Egy házzal több vagy kevesebb? – A veszteségfélelem nyomában

Nem szeretjük elveszíteni azt, ami már egyszer a miénk volt. Legyen szó kapcsolatokról, pillanatokról, tárgyakról, pénzről vagy akár olyan elvont fogalmakról, mint szabadságunk vagy önállóságunk. Nyerni viszont nagyon is szeretünk! A lottón, szkanderban vagy a társasjátékban. Találni egy százast az automatában vagy télikabátunk zsebében. Vajon ugyanannyira tesz minket boldoggá egy apró nyeremény, mint amennyire félünk annak elvesztésétől? Korántsem egyenlő a mérleg nyelve! Mutatjuk, miért!

Hajlamosak vagyunk extrém módon ragaszkodni saját dolgainkhoz, és erős félelemérzet ural bennünket, ha azok feladására kényszerülünk. Ironikus, hogy ahogy egyre többet és többet birtokolunk, úgy válunk egyre sebezhetőbbé is. A felhalmozott vagyonunk azt implikálja, hogy többet veszthetünk, mint nyerhetünk.

Miért félünk annyira a veszteségtől?

Igen erős érzelmeket élünk át, amikor idegenkedünk a veszteségtől. Az irtózás válaszreakciója is mutatja, mennyire kritikus a negatív érzelmek (például félelem, szorongás) érzése az életünkben. A veszteségtől való irtózás tehát a félelem egy kifejeződése. Ez magyarázza azt is, hogy miért fókuszálunk gyakrabban a negatív történésekre a pozitívakkal szemben. Ezek a negatív érzelmek – például ha éles kritikát kapunk valakitől – nagyobb hatással vannak ránk, mint egy dicséret.

Ugyanez igaz ránk a veszteség miatt érzett félelmünkkel kapcsolatban is. Jobban megvisel bennünket – legalábbis legtöbbünket – ezer forint elvesztése, mint amennyi örömöt okoz, ha ugyanennyit találunk az utcán. Kahneman eredményei szerint egy veszteség nagyjából kétszer annyira fáj, mint amennyire egy azonos méretű nyereség boldoggá tud tenni minket. Ezért lehet például, hogy a Facebook-képünk alatt egy negatív kommenten nehéz túllendülnünk, még ha azt az egyet több tíz pozitív is követi. Kutatók szerint körülbelül 5 kedves üzenet egyenlít ki egyetlen kritikusat.

Milyen hatással van ez a fogyasztásunkra?

A fogyasztói viselkedésünket erősen befolyásolja veszteségfélelmünk. Mit is jelent ez valójában? Sokkal érzékenyebben reagálunk egy termék árának emelkedésére, mint csökkenésére. Ha például a tojás árát megemelik 10 százalékkal, körülbelül 7.8 százalékkal esik vissza a vásárlási szándékunk. Ugyanakkor hasonló mértékű csökkenésnél csak 3 százalékos emelkedés tapasztalható a vásárlásban.

Veszteségfélelmünk erős érzelmi fájdalommal társul, ha fejlődés helyett úgy érezzük, muszáj húznunk képzeletbeli nadrágunk szíján. Gyakori, hogy hitelre vásárolunk új autót vagy nagyobb házat, ám ha fordul a kocka, kisebbre, régebbire cserélni valamit földbe döngölheti az egónkat. Ezen pedig a sok pénz sem segíthet. Tehetős emberek erősebben élik meg a mindennapokban a félelmet, hogy tulajdonukat elveszíthetik, mint amennyi boldogságot ad nekik ezek birtoklása vagy megszerzése.

Elveszíteni a láthatatlant

A birtoklás kellemes érzése nem csak materiálisan érthető: ötleteinket, meglátásainkat is foggal-körömmel próbáljuk védeni. Ha egyszer magunkévá tettünk egy ideológiát – legyen az akár politika, akár sportcsapat vagy egészen más –, elkezdjük jobban értékelni annál, mint amennyit a valóságban ér. Éppen ezért egy vitát is fájdalmas elveszítenünk. Ez a zárkózott viselkedés viszont egy erős kockázat, hiszen meg sem hallgatunk másokat, pedig lehet, hogy az ötleteik egyszerűen jobbak a miénknél. Védjük magunkat és a gondolatainkat abból a közönséges okból kifolyólag, hogy alapvetően hiszünk önmagunk pozitivitásában és saját döntéseinkben, választásainkban. Befektetésként tekintünk rájuk, így kockáztatunk is. Ugyanezt élhetjük meg kapcsolatainkban is: minél több időt töltöttünk együtt, annál nagyobb az érzelmi befektetés, és annál nehezebb feladni azt, még esetleges boldogtalanságunk ellenére is.

Összességében tehát a veszteségtől való félelmünk egyfajta mozgatórugója a gazdaságnak. A koncepció szerint ragaszkodunk ahhoz, amink van, még akkor is, ha az egyébként egy rossz döntés. Ez a veszteségfélelem a status quo iránti igényünk tükröződése: szeretjük az állandóságot. Amikor tehát a változás lebeg szemünk előtt, inkább listázzuk azt, amit elveszíthetünk a fejlődés útján, mintsem a potenciális nyereményeket.

Gyógyszer receptre?

Belső működésünk tudatosítása egy tökéletes első lépés lehet a fájdalmak enyhítésére. Ki is próbálhatjuk a tavaszi nagytakarítás során! Ha minden kacatunkat átselejtezve a kidobandók kupaca elkeserítően kicsi, fordítsuk meg a képletet! Ne arra gondoljunk, hogy meg kell válnunk egy szakadt futócipőtől, ami eddig a miénk volt, hanem tegyük fel a kérdést: ha meglátnám ezt egy garázsvásáron, hajlandó lennék fizetni érte?

Másként is megváltoztathatjuk gondolatmenetünket! Ha elveszítünk valamit, hajlamosak vagyunk felülértékelni. Miért ne értékelhetnénk ezt már akkor, amikor még a miénk? De bármit is teszünk, a szomszéd fűje sajnos mindig zöldebb lesz.

 

Felhasznált szakirodalom:

Baumeister, R., Bratslavsky, E., Finkenauer, C., & Vohs, K. (2001). Bad is stronger than good. Review of General Psychology, 5, 323–370.

Bakewell, S. (2011). How to Live, or, A life of Montaigne in One Question and Twenty Attempts at an Answer. New York: Other Press.

Kahneman Daniel (2011) Thinking, Fast and Slow, New York: Farrar, Straus and Giroux

Levin, Irwin P., Judy Schreiber, Marco Lauriola, and Gary J. Gaeth (2002), “A Tale of Two Pizzas: Building Up from a Basic Product Versus Scaling Down from a Fully-Loaded Product,” Marketing Letters , 13 (4), 335-344.

Putler, Daniel S. 1992. “Incorporating Reference Price Effects into a Theory of Consumer Choice.” Marketing Science11 (3): 287–309.

Rick, S. (2011). Losses, gains, and brains: neuroeconomics can help to answer open questions about loss aversion. J. Consum. Psychol. 21, 453–463.

Taleb, NM (2018) Skin in the game, New York: Random House.

•••

Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!