Gyermekeink és a vallásos nevelés

“Miért jön az ember a világra? Mi célból vannak az emberek? Nem lennék a világon, ha a szüleim nem találkoznak? Ki csinálja a napokat és mikor fogynak el? Mi lesz velem, ha meghalok?” Efféle, sokszor igen különösnek tűnő kérdések gyakran hangzanak el gyermekeink szájából. Nem is csoda, ha úgy érezzük, hogy kijelentéseikkel gondolkodásunk és képzeletünk határait feszegetik. Mit ad gyermekeinknek a vallás? Hogyan fejlődik a hitértelmezés? Mit adhatunk át szülőként? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Napjainkban már az óvodákban is adott a hittan oktatás lehetősége, az általános iskolákban pedig néhány éve kötelezővé vált a hit- és erkölcstan oktatása. Ennek köszönhetően gyermekeink életében egyre több teret kap a vallás: a szülői vagy intézményi nevelés keretein belül egyaránt találkozhatnak a hittel. Minden szülőben jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy miért is fontos a vallásos nevelés.

A szeretetteljes vallásos nevelés alapja az, hogy a szülők szeretnék megerősíteni gyermekeiket, hogy öntudatosan, ugyanakkor együttérzéssel és tapintatosan tudják élni az életüket, melyben Isten egyfajta biztonságot nyújt számukra. A vallásos neveléssel gyermekeink arról szereznek tapasztalatot, hogy az emberek többek annál, mint ami az iskolai teszteken mérhető. Az iskolai teljesítés mellett – a vallás révén –

MEGTAPASZTALHATJÁK, HOGY SAJÁT MAGUKÉRT SZERETIK ŐKET.

Lépésről-lépésre tanulják meg, hogy mi érdemel feltétlen tiszteletet, és mi az, ami átmeneti és halandó, mi segíti őket hosszú távon, mi nem. Az Istennel való kapcsolat bibliai ígéretei alapján a gyermekek képesek értelmezni létezésünk kérdéseit, a személyes identitás és az önmegvalósítás problémáit, az olyan tapasztalásokat, mint a születés, betegség, szenvedés, öröm, sors, halál és így tovább. A hit által képesek értelmet adni olyan értékorientációknak, mint a méltóság vagy a szociális igazságosság. A gyermekeknek – úgy, ahogy a felnőtteknek is – értelmezési mintákra van szükségük ahhoz, hogy a pozitív és negatív élményeiket képesek legyenek értékelni és feldolgozni.

A gyermekeknek értelmezési mintákra van szüksége ahhoz, hogy élményeiket értékeljék és feldolgozzák.

Hogyan fejlődik gyermekeink hite?

A hit a beszéd előtti szakaszban van csecsemő- és kisgyermekkorban. Ezekben az időszakokban az a legfontosabb, hogy a gyermekekben kialakuljon a bizalom, mellyel környezete és társai felé fordul.

CSECSEMŐKORBAN MÉG DIFFERENCIÁLATLAN HITRŐL BESZÉLHETÜNK.

A csecsemő alapvető tapasztalatokat szerez a kölcsönösségről, a hitről, a bizalomról, az autonómiáról, melyek megalapozzák a hit további fejlődését. A kisgyermek az intuitív-projektív hit szakaszába lép. Ekkor a hit a fantázia és a valóság keveredésével jellemezhető. A gyermekekre nagy és hosszantartó hatással lehet a számukra fontos felnőttek hitének példája.

Kisiskoláskorban a mitikus-szószerinti hitértelmezés jellemző. Ekkor azok a mítoszok, történetek és szimbólumok, melyekkel a gyermekek találkoznak, nagymértékben befolyásolják a világban való tájékozódásukat. A gyermekek ekkor már képesek elválasztani a fantáziát a valóságtól. Már azt is el tudják képzelni, hogy Isten hogyan tekint rájuk, amely az istenkapcsolat személyesebbé válását hozza magával. A hittartalmak magyarázatánál hajlanak a szó szerinti értelmezésre, melynek köszönhetően Istent úgy képzelik el, mint egy emberi lényt.

Kora serdülőkorban az úgynevezett szintetikus-konvencionális szintre lépnek a gyermekek. A hit itt még nem személyesen elsajátított, hanem sokkal inkább másoktól átvett és másoktól függő. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan már megjelennek a független, az önálló identitás alakulására utaló személyes elemek is.

A vallásosság nem szabad, hogy külső nyomás hatására alakuljon ki, a gyermeknek önállóan kell elköteleződnie.

Mire törekedjünk a vallásos nevelés során?

A valláspszichológusok egyetértenek abban, hogy érdemes olyan vallásosságra törekedni, melynek célja a lehető legnagyobb félelem- és gyűlöletmentesség. Ez a fajta vallásosság a saját énhez, a többi emberhez és a sorshoz való érett viszonyra törekszik.

A vallásosságot semmiképpen sem szabad kívülről erőltetni. Például az imádkozás során fontos, hogy gyermekünkkel az ima tartalmát is megbeszéljük, közösen értelmezzük.

A vallásosságot a kiteljesedésnek kell motiválnia. Ily módon az Istennel való kapcsolat révén a gyermekek a reménység, az oltalom, a hála és az értelem megtapasztalását élhetik meg. Az emberi érték erősödik meg a szemükben, ezáltal pedig kiteljesedéshez vezet.

A vallásos hitnek nem csupán az élet egyes területeire kell kiterjednie, hanem annak minden területére. A vallásos nevelés során gyermekünkben fontos tudatosítani azt a biztonságot, amit Isten nyújt számára, azt hogy Isten a nehéz helyzetekben, szenvedésben is velük van.

Mivel a hitértelmezések mindennapos használata elsősorban a gyermek- és ifjúkori fejlődési folyamatban van jelen, természetesen szülői támogatásra nagy szükség van. Ily módon érhető el, hogy gyermekünk elképzelései tovább fejlődjenek. Szülőként meg kell találnunk az egyensúlyt: megfelelő mértékű támogatás mellett teret kell adnunk az önálló gondolatoknak.

Felhasznált szakirodalom:

Biesinger, A. (2014). Gyermekeink és a hit. Miért olyan fontos a vallásos nevelés? Dialóg Campus Kiadó.

Kézdy A. (2010). Fejlődési krízisek késő serdülő- és fiatal felnőttkorban. A vallásosság jellegzetességei és összefüggései a lelki egészséggel középiskolás és egyetemista mintában. Doktori értekezés, Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok, Doktori Iskola.

•••

Kiváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.

A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.