Azt sem tudjuk, fiú-e vagy lány? – Avagy nemek az iskolában

A kutatások szerint egy érdekes tendencia kezdett el kibontakozni: a lányok nemcsak önmagukhoz, hanem a fiúkhoz képest is jobban teljesítenek az iskolákban. De vajon miért lehet ez? Szükséges-e, hogy az oktatásban különbséget tegyünk fiúk és lányok között? 

Sok-sok vita folyt már arról, hogy a gyerekeket fiúkként vagy lányokként kell-e címkézni az óvodában vagy iskolában. Cikkünkben mellőzzük az arról való értekezést, hogy ki döntse el, milyen társadalmi nemű (genderű) legyen a gyerek: a szülő, a gyerek maga vagy az intézmény (bár ez is egy rendkívül érdekes téma). Csupán arról szeretnénk számvetést készíteni, hogy milyen alternatívák vannak az oktatásban a gender-téma kezelésére. A nemi kérdések – megosztó mivoltuk miatt – nagyon sok iskolában tabuvá váltak. Azt gondoljuk, hogy ha nemi különbségekről beszélünk, akkor felerősítjük a sztereotípiákat és a szexizmust.

Mi is írtunk már női és férfi agyról, annak különbségeiről. Sokan nagyon determinisztikusnak tartják ezt az elgondolást. Azt gondolják, nincsenek különbségek agyi szinten. Azt viszont nem tagadhatjuk, hogy a nők átlagáról és a férfiak átlagáról mondanak bizonyos dolgokat ezek a kutatások. Azaz igenis vannak különbségek nők és férfiak között abban, hogy mire huzalozta őket az evolúció, és mit tartanak szociális szinten kívánatos viselkedésnek tőlük. Mindezt azért tartottuk fontosnak elmondani, mert a különböző radikális vélemények oda vezetnek, hogy már lassan semmit sem merünk mondani a fiúk vagy a lányok csoportjáról, nehogy szexistának bélyegezzenek minket. Pedig

 a lányok és fiúk közötti különbségek tagadásával

elzárkózunk attól, hogy mindkét nemet segítsük a számára leginkább gyenge pontok erősítésében. Azaz társadalmi és oktatási szinten nem fogjuk tudni egyenjogúvá és egyenrangúvá, de mégis különbözővé tenni a két nemet, amíg el sem ismerjük azon területek létezését, ahol nem egyenlő esélyekkel indulnak bizonyos evolúciós és szocializációs szerepek miatt.

Sok kutatás például bebizonyította, hogy a lányok jobb tanulmányi átlaggal rendelkeznek, illetve nagyobb arányban jutnak be a felsőoktatásba, mint a fiúk. A lányok okosabbá váltak, mint a fiúk? A kérdésre a válasz persze nem ilyen egyszerű. A lányok általában jobb verbális (szavakhoz, beszédhez kötődő) intelligenciával, nagyobb önfegyelemmel rendelkeznek. Személyiségüket tekintve barátságosabbak, együttműködőbbek, mint a fiúk. Viszont a fiúknak is megvannak az erős területei. Miért szereznek tehát a lányok jobb jegyeket? A kérdésre a válasz nem a belső tulajdonságokban keresendő. Úgy tűnik ugyanis, hogy a lányok jobban illeszkednek az iskolai környezethez, mint a fiúk. Jobban tudnak alkalmazkodni hozzá. Azaz a mai iskola nem a fiúknak lett kitalálva. Ha az iskolai környezet bizonyos jellemzőit megváltoztatnánk, a fiúk is motiváltabbá válhatnának, sikeresebbek lehetnének. Ezáltal csökkenthetnénk az eredmények egyenlőtlenségét. Azaz a gyerekek egy-egy csoportjának teljesítményét nagyban meghatározzák a környezeti lehetőségek. Ezek pedig rajtunk is múlnak (például, hogy mire irányítjuk a figyelmünket).

Margrét Pála Ólafsdóttir norvég pedagógus szerint sem egyenlően indulnak a nemek az iskolákban. A fiúk sokkal több figyelmet kapnak a pedagógusoktól („rossz” viselkedésük miatt), mint a lányok. Mi több, a nemi szocializáció korlátozza a gyerekeket abban, ahogy viselkednek az iskolában. A lányok kisajátítják a feminim, a fiúk pedig maszkulin tevékenységeket és szerepeket. Megerősödnek és fennmaradnak az igazságtalan nemi sztereotípiák, és férfiak elsődlegességét hirdető társadalmi rend. Épp ezért dolgozott ki egy iskolarendszert, amelyben a gyerekek

nemi identitásuk szerint külön csoportokban tanulnak.

Így a gyerekek letehetik a nemi szerepeket, és kipróbálhatnak olyan dolgokat is, amelyek hagyományosan nem az ő feladataik lennének. A lányok fiús, a fiúk lányos dolgokat. Kompenzációs feladatokat is végeztetnek: a fiúkkal empátiát és gondoskodást, míg a lányokkal önbizalmat és bátorságot fejlesztenek. Ez az iskola el akarja gördíteni a láthatatlan nemi akadályokat, amelyek eltántorítják a gyerekeket bizonyos feladatok elvégzésétől. Természetesen a fiúk és a lányok gyakran működnek együtt egymással. Így tudnak megtanulni együtt dolgozni és egyenlőnek lenni, nem dominálni a másikat.

Reshma Saujani szintén a társadalmi szerepek perspektívájából szemléli ezt a kérdést, és a fentiekhez hasonló következtetésekre jut. Szerinte a lányoknak azt tanítják, hogy tökéletesek és szépek legyenek, és ne merjenek nagyot álmodni, esetleg olyan dolgot megpróbálni, amiben a bukás lehetősége benne van. Ő egy olyan kezdeményezést indított el, amely a lányokat tanítja programozni. TED-előadásában beszámol eredményeiről és tapasztalatairól (ennek linkjét a források között találják, elérhető magyar felirattal). Ötvenezer lányt sikerült eddig bevonnia a programba. Ő azt állítja, hogy bátorságot kell nekik tanítani, és nem teljesíthetetlen elvárásokat támasztani. Azt, hogy kiálljanak magukért és merjenek hibázni. Azaz úgy tudja egyenlőképp kibontakoztatni a férfi és a női nem is a képességeit, ha másban és másban erősítjük őket. Ha egy lány jó programozásban, akkor ne azért vesse el ezt, mert nincs elég kitartása, vagy mert nem mer ellentmondani annak a sztereotípiának, hogy a programozás férfi terület. Ha eredetileg bátortalan ebben, akkor segíteni kell a hátránya ledolgozásában. A nemeket különféle dolgokban kell tehát erősíteni, másféle esélyeket kell adni ahhoz, hogy a képességeiket felfedhessék. Ez tehát nem egyenlőtlen bánásmód, szexizmus? Nem! Ez inkább méltányosság!

Egyenlőség (bal oldal) vagy méltányosság (jobb oldal)?

Erre jó példa az előadónő megfigyelése, miszerint a lányok – még ha okosak is – hamarabb feladják. Nehezebben értelmezik kihívásként a feladatot, nem küzdenek vele. Amíg egy fiú úgy kér segítséget, ha nem tud megírni egy kódot, hogy: „Valami baj van a kódommal” , addig a lányok azt mondják: „Valami baj van velem.” Ezt pszichológus szemmel siker-kudarc attribúciónak hívjuk. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy minek tulajdonítjuk sikerességünk vagy kudarcunk okát. Például a lányok mondata arról árulkodik, hogy a hiba esetén egyből belső okokra gondolnak. Míg a fiúk inkább a feladat nehézségének, a kódnak magának tulajdonítják a kudarcot, és emiatt megpróbálják megoldani a feladatot. Hiszen eszerint a hozzáállás szerint a feladat megoldható!

Reshma Saujani programjával arra törekszik, hogy a nemek arányát bizonyos területeken kiegyenlíthessük. Hiszen sok olyan lány és fiú van, akit érdekelnek a hagyományosan ellenkező nemhez kapcsolt területek. Cikkünkben mi sem azt mondjuk, hogy a gender szerint elkülönített iskola az egyetlen és jó elképzelés. Csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy fontos abban erősíteni a gyerekeket, amire szükségük van. Ennek egyik módja a nemek szerint bontott óvoda vagy iskola. Hiszen nemünk is nagyban meghatározza azt, akik vagyunk, ahogy bánnak velünk, és amiben fejlesztésre szorulunk.

 

Felhasznált szakirodalom:

Ólafsdóttir, M. P.: Not only children – they are boys and girls. TED Talks (Rejkjavík).  https://www.youtube.com/watch?v=bTamWDbqbQI

Saujani, R. (2016). Teach girls bravery, not perfection. TED Talks (New York, NY). https://www.ted.com/talks/reshma_saujani_teach_girls_bravery_not_perfection.

Spinath, B., Eckert, C., & Steinmayr, R. (2014). Gender differences in school success: what are the roles of students’ intelligence, personality and motivation?. Educational Research56(2), 230-243.

további források: itt és itt.


Iratkozz fel hírlevelünkre!