A psziché útjain József Attila univerzumában – Dr. Németh Attila előadása a budapesti Pszicho-Kávéházban

Mi volt József Attila titokzatos halálának valódi oka? Miként érdemes egy zsenit kezelni a terápia során? Kell-e teljes gyógyulásra törekedni? Előadásunkban dr. Németh Attila pszichiáter beszélt József Attila betegségéről, annak kialakulásáról, valamint a tévhitekről, melyek személyét övezik. 

„Minden pszichiátriai betegség három összetevőből áll: egy öröklődési hajlamból, mérhető biológiai változásokból, valamint egy kiváltó okból, melyek előhozzák és befolyásolják az aktuális állapotot” – kezdte előadását dr. Németh Attila. Az előadó szerint pontos kórképet csak akkor lehetne leírni, ha a beteggel személyes interjút készítenénk, rendelkezésünkre állna a kezelőorvos véleménye, a család leírása, illetve a beteg korábbi állapotáról készült dokumentációk. A költő esetében azonban kizárólag egy félbehagyott pszichológiai tesztre és néhány dokumentációra hagyatkozhatunk.

A nagy kérdés tehát az, hogy mi állhat a költő máig vitatott halála mögött? Vajon a Bak Róbert által diagnosztizált szkizofrénia áll a betegség hátterében vagy súlyos depresszióról beszélhetünk? Dr. Németh Attila ezen kérdéseknek járt utána előadásában.

Hogy látja a költő betegségét egy pszichiáter?

Dr. Németh Attila szerint József Attila betegsége már gyermekkorában meg volt alapozva. Édesapja alkoholizmusban és impulzuskontroll zavarban szenvedett, egészen korán elhagyta a családot. Édesanyja depressziós volt, valamint a szuicid hajlamok már nála is felfedezhetők voltak.  Így apja részéről az impulzivitást, anyai ágról a depressziót és az autoagressziót örökölhette. Tizennégy éves volt, amikor árva lett. Párkapcsolatai és kapcsolatai is sikertelenek voltak, folytonos beilleszkedési zavarokkal küzdött. Az előadó többször hangsúlyozta, hogy a költő életében többszörös pszichológiai tárgyvesztés is bekövetkezett, azaz hozzá közelálló személyeket veszített el.

„Ilyen környezetből csak beteg ember kerülhet ki”

– jelentette ki a szakember. A költő élete során több iskolába is járt. A Szegedi Tudományegyetem után Bécsbe, majd Párizsba költözött, de egyik helyen sem fejezte be az iskolát. Betegségének első tünetei Párizsban jelentkeztek.

Pszichiátriai kezelései és orvosai

Dr. Németh Attila elmondta, hogy József Attila Vágó Mártával való szakítása után szanatóriumba került neuraszténiával. Egy betegtársa ebben az időszakban magába zárkózó, kedvtelen személyként írta le. A harmincas évek elején Rapaport Samu kezdte el analitikusan kezelni, ám hitelességét hamar elvesztette terapeutaként. Így a terápia elakadt, nem tudott tovább segíteni József Attilának, akinek terapeutája apaszerepet töltött be életében. A költő mindezt ismételten úgy élhette meg, mintha apja újból elhagyta volna.

Az előadó Rapaport Samut követően Gyömrői Editre térti ki, akihez a költő szintén analízisbe járt. József Attila impulzivitást, agressziót, gyűlöletet és szélsőséges viselkedést mutatott Gyömrői felé, melyek a borderline zavarra jellemző állapotok. József Attila életében az agresszión kívül megjelent a felcserélhetőség érzése is. Gyömrői Edit után Bak Róbert vette át kezelését, aki diagnózisként a szkizofréniát vetette fel – mesélte tovább a pszichiáter. De mi indokolhatta ezt a gondolatot? Ekkor a borderline személyiségzavar még nem szerepelt a köztudatban. A szkizofréniára ugyanakkor jellemző az introvertáltság, egy saját világ felépítése, az abba való bezárkózás és a kreativitás elvesztése. Bak szerint ezek a tünetek csak azért nem jöttek elő, mert rövid ideig tartott a betegsége, így nem bontakozott ki eléggé.

Ma miként látná mindezt egy pszichiáter?

Az orvos a hipochondriás tüneteket és gyomorpanaszokat a szkizofrénia egyik jelének tulajdonította. Ma ezt inkább a depresszió tüneteihez sorolnánk – magyarázta Dr. Németh Attila. A szélsőséges változásokat, a hangulat ingadozásait és a körülvevő emberek megosztottságát ma már a borderline személyiségzavarhoz soroljuk, mintsem a szkizofrénia tüneteihez.

A borderline zavar esetében az egyetlen dolog, ami stabil, az instabilitás, minden más változik.

Ez az egyén hangulatától és érzéseitől egészen a kapcsolatokig terjed. Jellemző rá az impulzivitás, a szélsőségekre való hajlam. József Attila az ideológiai szélsőségekre mutatott fogékonyságot.

Noha a költő Flórával való találkozása után szinte tünetmentes lett, rövid idő után ismét felszínre kerültek patológiás vonásai – oszlatta el a reményt az előadó. Félt, hogy nem elég jó Flórához, úgy vélte, a lány jobbat érdemel nála. A felcserélhetőség, és a „nem vagyok elég jó” érzés a depresszió tünetei közé sorolhatók. Ezen kívül dr. Németh Attila rávilágított arra is, hogy a depresszió számos tünete megjelent Flórával való kapcsolata során. Többször feltűntek öngyilkosságra utaló tünetek, jelképek, megjelent a kisebbrendűségi érzés, az hogy sorsa egyre inkább romlik.

A képet Bánszegi Rebeka készítette

Meghatározó momentum volt életében, amikor összes pénze elfogyott, ezért hazaküldték a szanatóriumból. Az előadó elmondása szerint felajánlottak neki egy ingyenes kezelést, amit nem akart elfogadni. Döntését azzal indokolta, hogy nem szeretne senkinek a terhére lenni. Ez a momentum szintén alátámasztja, hogy értéktelennek érezte magát. Az ápolók elmondása alapján nem evett, nem ivott, néha táplálni kellett, egész nap sírt, alig beszélt, nem akart mosakodni és felkelni az ágyából. Kezelőorvosa szerint saját világába zárkózott. Mai szemmel viszont ezek a tünetek a mély depresszió komoly tünetei. A költőnél továbbá az öngyilkosság kockázata is nagyon magas volt. Ebben az időszakban keletkezett versei mind az öngyilkosság magas kockázatára utaltak, és nem a költői visszatérésére, ahogy azt akkor gondolták.

Halála körülményei mai napig tisztázatlanok, Balatonszárszón egy tehervonat vagonjai között átmászva érte a halál.

Németh Attila előadását egy végső következtetéssel zárta, miszerint a költőnél:

„Egy borderline személyiség talaján depresszió alakult ki, ami a pszichotikus szintet is elérte.”

„A tehetséges ember alkot, aki nem, annak ott a művészetterápia”

„Sokat jegyzeteltem és tanultam” – reflektált az előadásra dr. Forgács Attila klinikai szakpszichológus és gasztropszichológus a kerekasztal-beszélgetés kezdetén. A beszélgetést Varga Zoltán, a Mindset Pszichológia állandó szakújságírója és a Pszicho-Kávéház rendezvényszervező csapatának tagja moderálta.

Forgács Attila szerint a költő kezelése kapcsán már a terápiás alapszabályokkal is problémák akadtak. Nem tartották a megfelelő terapeuta és kliens kapcsolatot az orvosai. Véleménye szerint kikerülhetetlen lett volna a gyógyszeres kezelés, mivel a költő állapota súlyos volt. Ha a terápia során preszuicidális, azaz öngyilkosságra való hajlamot mutat a kliens, akkor az önismereti kezelés nem segít.

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus szerint egy zseni kezelésénél a terapeutának nagy önismerettel kell rendelkeznie. „Vajon segítek vagy hátráltatom a zseni-énjét? Meddig mehetek el egy terápia során?” – fogalmazta meg a kérdéseket. Szerinte vigyázni kell arra, meddig segítjük hozzá egy teljesebb élethez a személyt, mivel a művészeknek szükségük van arra az állapotra, melyben alkotni tudnak. Továbbá véleménye szerint József Attila esetében a probléma az ősbizalom kérdése volt, mely az édesanyjával való kapcsolatához köthető. Maga a kételkedés és a bizalmatlanság állandóan jelen volt életében. Ráadásul a megküzdéshez sem voltak eszközei, amit szintén édesanyjától hozott, aki öngyilkos lett, nem tudott megbirkózni életével. Orvos-Tóth Noémi szerint ezek mind hozzájárultak állapotához.

Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológus és családterapeuta kifejtette: elsősorban olvasnunk kell a sorok között a költő állapotával kapcsolatban. Szerinte is kikerülhetetlen lett volna a pszichiátriai gyógyszeres kezelés, ám abban az időben még nem voltak meg a megfelelő eszközök és gyógyszerek a kezeléshez és problémájának felismeréséhez. Ugyanakkor Kozma-Vízkeleti Dániel úgy látja, a dilemma még mindig megoldatlan: „Ha teljesen meggyógyítanánk akkor mit írna? Sej, de jól vagyok?!

Az életét meg kell menteni, de az alkotásaihoz kellett az állapota.”

Dr. Kun Ágota munka- és szervezet szakpszichológus szerint a művészeknek általában megvan a hajlamuk a betegségekre. Általában ezek még jobban elmélyítik alkotóképességüket. Mind hangsúlyozta: az sem elhanyagolható szempont, hogy valaki miért kezd el egy terápiát. Szerinte bár a költő belement a terápiás kapcsolatokba, mégse tudta elfogadni azt a tényt, hogy kliens.

Dr. Németh Attila azt emelte ki, hogy a műalkotás mindig egy eszköz, ami hozzásegít a gyógyuláshoz: ha József Attila nem alkotott volna, sokkal rosszabb állapotba kerülhetett volna. Amiben minden résztvevő egyetértett, hogy a költő állapotát kognitív terápiás és gyógyszeres kezeléssel lett volna érdemes kezelni.

Az est egy megzenésített József Attila verssel zárult, mely rendkívül intenzív hatást gyakorolt a közönségre, és keretbe foglalta az előadást.