Amikor nem tudunk leállni – a mértéktelen evés lélektana

„Csak még egyet, aztán abbahagyom!”, „Ennyit már igazán nem hagyhatok meg, ezt már megeszem!”, „Most az egyszer igazán megengedhetek magamnak ennyit!” Legtöbbünknek ismerősek ezek a mondatok, hiszen kivel ne fordult volna már elő, hogy többet evett a kelleténél? Esetleg, hogy úgy érezte, most aztán tényleg túllőtt a célon? A vágyainkat nem mindig tudjuk megfékezni, és sajnos az éhségünknek sem tudunk állandóan parancsolni. Ám ahogy mindennek, így a túlevésnek is van egy határa, amit ha átlépünk, már nem tekinthetjük olyan hétköznapinak a viselkedésünket. Mikor és miért alakul ki a mértéktelen evészavar, és mit tehetünk ellene? Cikkünkből kiderül!

A mértéktelen evészavar (angolul binge eating disorder, vagyis BED)  az anorexiához és a bulimiához hasonlóan az evészavarok közé sorolható. Legfőbb ismertetőjele a kényszeres jellegű evésroham vagy a kontrollérzet nélkül történő abnormális mennyiségű étel elfogyasztása. Fontos megjegyezni, hogy a falásokat nem követi kompenzáló viselkedés. A BED korunk egyik leggyakoribb étkezési rendellenessége, ami elismerten növeli a túlsúlyos felnőttek számát a társadalomban.

Az elhízás azonban csak az egyik kellemetlen következménye a zavarnak. A hosszasan fennmaradó mértéktelen evés komoly szociális, pszichés és fizikális következményekkel járhat. Felléphetnek szív- és érrendszeri problémák, álmatlanság, kettes típusú cukorbetegség, egyéb emésztőrendszeri nehézségek, valamint depresszió és szorongás is.

Az evést néha arra használjuk, hogy megküzdjünk negatív érzéseinkkel.

A kielégíthetetlen éhség, és ami mögötte van

Az evés egyszerre hasznos és kellemes folyamat. Megfelelő mennyiségű táplálék nélkül képtelenek lennénk élni, így az étkezés szabályozását kétszeresen is bebiztosította a természet: az étel nemcsak szükséges számunkra, hanem jutalmazó jellegű is. Mindannyian enyhítettük már csokival a fájdalmunkat, vagy ettünk meg egy egész pizzát pusztán azért, mert megérdemeltük. Tagadhatatlan, hogy az evés szoros kapcsolatban áll agyunk jutalmazó rendszerével.

Nem csoda hát, ha néha arra használjuk, hogy megküzdjünk negatív érzéseinkkel. A mértéktelen evészavar mögött sok minden meghúzódhat, többek között hormonzavarok vagy genetikai problémák is, de legtöbbször mégis lelki okokra lehet visszavezetni a rendellenességet. A depresszió és a falásrohamok gyakran járnak együtt, valamint az alacsony önértékelés és a testtel való elégedetlenség szintén hozzájárulhat az evészavarok kialakulásához. Az egész egy tökéletesen működő ördögi kör: a depresszió gyenge érzelmi- és impulzuskontrollhoz vezethet, ami könnyedén falásrohamot válthat ki.

A mértéktelen evést követő szégyenérzet pedig csak fokozza a depressziót,

ami által az egész kezdődik elölről.

Bizonyos szociális és kulturális hatások is szerepet játszhatnak a mértéktelen evészavar kialakulásában, így például a média által közvetített irreális szépségideál hatalmas nyomást helyezhet egyesekre, ami frusztrációt és szorongást okozhat, melyek velejárója lehet a mértéktelen evés is.

Megzabolázni a farkast

Az evésrohamokat követő kellemetlen, negatív érzelmek miatt sokan nem beszélnek a problémájukról. Szégyenteljesnek gondolják, hogy nem tudnak megálljt parancsolni maguknak, mivel a társadalom azt az üzentet közvetíti feléjük, hogy mindez csupán az akaraterőn múlik: ha valakinek elég van belőle, akkor képes mindenféle segítség nélkül, egyedül leállni a mértéktelen evéssel.

Ugyan az tényleg igaz, hogy egy kis odafigyeléssel és tudatossággal képesek lehetünk megzabolázni az enyhébben és ritkábban ránk törő falásokat, a komolyabb esetek gyakran segítséget igényelnek. Ilyenkor a gyógyszerek és a diéták helyett hasznosabb, ha felkeresünk egy szakembert, aki az evészavarok kezelésében jártas. A leghatásosabb kezelési módszer a kognitív viselkedésterápia.

Ám van pár dolog, amit mi magunk is alkalmazhatunk, ha úgy érezzük, hogy evés közben nem nálunk van a kontroll. Ez a megállíthatatlannak tűnő falás ugyanis a testünk jelzése felénk, hogy valami nincs rendben. Ha elkezdünk figyelni erre a jelzésre, és általa önmagunkra is, máris sokat tehetünk a probléma megoldásáért.

Azzal, hogy lelassítunk egy kicsit, és növeljük a személyes éntudatosságunkat,

elcsendesítjük a bennünk tomboló éhséget. Érzelmeink tudatosítása és tüzetesebb vizsgálata sem árt, hiszen így megérthetjük, hogy miért is érzünk valójában ellenállhatatlan késztetést az evésre. Tényleg éhesek vagyunk, vagy csak a rosszkedvünkön akarunk enyhíteni? Ha ezt megkérdezzük magunktól, máris közelebb kerülünk a megoldáshoz.

Felhasznált szakirodalom:

Alonso-Alonso, M., Woods, S. C., Pelchat, M., Grigson, P. S., Stice, E., Farooqi, S., … & Beauchamp, G. K. (2015). Food reward system: current perspectives and future
research needs. Nutrition reviews, 73(5), 296-307.

Pull, C. B. (2004). Binge eating disorder. Current Opinion in Psychiatry, 17(1), 43-
48.

Valamint  itt, itt és itt.