre fókuszál a jelenre, gondolkozik az itt és mostban, és figyelembe veszi az személy történetiségét, egyfajta pszichodimanikus nézőpontot is képviselve.