Dacolni a hisztivel? – A szakértő válaszol

Dühöng, visít, hangosan hisztizik. Csak egy kis jelenet a dackorszakból. Nagyon sok szülőnek gyűlik meg a baja a hisztik kezelésével. Sokszor egyik percről a másikra alakulnak át nyugodt, mosolygós kisgyerekből egy követelőző méreggombóccá. Mit tegyünk, kihez forduljunk és mit tartsunk szem előtt ezekben a helyzetekben? Szakértőink segítenek ebben a kérdéskörben. 

Dackorszak beköszönte korántsem egy kellemes élmény a család életében. Amikor a gyermek két-hároméves lesz, már szeretne önállóan megtenni dolgokat, csak sok esetben nincs még meg hozzá a megfelelő eszközkészlete. Próbálgatja akaratát, hiszen ekkor kezdi felfedezni, hogy ő az anyukájától külön létezik. Ezt a szülők számára váratlanul megjelenő, ijesztő és nagyon hangos hisztik formájában adja a világ tudtára. Ekkor a szülők értetlenül állnak a helyzet előtt, hiszen az ő kis aranyos, kedves, állandóan mosolygós gyermekük mint derült égből villámcsapás, át tud változni egy akaratos, nyugodt szóból nem értő gyermekké. És azt tapasztalják, hogy gyermekük egyszerűen nem hallja meg, amit ők modanak.

Ezek a dührohamok általában a szülő számára legrosszabb helyen indulnak el, amikor közösségben, barátok között, családnál, nyilvános helyszínen vannak. Mindannyian láttunk már boltban vagy akár hivatali ügyintézés közben hisztiző gyermeket, aki mellett egy teljesen megszégyenült szülő állt, és próbálta csitítgati gyermekét. A szülők legtöbbször azt nem értik, hogy hogyan lehet számukra érthetetlen és kis dolgokból akkora hisztit csapni. Ilyen lehet, hogy nem a megfelelő színű tálat adják, vagy hogy az esti verset nem a megfelelő sorrendben mondják fel. Ezek felnőtt fejjel nem tűnnek nagy dolognak, de a két-hároméves gyerekek erősen ragaszkodnak a számukra megszokott rendszerhez.

Akár két szóban össze tudjuk foglalni, hogy mit mondanak olyan hangosan és erősen  ezekben a felhevült állapotokban:

„Akarom, most!”.

A hiszti kezelésében a szülők főleg saját szülői mintáikra hagyatkoznak, így mint reakció megjelenthet a gyermekre ráhagyás, a felemelt hang, a helyzetből kiemelés vagy a megnyugtató ölelés is. Rá kell jönniük, hogy a korábbi logikus magyarázatok itt nem segítenek, valami új módszert kell kitalálniuk.

Ez a lehetetlennek tűnő helyzet sokszor megingathatja a felnőtteket szülői kompetenciájukban, hiszen úgy érezhetik, hogy eddig volt egy térképük gyermekükhöz, de most mintha átíródtak volna rajta az „utcanevek”.

Szülők hajlamosak arra koncentrálni, hogy minél hamarabb véget vessenek a hisztinek, és ezért beleeshetnek abba a hibába, hogy hamar engedjenek a gyermekük kívánságainak. Pedig a hisztinek nagyon sok oka lehet, és érdemes kicsit az aktuális felfokozott viselkedés mögé nézni. Ez az engedés sok esetben pont megerősíti a gyermeket abban, hogy a hiszti egy hatékony eszköz lehet a figyelemfelhívásra és akaratának, céljainak beteljesítésére.

Folyton bombázhatnak minket a barátok, a családtagok és a nagyszülők is jó ötletekkel, de érdemesebb lehet szakértők meglátásait és tanácsait megfogadni.

Vajon hogyan lehet a hisztiket megfelelően kezelni, és milyen praktikákat, eszközöket vethetünk be ennek érdekében? Szakértőinkkel erre a kérdésre kerestük a választ. Olyan pszichológusoknak kértük a ki a véleményét, akik mindennapi munkájuk során sokszor találkoznak ezzel a kérdéskörrel, így tapasztalatuk és tanácsaik nagyon értékesek.

Deliága Éva okleveles pszichológus, integratív gyermekterapeuta:

Hiszti van, volt és lesz. Jobban teszik a szülők, ha megbarátkoznak a gondolattal, hogy családjuk gyarapodásával bevállalták, hogy egy-két, több hangulatemberrel éljenek együtt. Ráadásul a gyerekek indulatkezelése, érzelemszabályozása tanulási folyamat, érés révén fejlődik, ami hosszadalmas, időigényes folyamat. Ám van remény! Ha a szülő nem saját kudarcaként éli meg a gyermeke akaratos megnyilvánulásait, hanem természetes életkori sajátosságként, amelyen előbb utóbb túl lesznek, akkor máris nem olyan vészes a helyzet. Az dobja az első követ a magát tehetetlennek érző, nem elég jó szülőnek megélő apára vagy anyára, aki még sosem emelte fel a hangját a gyerekeivel, még sosem veszítette el a türelmét. A dackorszak embert próbáló időszak, melyre felkészülni tulajdonképpen nem lehet. Ahhoz kaphat azonban segítséget a szülő, hogy ha gyermeke egészen pici korától akaratos megnyilvánulásokat tapasztal, melyeket sírás, csapkodás, nagy hangadás kísér, hogyan reagáljon? Aranyszabály és minden esetben segít, ha

a szülő nyugalmát és empátiáját megőrizve tud csemetéje felé fordulni.

Deliága Éva okleveles pszichológus, integratív gyermekterapeuta
A hiszti van, volt és lesz: már másfél éves korban megjelenhet, és még hat-hétéves gyerekeknél is előfordulhat. Így nem is az a cél, hogy egyáltalán ne legyen, hiszen a természetes szocializációs folyamat része, hogy a gyermek fokozatosan sajátítja el saját impulzusainak, indulatainak gátlását, társadalmilag elfogadottabb, konstruktívabb módon való kommunikálását.
A szülő sokat tehet azért, hogy ezen az időszakon átsegítse gyermekét, példamutatás útján a mindennapi természetesen adódó helyzetek közben, észrevétlenül tanítva őt az érzelemgazdag kommunikációra. Kezdetekben a szülő segíthet megfogalmazni a gyermek helyett, hogy mi okozta a frusztrációját, segíthet szavakat társítani ahhoz a heves érzelmi állapothoz, amit a gyermek egyenlőre még csak sírás, hangoskodás, csapkodás, rúgás útján tud kifejezni. Például: »Látom, csalódott vagy kicsim«, »Tudom, hogy most mérges vagy«. Számatlan szavunk van a negatív érzelmek kifejezésére: kétségbeesett, ideges, dühös, szomorú.
A szülő is segthet abban gyeremkének, hogy verbálisan jobban ki tudja magát fejezni, és képessé válljon az érzelemgazdag kommunikációra! A gyermek a dackorszak lezárultával pedig ezen időközben a »túlélés« miatt elsajátított készségeit továbbra is tudni fogja kamatoztatni.”
Medveczky Kata tanácsadó szakpszichológus:
Medveczky Kata
tanácsadó szakpszichológus

A hisztirohamok lehető legjobb kezeléséhez két dologra van szükségünk. Az egyik, hogy lássuk az egész képet, nézzünk a hiszti mögé. A másik nagyon fontos tényező, amit nem is olyan könnyű megtenni, hogy őrizzük meg a saját nyugalmunkat.

A hisztiroham az éretlenség jele, tehát a fejlődés velejárója, teljesen természetes jelenség. A hisztik forgatókönyve általában hasonló lépéseket tartalmaz, de ha tudatosan vagyunk jelen a helyzetben, észrevehetjük, hogy nem mindig ugyanaz történik.

A distressz típusú hisztinél a gyermek agyában és testében stresszhormonok áradnak szét, és valódi fájdalmat, szenvedést él át. Általában erőteljes érzelmek (csalódás, veszteség, frusztráció) váltják ki, és a gyermek alig képes beszélni, inkább csak keservesen sír. Agyának az alacsonyabb rendű részei veszik át az uralmat, és ezért nem képes magátegyedül megnyugtatni.

Ezekben a helyzetekben az együttérzésünk kifejezésével, megértő hozzáállással segíthetünk megnyugodni a gyereknek. Kevés szóval és sok érintéssel történő vigasztalásra van ilyenkor szüksége.

A kis Néró típusú hisztirohamok esetében – a másik fajtája a hisztiknek – a gyermek nem él át valódi szenvedést, manipulálni és irányítani akarja környezetét. »Add ide nekem, amit akarok. Most!« – ennek a hisztinek a jelmondata. Amikor azt látjuk, hogy a gyermek beszél, érvel és dacosan követel, akkor a legjobb, ha nem díjazzuk figyelmünkkel és folytatjuk, amit épp csináltunk. Annyit mondjunk neki, ha szépen tudja elmondani, hogy mit szeretne, akkor tudunk beszélni.

Nagyon alá szeretném húzni:

ez nem azt jelenti, hogy azonnal ki kell elégítenünk a vágyait, ha elhangzik a légyszíves szó.

Ha mi magunk nyugodtak tudunk maradni, urai tudunk maradni a helyzetnek és magunknak, tudatosan mondunk nemet vagy igent, nem dühből vagy tehetetlenségből, akkor ezt a belső szeretetteljes határozottságunkat a gyermek is meg fogja érezni.

A nyugalmat árasztó, érzelemdús szülői gondoskodás révén a gyermek magasabb rendű agya (homloklebenye) elkezd fejlődni, és ahogy nő, egyre inkább megfelelően tudja majd kezelni érzéseit. Azt az ajándékot adhatjuk most neki, hogy felnőttkorában képes lesz magát megnyugtatni az érzelmileg rendkívül megterhelő stresszhelyzetekben.

A hisztirohamok megfelelő kezelésével a gyermek azt tapasztalja meg, hogy nem mindig kapom meg azt, amit akarok, de a szüleim mindig megértenek engem, így biztonságban érezhetem magam.

Gyakoroljuk magunkat a saját érzéseink szabályozásában, hogy gyermekünk ezzel a kincset érő alapérzéssel a tarsolyában indulhasson majd útnak!”

•••

Kiváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.

A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.


Iratkozz fel hírlevelünkre!