Thomas Cole

Fény az alagút végén – a halálközeli élmények pszichológiája

Kultúrák százaiban, az emberiség évezredein át születtek leírások, emlékek halálközeli élményekről. Mégis mindössze negyven évtizeddel ezelőtt vált hivatalosan tudományos fogalommá ez a tapasztalat. Mi állhat a hátterében? S legfőképp, hogy lehetséges az agy működése nélkül is tudatos élményt átélni? A halálközeli élmény rengeteget taníthat nekünk az emberi test-elme kapcsolat valódi természetéről.

Modern kutatások is megerősítik: a kulturális háttértől és az aktuális életszakaszuktól függetlenül az emberek nagyon hasonló élményekről számolnak be halálközeli élményük kapcsán. Gyakori elemei ezeknek a perceknek a mindent betöltő, mérhetetlen szeretet és béke, keresztülhaladás egy alagúton, egy meleg, csalogató fény látványa, illetve elvesztett rokonokkal, hozzátartozókkal való találkozás. Szintén gyakran megtörténik a testen kívüli élmény – vagyis mikor a személy kívülről látja a saját testét.

Ezek a spiritualitással, vallásossággal gyakran vegyülő élmények sokszor hosszú távon pozitív változást hoznak az átélő pszichéjében, életében. Kisebb mértékű halálfélelem, önzetlenség, nagyobb mértékű szeretet és az élet értelmének átértékelése csupán néhány példa ezek közül. Számtalan kérdés fogalmazódhat meg bennünk a jelenséggel kapcsolatban. Miért pont ezek az univerzális elemei az élménynek? Milyen biológiai, kémiai folyamatok állhatnak a háttérben? Az egyik legizgalmasabb kérdés azonban kétségkívül ez:

hogy lehetséges tudatos élmény és emlékformálás a klinikai halál állapotában is

– vagyis mikor az agy egyáltalán nem működik?

Tekintsük át először röviden a jelenség hátterében feltételezett fiziológiát. Az agy oxigénhiányos (és széndioxid-túltengéses) állapota bizonyosan szerepet játszik az élmény kialakulásában. Az agy kémiai háztartása is megváltozik, az endorfinszint növekedése például magyarázhatja a túláradó jóllétet. A vizuális kéreg sejtjei felszabadulnak a gátlás alól (megint csak az oxigénhiány miatt), ez okozhatja az alagút és a fény látványát. A temporális lebeny ingerlése is képes hasonló élményt előidézni. Fontos azonban: a mesterségesen létrehozott élmények többnyire kaotikusak, randomak, álomszerűek. Ezzel szemben a halálközeli élmény esetén egy nagyon is strukturált, valóságszerű élményt élnek át a betegek – néha még a való életnél is valóságosabbnak tűnőt. Ráadásul nincs magyarázatunk még arra, hogy miért nem él át mindenki ehhez hasonlót, aki közel kerül a halálhoz.

Thomas Cole
A testenkívüliség spiritualitással, vallásossággal gyakran vegyülő élmény.

Azonban az agy nélküli tudatosságra sokkal nehezebb magyarázatot találni. Olyannyira, hogy a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt a kutatók számára, hogy talán ezek az élmények nem is az agyhalál ideje alatt, hanem előtte vagy utána születtek. A szív leállása után az agy még mintegy 10 másodpercig aktív marad. Azonban a testen kívüli élményt átélők körében igen gyakori, hogy valóban a saját testüket látják újraélesztés közben, s ténylegesen megtörtént eseményekről vannak emléknyomaik. Még érdekesebb talán, hogy

még vak emberek is képesek átélni a testenkívüliség élményét,

ami végképp a mai orvostudomány határait feszegeti.

Egy másik magyarázat lehet, hogy az agy valójában nem „kapcsol le” teljesen, csupán olyan alacsony szinten működik, amit az EEG-vel kimérni nem lehetséges. Azonban ilyen intenzitású tudatosság ilyen alacsony mértékű agyműködés mellett nehezen elképzelhető. Ráadásul, ahogy már említettük, a fiziológia alapján nem egy összefüggő, koherens élménysorozatot várnánk.

Egy másik elmélet szerint a halálközeli élmény valójában a tudatosság egy változó állapota, melyben az identitás, kogníció és az érzelmek a tudattalan testtől függetlenül működnek, azonban egyfajta, az érzékszervektől elrugaszkodott észlelés megmarad. A halálközeli élményre teljesen kielégítő magyarázattal egyelőre nem rendelkezünk. Ha egyszer az általa felvetett kérdések megválaszolásra kerülhetnek, azzal közelebb léphetünk a test-elme kapcsolat megértéséhez, a halálról való ismeretekhez és talán az emberi természethez is.

 

Felhasznált szakirodalom:

van Lommel, P., van Wees, R., Meyers, V. & Elfferich,I. (2001). Near-death experience in survivors of cardiac arrest: a prospective study in the Netherlands. Lancet, 358(9298), 2039-2045.

Parnia, S. és mtsai (2014). AWARE – AWAreness during REsuscitation (sic) – a prospective study. Resuscitation, 85(12), 1799-1805.

Parnia, S. (2016). Undestanding the cognitive experience of death and the near-death experience. An International Journal of Medicin, 110(2), 67-69.

További források itt és itt.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!