A test börtönébe zárt lelkek – avagy az evés- és testképzavarok áldozatai

A testünkhöz való viszony megváltozását és a fogyasztói társadalom kulturális nyomását tükrözik az evés- és testképzavarok folyamatosan bővülő spektrumai. Szinte naponta találkozhatunk a médiában olyan megdöbbenést keltő hírekkel, melyek beszámolnak a fertőzésként terjedő evészavarok egy újabb, a sztárvilágból származó áldozatáról. Mi jellemző a betegek személyiségére? Létezik-e kiút az útvesztőből? Melyek a hatékony terápiás módszerek? Cikkünkből kiderül.

Az 1980-as évektől kezdve az evés- és testképzavarok növekvő tendenciával jelennek meg a pszichiátriai gyakorlatban. A modern civilizáció pszichoszomatikus mintabetegségeiként emlegetett evészavarok spektruma egyre szélesedik, öt-tíz évente leírnak egy-egy új típust. A betegségek megjelenésének kockázatát egyéni tényezők – mint a genetika vagy a személyiségbeli vonások – növelhetik. Továbbá szociokulturális tényezők, mint a nem, kor, társadalmi réteg, teljesítménykényszer kulturális nyomása, illetve a családon belül előforduló érzelmi zavarok is felerősíthetik megjelenésüket.

A kalóriák ezreit elfogyasztó állapotoktól az egészség-mániáig

Néhány évtizeddel ezelőtt az evészavarokat a 3 W jelzővel írták le: White Western Women, azaz fehér nyugati nőkre jellemzőnek találták őket. Ez ma már nem igaz, ugyanis férfiak körében is egyre gyakoribb, illetve a kevésbé fejlett országokban is. Fokozott kockázattal rendelkező csoportok lehetnek a diákok, legfőképp az egyetemisták. De a legnagyobb veszélynek leginkább a karcsúság követelményének megfelelni akaró nők; modellek, táncosok, egyes sportolók vannak kitéve.

Az anorexia nervosa központi tünetei a súlyfóbia, testsúlycsökkenés és a testképzavar. Egyes altípusába tartozó betegek koplalással, testmozgással csökkentik súlyukat, míg másik típusuk öntisztító viselkedésformákkal: önhánytatással, hashajtó szedésével érik el a súlycsökkenést. A betegek személyiségére túlkontrolláltság, perfekcionizmus és teljesítménykényszer jellemző. Minél inkább próbálják kerülni az érzelmeket, így a szexualitást is.

Az anorexia nem nélkülözés, ez felszabadulás

–olvashatjuk központi gondolatként különböző, anorexiások által írt blogbejegyzésekben, művekben. Ez a fajta gondolati beszűkülés, kizárólag a fogyásra való fókuszálás magában hordozza a betegek személyiségének megváltozását is; visszahúzódók, elkerülők lesznek, mely gyakran a depresszióig is elvezethet.

A bulimia nervosa alaptünetei a falásrohamok, amelyekre a kontrollvesztés érzése jellemző, továbbá a testsúlycsökkentő manipulációk, mint a hashajtószedés, hánytatás, koplalás. Mindemellett a betegek életét végigkíséri a testképzavarnak megfelelő, meg nem szűnő aggodalom a testsúly és az alak miatt. A betegek a falásrohamokat általában titkolják, melyek naponta többször is felléphetnek, rövid ideig tartanak és

akár ötvenezer kalória elfogyasztása is előfordulhat ilyenkor.

Mind az anorexiában, mind a bulimiában impulzuskontroll-zavarok is kísérhetik a betegek életét. Ezeknek a zavaroknak a megjelenését az érzelmileg labilis személyiség jelentősen megalapozza. A betegek önkontrolljukat elveszítve, alávetik magukat saját impulzivitásuknak, melynek gyakori következménye az alkoholizálás, drogfogyasztás, önsebzés, öngyilkossági kísérletek, kleptománia.

A falászavar és a purgálás a bulimia nervosa legjellemzőbb tünetei, azonban önálló zavarként egyre gyakrabban fordulnak elő az elmúlt években. Az elhízásban szenvedők között gyakran előfordulnak a falásrohamok, azonban ezek a személyek nem folyamodnak kompenzáló viselkedéshez; azaz a betegek túleszik magukat, de ezt nem követi önhánytatás. Az elhízottaknak ezt a csoportját elkülönítették és így született meg a falászavar fogalma. A szintén önálló zavarként létező purgáló zavar esetében a falásrohamok hiányoznak. A betegek nem esznek látványosan sokat, inkább csak eszegetnek, azonban ezt akár naponta többször öntisztító folyamatok követik. Az orthorexia nervosa, azaz az egészségesétel-függőség 1997-ben jelent meg az evészavarok palettáján. Fókuszában nem az étel mennyisége, hanem annak minősége áll. Az egészségesnek vélt ételekkel kapcsolatban patológiás mértéket is elérő kényszergondolatok és viselkedésformák léphetnek fel. A betegek életének központi tényezőjévé az evés válik, a személyes értékeket, kapcsolatokat és korábbi élvezetes tevékenységeket felülmúlva. A diéta betartásának sikeressége intenzíven befolyásolja a betegek önértékelését.

Gyógyulást jelentő terápiák

Az evés- és testképzavarban szenvedők hosszú, akár évekig tartó utat járhatnak végig gyógyulásuk során. Kezelésükben az egyéni, csoportos és családterápia egyaránt célt érhet. Súlyos lefogyás esetében, mint az anorexiában a testsúly helyreállítása a terápia kezdeti célja. A fiatal, családjukban élő betegek számára a családterápia bizonyulhat a leghatékonyabbnak, továbbá napjainkban egyre inkább terjed a család-csoport terápia, mely során több család vesz egyszerre részt a folyamatban. A testképzavar oldását tekintve a nonverbális és testorientált terápiák bizonyulnak a leghatásosabbnak, mint például a mozgás- és a táncterápia. A bulimiában szintén több terápiás lehetőség vezethet a teljes gyógyuláshoz. A kognitív- és viselkedésterápiák a megváltozott étkezési szokások korrekciójában nyújthatnak segítséget, bulimiával élő betegek körében ez a módszer érte el a legtöbb sikert. Az evészavarok komplex megjelenési formái a terápiás módszerek kombinálását kívánják meg, ezért speciális evészavar klinikákon ma döntően integratív terápiás módszereket alkalmaznak.

Felhasznált szakirodalom:

Füredi, J., & Németh, A. (2015). A pszichiátria magyar kézikönyve. Budapest, Magyarország: Medicina Kiadó.

Túry, F., Dukay-Szabó, Sz., Babusa, B., & Varga, M. (2010). Az evés- és testképzavarok újabb típusai a modern civilizációs ártalmak között. Magyar Tudomány, 171(11), 1306-1315.


Iratkozz fel hírlevelünkre!