Mentális feszültség? Irány a természet!

Az ember egyedfejlődése során szoros kölcsönhatásba került az őt körülvevő környezettel. Azonban ez a közeg a természet adta lehetőségeket jelentette, manapság pedig a modernizáció jóvoltából egyre inkább eltávolodunk ettől. Ám észrevehetjük: a természet számos jótékony hatással bír mentális és fizikai egészségünkre egyaránt. 

Az ember szoros kapcsolatban áll a természettel. Mégis, manapság hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről, hiszen a fejlett országok jellemzője, hogy egyre inkább átalakítják, mesterségessé teszik a környezetüket. Azonban ennek ellenére nem szűnik meg a természetes közeg iránti igényünk.

Szinkronban a természettel

Az ember belső órája, az úgynevezett cirkadián ritmus napi szinten szabályozza fiziológiai és mentális állapotunkat. Komplex hormonális és neurális szabályozás működteti, mikor leszünk éhesek, álmosak stb. A cirkadián ritmus kialakulása az evolúció során az agy fejlődésével járt együtt. Tekintve, hogy az evolúciós változások a környezet függvényében mentek végbe, agyunk és a belső szabályozó rendszerünk is a környezethez alkalmazkodott. Ám nem a jelenlegi állapotokhoz, hanem a természetes, zöld környezethez. Ahol például nem volt lámpafény: ha a nap felkelt, lehetett látni, ha lement, besötétedett. A melatonin-termelés a cirkadián-ritmus részeként az elalvásért felelős. Sötétben az agy melatonint választ ki, ezért álmosodunk el, ha egy sötét teremben ülünk. Feltehetőleg ha elég sokat töltenénk egy ilyen helyen, elaludnánk, ez pedig a fönt említett okokkal magyarázható. Az elektromosság alapjaiban rengette meg a cirkadián-ritmusnak eme részét is. Magunk szabályozzuk, mennyi fényt akarunk, ezáltal többek között azt is, mikor szeretnénk lefeküdni. Az életmódunk révén

módunkban áll befolyásolni a saját ritmusunkat.

A mesterségesség azonban nem csak a fényre terjed ki. Nem kell komolyabb erőfeszítéseket tennünk, ha élelmet szeretnénk (maximum elmegyünk a boltba), így akkor étkezhetünk amikor csak akarunk, akár akkor is, ha a testünknek semmi szüksége rá. A cirkadián-ritmusunk megborulása számos következménnyel jár, és hosszú távon hozzájárul a mentális stressz kialakulásához. A stressz népbetegségnek számít, kialakulásában pedig – többek között – ez is közrejátszhat.

Zöld erdőben jártam

Az ökopszichológia egyik alaptétele, hogy az ember természettől való elidegenedése nem csak a bolygóra van negatív hatással: az emberi psziché zavarainak kialakulásában is szerepet játszik. Többek között az említett ritmusszabályozás kimerítő a szervezet számára, így sérülékenyebbé válhatunk. A természet ereje azonban direkt módon is megtapasztalható: például depressziósok terápiája bizonyítottan eredményesebb, ha az illető sokat sétál és több időt tölt a friss levegőn. Ugyanígy a bezártság depresszióra hajlamosíthat, de mindenképpen rossz közérzettel jár.

Mindennapjaink során is megfigyelhető, hogy a természet közelségének vágya a mesterséges környezet ellenére is bennünk él, az otthonunkba csempészett szobanövényeken át a háziállatok jótékony hatásán keresztül is megmutatkozik. A kapcsolatot tehát érdemes megtartani és van is rá igényünk, ugyanis megtapasztalhatjuk, jobban érezzük magunkat, ha időt töltünk a szabadban.

A szabadban eltöltött idő minden téren pozitívan hat ránk.

A természetes zöld környezet vitalizál, segít a figyelmi fókusz helyreállításában, energiával tölt fel. A természetben végzett tevékenységek magasabb fokú fizikai aktivitással járnak, és elősegítik a csoportos tevékenységek kialakulását, ezáltal a társas kapcsolatainkra vonatozó igényeinket is nagy valószínűséggel kielégítik. A felsorolt tényezők mind

hozzájárulnak a pszichológiai jóllétünkhöz,

mentális és testi egészségünk megtartásához.

Ryan és munkatársai (2009) több kisebb vizsgálatot elvégezve úgy találták, azok, akik rendszeresen űznek valamilyen szabadtéri elfoglaltságot, magasabb vitalitásról számoltak be és magasabb pontokat értek el az élettel való elégedettség skálákon is. Továbbá, ugyanebben a vizsgálatban megjelent a különbség a kint és bent végzett mozgás között is: az a csoport ugyanis, akik kint sétáltak, magasabb vitalitásról és magasabb szintű jó közérzetről számoltak be, mint azok, akik odabent tették ugyanezt.

A természetbe való kivonulás, visszatérés kedvelt regény és filmtéma is: a főhős megtalálja magát, új identitást épít, a civilizációtól eltávolodván kerül közelebb önmagához. A szabadban töltött idő valóban segíthet előhozni az egyénekből a transzcendencia-élményt, amely többek között jelentős szorongáscsökkentő hatással bír. A transzcendens-élmények szintén hozzájárulnak pszichológiai jóllétünkhöz, segíthetnek az önazonosság-tudat kialakulásában és a megküzdésben is.

Talán a minket körülvevő világ nagyobb hatással van ránk, mint hinnénk. Használjuk ki bátran a természet adta lehetőségeket, érezzük meg a kapcsolódási pontjainkat! Zarándokút, túra vagy egy röpke séta, hogy „kiszellőztessük a fejünket”? Minden lehetőség a rendelkezésünkre áll, válogassunk kedvünkre és ne feledjük: a körforgás részesei vagyunk.