A népszerűség ára – miért is fontos a gyermekeknek, hogy kedveltek legyenek?

Már születésünk pillanatában egy közösség részeivé válunk; beleszületünk a társadalomba, egy családba, ahol meghatározóvá válik, milyen kapcsolatokat építünk ki a többiekkel. Életünk későbbi szakaszaiban is lényeges, milyen szerepet töltünk be egy-egy közösségben, óvodában, iskolában, baráti csoportokban, hiszen ez meghatározza énképünket, önértékelésünket. De hogyan is vizsgálható, hogy milyen szerep jut valakinek egy közösségben? Mit is jelent népszerűnek lenni?

Ahogy a gyermekek cseperednek, a család mellett – és később helyett is – egyre meghatározóbbá válik számukra a kortársakkal való kapcsolat. Ez a fejlődésnek egy kritikus pontja a gyerekek életében, a kortárscsoportokban való részvétel a szocializáció egyik alapköve.

A kortársi szocializáció számos pozitív hatással jár együtt: elősegíti a társas kompetencia fejlődését, emocionális biztonságot nyújt fenyegető helyzetekben, erősíti a valahová tartozás társas érzését, lehetővé teszi az irányítószerepek vállalását. A kortársak visszajelzései, a kedveltség és elfogadottság érzése a középső és késői gyermekkor egyik legfontosabb tényezője az iskolai beilleszkedés és jóllét szempontjából. A többség számára fontos, hogy társaik menőnek, vagánynak tartsák őket, hiszen ez a közösségen belüli ez határozza meg státuszukat.

Népszerűség = szociometriai kedveltség?

Gyakran vizsgált terület a gyerekek szociális státusza, népszerűségük mértéke és okai. A gyerekek társas pozícióját gyakran egy az egyben azonosítják a szociometriai státusszal. Az egy adott időpontban mért szociometriai pozíció azonban nem feltétlenül mutatja a népszerűséget. A szociometria egy olyan módszer, amely egyszerűen felvehető, mégis sok hasznos információval szolgálhat arról, hogy az adott közösség tagjai milyen kapcsolatban is állnak egymással. Moreno amerikai pszichiáter, szociológus módszerét hazánkban Mérei Ferenc vezette be és fejlesztette tovább munkatársaival. A vizsgálati eszköz egy 15-20 kérdősből álló kérdőív, melynek kérdései választásra kérnek, különböző helyzeteket idéznek fel, amelyekben meg kell nevezni egy vagy több társat a közösségből. A csoport tagjai ezáltal megjelenítik, mit gondolnak a többiekkel kapcsolatban, hogyan vélekednek róluk, összességében pedig arról ad képet, hogyan is gondolkodik a csoport önmagáról. Az eredmények négy fontos aspektusra reflektálnak: a kapcsolatok struktúrájára – amelyet a szociogram képez le –, a csoportban uralkodó légkörről, a norma- és értékrendszerről, valamint a csoport szereprendszeréről és hierarchiájáról. Nagyon fontos azonban kihangsúlyozni, hogy bár nagyon hasznos információkat kaphatunk így egyes csoportokról,

a kapott eredményeket szigorúan helytelen és tilos visszajelezni a csoport tagjainak,

hiszen ez komoly hatással lehet a gyermekek önértékelésére és összességében a közösség alakulására.

A szociometriai vizsgálat azonban nem feltétlenül ad egy stabil eredményt, a gyermekek életkora komoly befolyást jelent: a 16-19 évesek alkotta csoportok stabilitása jóval nagyobb, mint a 11-15 évesek csoportjának biztossága. Az ennél fiatalabb gyermekek csoportjaiban már néhány hét után is nagymértékű változás mutatható ki az összetételben.

Mi jellemzi a népszerű gyerekeket?

A kutatókat az is foglalkoztatja, mit is jelent tulajdonképpen népszerűnek lenni. Arra jutottak, hogy a gyermekek szemében a népszerű társak egyaránt hordozzák a proszociális és antiszociális vonásokat, ez utóbbiak miatt azonban nem feltétlenül kedveltek. Így ismét csak az erősödik meg, hogy különbséget kell tenni a népszerű és a szociometriai szempontból kedvelt társak között. Mégis van hasonló tulajdonságok a két csoport között: segítőkészség, proszociális viselkedés. Azonban ameddig a szociometriai kedveltség alacsony agresszióval jár, addig az észlelt népszerűség pozitív kapcsolatot mutat az agresszív viselkedés mértékével, mind a nyílt, mind a kapcsolati agresszió tekintetében. Ez alapján a népszerűbb gyerekekre jellemzőbb lesz a pletykálás, a kevésbé kedveltek kirekesztése, negligálása. Ez sem törvényszerű, hiszen nem minden népszerűnek ítélt gyermek lesz agresszív.

A középső és késői gyermekkor egyik legmeghatározóbb eleme a kortársak körében betöltött szerep, a népszerűség.

Ám még a népszerű gyerekekkel is előfordulhat, hogy egyes helyzetekben elutasítók velük a többiek. Gyakran veszíthetnek népszerűségükből, ha sikertelenül kapcsolódnak a többiekhez. A többszöri sikertelenség pedig akár a későbbi kapcsolat kialakítást is meggátolhatja, hiszen félnek újra próbálkozni. A népszerűtlenség pedig gyakran okoz keserűséget a gyerekek számára, negatív hatással lehet önértékelésükre.

Mi befolyásolja a népszerűséget?

Gyermekcsoportokban a népszerűséget sokszor a felnőttek világában is meghatározó tényezők befolyásolhatják. Egyértelműen fontos a többiek megítélése során a külső: már 3-5 éves korban szívesebben játszanak a gyerekek olyanokkal, akiknek vonzó a külseje. Kicsi kortól kezdve előnyben részesítik a kisportolt, izmos társukat, mint a gyengébb testalkatúakat, míg általában a legkevésbé népszerűek a túlsúlyos gyermekek. A megfigyelések alapján 3 éves korban nincs még különbség a vonzóbb és kevésbé vonzó külsejű gyerekeket között, azonban 5 éves korban az utóbbiaknál egy agresszívebb, erőszakosabb magatartás lép fel a társakkal szemben.

A különböző szociális státuszú gyermekek eltérő stratégiákat alkalmaznak a társas közegben.

Amikor a csoport kedveltebb tagjait kérdezték, hogyan viselkednének, ha idegen városba költöznének és ott az új osztálytársakkal kellene ismerkedniük, többnyire barátságos, kezdeményező gesztussal tervezték a közeledést, míg az alacsonyabb státuszúak inkább azt hangsúlyozták, igyekeznék kerülni a kapcsolatfelvétel helyzetét.

A népszerűség vizsgálatánál a közösségi lét szempontját sem szabad kihagyni. Hiszen egy csoportnak is megvannak a maga jellegzetességei, nem csak az egyének tulajdonságai határozzák meg az interakciókat, hanem van egyfajta „többlet”, ami a csoport saját kultúrájából származik. Ebből adódóan a kutatók azt is javasolják, hogy a szociometriai státusz mellett a társas kapcsolatok vizsgálatánál egyéb szempontokat is figyelembe kell venni: mennyire, hogyan és miért kötődik a gyerek a csoporthoz, milyenek a csoport strukturális jellemzői és mik a tagok személyiségjellemzői. Emellett még a szülői viselkedés is befolyással lehet a gyermek társas státuszára és barátválasztására, akár közvetett vagy közvetlen módon.

Gyakran kerülnek elutasított helyzetbe a szociális hátránnyal, nélkülözéssel küzdő családok gyerekei. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ez az elutasító, büntető szülői magatartás révén közvetítődik a gyermekhez. Ez teszi számára nehézzé a társakhoz való kapcsolódást, nem feltétlen az anyagi helyzet határozza meg a gyermek népszerűségét. Különösen negatívan hat a hatalmaskodó szülői viselkedés a fiúk kortárskapcsolataira. Emellett a szülők közötti konfliktus a gyerek külső kapcsolataira szintén rossz hatással bírhat.

Akár népszerű gyermekünk, akár nem, a legfontosabb szempont, amit tudatosítanunk kell benne az az, hogy nem a társas helyzete határozza meg, milyen ember. Teljesen mindegy, milyen szerepet is tölt be, ha olyan társakkal, barátokkal veszi körül magát, akikkel megegyezik érdeklődése, értékrendszere és igazán kellemes időt tud velük tölteni.

Felhasznált szakirodalom:

Lassú, Zs. és Serfőző, M. (2015). Társas kapcsolatok korunk iskolájában. Gyermeknevelés, 3(1), 102-117.

Gebauer, F. (2008). A Mérei-féle „Többszempontú Szociometria” mai alkalmazási lehetőségei. Budapesti Nevelő, 2, 67-72.

Mérei, F. (1996). Közösségek rejtett hálózata. Osiris Kiadó, Budapest.

Vajda, Zs. és Kósa, É. (2005). Neveléslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.

•••

Kiváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.

A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.


Iratkozz fel hírlevelünkre!