„And the Oscar goes to…” – miért is szeretjük nézni az Oscar-gálát?

Idén március 4-én rendezték Los Angelesben, a Dolby Színházban a 90. Oscar- gálát, ahol az Amerikai Filmművészetek és Filmtudományok Akadémiája a 2017-es év legjobb filmjeit és filmeseit részesítette elismerésben. Még azok is, akik magukat nem tartják vérbeli filmrajongónak, egyszer az évben ilyenkor figyelemmel kísérik a filmvilág nagy öregjeinek és feltörekvő újoncainak parádéját. De miért is vagyunk ennyire oda az Oscar-gáláért? 

Stuart Fischoff, a Californiai Egyetem professzora – aki egyben a Journal of Media Psychology főszerkesztője is –, szerint a kérdésre egyszerű a válasz: mert társas „állatok” vagyunk. Ennek folytán a falkánk alfahím és -nőstény egyedeire kiemelt figyelmet fordítunk, legyenek azok uralkodók, hősök vagy jelen esetben filmsztárok. A kiemelt státuszban lévők a történelem folyamán bizonyos módon mindig is hatással voltak életünkre – arra, ahogyan öltözünk, beszélünk vagy ahogy éljük az életünket. Ezek az emberek a

kultúránk azon rétegét reprezentálják, akik aktuálisan meghatározzák: ki és mi számít fontosnak.

Az sem hátrány, hogy a hírességek jellemzően attraktív külsővel rendelkeznek, amit az átlagemberek szívesen néznek. „Szeretjük nézni a szexi és gyönyörű embereket, ilyenkor gyakorlatilag egy társadalmilag elfogadott kukkolásról beszélhetünk” – nyilatkozta Fischoff. Emellett a filmek varázslatának köszönhetően a nézők fejében könnyen kialakul az a tévképzet, hogy a színészek azonosak az általuk megformált karakterekkel, és elkezdenek fantáziálni arról, milyen is lenne személyesen ismerni őket. A kamera szemszögébe helyezkedve átérezzük a Frances McDormand által alakított anya kétségbeesett kutatását lánya gyilkosa után, Gary Oldman Churchilljének vívódását vagy Guillermo del Toro különceinek bimbózó szerelmét. Amikor kijövünk a moziteremből, őket is magunkkal visszük hosszabb-rövidebb ideig. Az képernyőn látottak pedig valós élményként raktározódnak el bennünk.

Filmnézés közben egy ponton a fikció valósággá válik – eltűnik a forgatókönyv, a rendezés, és csak a karakter marad.

A filmek ezen sajátosságát nevezi Fischoff önéletrajzi rezonanciának (autobiographic resonance). A filmek, amik nyomot hagynak bennünk, valamilyen módon a mi életünkről, érzéseinkről, problémáinkról szólnak, ezért tudunk azonosulni a szereplőkkel: mert releváns számunkra, amit a képernyőn látunk.

Az online filmnézés és tévézés korszakában ez a jelenség még inkább felerősödik. Kedvenc filmszínészeink velünk lehetnek bárhol és bármikor: a nappalinkban, a metrón, az ágyunkban, de még akár a fürdőkádunkban is. Érdeklődéssel követjük nyomon pályájuk és magánéletük alakulását. A mindennapi életünk részéve válnak, annak ellenére, hogy sosem találkoztunk velük. Így nem meglepő, hogy az Oscar-gálára is elkísérjük őket. Robert Simmermon pszichológus szerint

egy részünk örökre középiskolás marad – és Hollywood a világ legnagyobb középiskolája.

„Az egész a népszerűségről szól, ki melyik bulira kapott meghívást, ki a legirigyeltebb páros, ki milyen ruhában feszít – az egész bizarr ismerősségével pillanatok alatt beszippantja az embert.” Éppen ezért kíváncsian vizslatjuk, ki lőtt nagyon félre az idei ruhaválasztással, drukkolunk kedvenceinknek, és talán legfőképp szeretnénk meglátni az emberséget a szemkápráztató csillogás és rongyrázás mögött, ha csak egy pillanatra is. Többségünk várhatóan nem fogja a jövőben a saját Oscar-díjával kitámasztani a könyveit otthon, de a győzelem érzését közvetetten mi is átélhetjük. Ha az általunk preferált film vagy színész nyeri el a díjat, úgy érezhetjük, hogy igen, nyerő ízléssel választottunk – és ez bizony mindig jóleső érzéssel tölt el minket.

Az éves Oscar-gála arra is remek lehetőséget ad, hogy barátainkkal beszélgessünk a jelölt filmekről és művészekről, latolgassuk az esélyeket és megvitassuk, szerintünk ki érdemelné meg leginkább a díjat. Ezáltal egy közösségi élményt nyújt számunkra az esemény. Arra is lehetőséget biztosít, hogy amíg megnézünk egy-egy filmet vagy magát a gálát, kicsit elszakadhatunk a hétköznapoktól és egy egészen másféle világba nyerhetünk bepillantást. Hiszen valójában ez az, amit a hírességek csinálnak: megfűszerezik az életünket és különleges helyekre kalauzolnak el minket.

•••

Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!